Magazin: Gerendai Károly: „Meg kell próbálni kapitányként viselkedni a hajón”

Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja, a Future Talks Krizsó Szilviával 

– Mennyire viselt meg az elmúlt év?

– Bizonyos elemei nagyon, másokat kihívásként fogtam fel, mert ez egy olyan helyzet, amelyben folyamatosan döntési kényszerbe kerülsz, és meg kell próbálni a döntéseket úgy meghozni, hogy közben sötétben tapogatózol. Válságmenedzselni kellett a vállalkozásokat, ami érdekes kihívás, feladat volt, és inspirált, hogy meg kell próbálni kapitányként viselkedni a hajón. Amikor minden rendben van körülöttem, attól elálmosodom, az nincs rám jó hatással. Ami igazán megviselt, az a bezártság. Az a típus vagyok, aki nem tud két napot egy helyben ülni, mert az nem pörget eléggé. Bár voltak előnyei ennek a helyzetnek, mert sokkal többet lehettem a családommal, ahogy lehetett, próbáltam személyesen is kapcsolatot tartani másokkal. Én építeni, megálmodni, megvalósítani szeretek. Ehelyett most, amit eddig próbáltál felépíteni, azt próbáltad leépíteni, költségracionalizálni, és úgy életben tartani, hogy közben ne árts olyan szinten annak, amit megálmodtál, hogy visszafordíthatatlanná váljon a folyamat, vagy olyan károkat okozzon, amiket már nehéz orvosolni.

Minden hétfőn 17 órától Future Talks Krizsó Szilviával! A Gerendai Károllyal készült beszélgetés bármikor visszanézhető, meghallgatható

– Hogy tudsz ebből mégis kijönni? Válságmenedzserként folyamatosan kellett és kell hozni döntéseket, mert már elindult ugyan a nyitás, de az, hogy hova fog még kulminálódni a helyzet, nem lehet tudni.

Gerendai Károly
üzletember

– Semmi mással nem lehet ezt kezelni, csak azzal a tudattal, hogy mindezt olyan cél érdekében teszed, ami összességében még mindig több jót eredményez, hiszen életben tartod a vállalkozásokat, s ezáltal, akiket meg tudsz tartani, azoknak továbbra is biztosítod az egzisztenciáját. Ugyanis, ha azt teszed a mérlegre, hogy az egész bedől, és mindenkit el kell engedj, vagy akár áldozatok árán, de életben tudod tartani az alaptevékenységeket, akkor legalább valamilyen módon egy jó célt szolgáltál. Az átlagvállalkozó Magyarországon jellemzően kis- vagy családi vállalkozás, ahol nincsenek nagyon tartalékok. Azáltal, hogy néhány éve eladtuk a Sziget Zrt. többségét, nekem még voltak tartalékaim, így hosszú ideig volt hova nyúlnom, és az elmúlt több mint egy évből bő háromnegyedet még tudtam úgy finanszírozni, hogy nem kellett nagy áldozatokat hozni. Bőven egymilliárd forint felett veszítettem az elmúlt évben, s azért ez már az a nagyságrend, amekkoráról csak nagyon keveseknek volt lehetősége azon gondolkodni, hogy ennyit veszíthessen.

– Azért mégiscsak belevágtál új dolgokba, például a Nudliba és a Rumourba…

Igen, de ezeket akkor indítottuk el, amikor még nem tudtuk, hogy lesz ez a helyzet. A Nudliba és a Rumourba – előbbi Jókuti Andrissal, utóbbi Rácz Jenővel közös éttermi projektünk – még a válság előtt vágtunk bele, akkor fogtunk hozzá az építkezéshez, az ingatlanok kibérléséhez, a koncepció összerakásához.

– Mondhattad volna, hogy mégsem valósítod meg őket.

Ez egy nehéz döntés volt: mindkettőnél megtorpantunk, amikor azt láttuk, hogy elhúzódik a helyzet. Ahogy nyárra kezdett normalizálódni az élet, úgy gondoltuk, menjünk tovább. Ősszel meg már kényszerpályán voltunk: addigra felvettünk embereket a beruházás olyan részére, amelyben már annyi pénz állt, hogy ha azt elengedjük, azzal többet veszítünk, mint ha tovább folytatjuk, és reménykedünk, hogy előbb-utóbb megnyithatunk.

– Amikor ezt a felvételt látni, hallani lehet, már megnyitott a Rumour. Kíváncsi vagyok, mit álmodtál bele ebbe az étterembe, mert amibe te belefogsz, abból leg-et csinálsz…

– A Rumour egy érdekes koncepció, itt önmagában Rácz Jenő személye egy leg, hiszen ő az egyik legismertebb hazai séf úgy, hogy sosem volt még Magyarországon étterme, ahol főzött volna. Sanghajban szerzett Michelin-csillagot, előtte különböző külföldi éttermekben dolgozott, de Magyarországon ez lesz az első olyan hely, ahol valóban ki lehet próbálni a főztjét. A Rumour hasonló koncepció, mint amit Rácz Jenő Sanghajban működtetett. Az étterem közepén van egy nagy séfasztal, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy jönnek a vendégek, leülnek az asztalokhoz, jön a felszolgáló és hozza az étlapot. Itt a konyhát ülik körbe a vendégek egy huszonegy személyes asztalnál. Mindenki kap egy menüt, és ott, a szeme láttára készül el az étel, Jenő meg elmondja közben, hogy mi hogy készül, és ő maga szolgálja ki a vendégeket. Magyarországon ez egyelőre egy kevésbé ismert koncepció. Kíváncsi vagyok, itthon hogyan működik.

Krizsó Szilvia, Pulitzer-emlékdíjas újságíró

– Hamarosan megnyitjátok a Costest Kínában, Hainan szigetén, egy hatalmas étteremkomplexumban. Hogy áll ez a projekt?

– Hainan szigete mellett egy mesterséges szigetkomplexumot építenek, amelynek területe másfélszerese a dubai Pálma-szigetnek, és komplexitásában, kínálatában is gigantikus, többszázezer férőhellyel, szállodákkal, villákkal. Épül itt egy Ocean Flower nevű, virágalakú szigetcsoport, amelynek az egyik virágszirma százötven étteremnek ad helyet, és ebből leszünk mi az egyik. Megkerestek minket az ingatlanfejlesztők azzal, hogy a világ minden tájáról szeretnének már létező brandeket és éttermeket meghívni. A százötven hely három csoportra oszlik, ötven a top kínai, ötven az ázsiai, de nem kínai, és ötven a világ egyéb tájairól odacsábított étterem. A közép-európai régióból minket választottak.

– Te mennyire tartod magad elvhű embernek?

– Attól függ, miről beszélünk. Alapvetően próbálok elvek mentén gondolkodni úgy, hogy ragaszkodom bizonyos értékekhez, de nem vagyok dogmatikus, aki nem képes újragondolni, vagy -vizsgálni dolgokat, hiszen sokszor előfordult, hogy valamit gondoltam a világról, és utólag szembesültem vele, hogy az nem volt úgy helyénvaló. Attól, hogy valamit látok, hallok, olvasok, és az mély benyomást tesz rám, ha én az adott témát nem jártam kellően körül, és nem ismertem meg a vele kapcsolatos érveket és ellenérveket, akkor egyáltalán nem biztos, hogy helyesen döntök. Nagyon irritálnak a világjelenséggé váló összeesküvés-elméletek, amelyek ilyen szinten teret tudnak hódítani, aminek elsődlegesen az az oka, hogy az emberek lusták, és nem veszik a fáradságot arra, hogy megismerjék a valós információkat.

– Én kicsit tartok a jövőtől a technológiai innovációk miatt…

– Én is tartok tőle, de vonz, milyen újdonságokat hoz, mihez tudunk alkalmazkodni, és mihez nem kell mindenáron ragaszkodnunk. Nehezen tudnánk megváltoztatni a világtrendeket, mert azok jönnek, és vannak olyan innovációk, amelyek nagyon jól ráéreznek az emberek alapigényeire. Sokszor fogom a fejemet, amikor mondják, hogy az innovációk alapjaiban változtattak meg minket. Szerintem nem, csak jól ráéreztek az alapigényeinkre, de az ember ösztönök szintjén ugyanolyan, mint volt, nagyon minimálisan változott csak meg. Hogy mikor mit hoz jobban felszínre, vagy nyom el, az egy másik kérdés, ebben vannak jelentős változások. Hiszek abban, hogy ezek a dolgok mind valahol szolgálnak is minket, miközben veszélyekkel is járnak, és a mi felelősségünk, vagy a szabályozóké, hogy megtaláljuk a helyes arányokat abban, hogy mit engedünk és mit nem. //