A barátod és az egészséged

Úgy tűnik, barátaink nagy befolyást gyakorolnak egészségünkre. Persze nagy különbségek vannak abban, hogy az emberek hogyan és mennyire veszik át barátaik viselkedését. Az egyik legnagyobb elemszámú, több mint tizenkétezer személyre kiterjedő kutatásban 1971 és 2003 között vizsgált személyek adatait elemezték a Harvard Egyetem munkatársai – erről olvastunk a mipszi.hu-n.

Megállapították, hogy egy résztvevő esélye az elhízásra 57 százalékkal magasabb volt, ha egyik barátja a három évtized alatt meghízott. Ha két felnőtt testvér közül az egyik vált túlsúlyossá, a testvérénél 40 százalékkal nőtt ennek valószínűsége. Házastársak esetében ez az esély 37 százalék volt. Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy súlygyarapodásunkra a barátaink jóval erősebb hatást gyakorolnak, mint testvéreink vagy házastársunk. Az adatok nemi elemzése azt mutatta, hogy az azonos nemű barátok példája erősebb, mint az ellenkező neműeké. A folyamatban viszont nincs szerepe a szomszédsági hatásnak, azaz a közelünkben lakók túlsúlya nem növeli az esélyünket az elhízásra. Mivel a testsúlygyarapodást gyakran a dohányzás abbahagyása okozza, a kutatók vizsgálták ennek szerepét is – azt találták, hogy az elhízás hálózaton belüli terjedése nem függ össze a cigaretta letételével.

Vajon a káros tevékenységek mellett az egészség érdekében tett lépések is elterjednek a baráti hálózatban? Igen – de sajnos úgy tűnik, ez a hatás nem olyan erős. A kutatók a fenti módszerrel a dohányzásról való leszokást is vizsgálták. Itt a barátoknál erősebb volt a házastársak szerepe: ha valakinek a felesége vagy a férje szokott le, 67 százalékkal nőtt az esélye arra, hogy ő maga is letegye a cigit – egy barát leszokása 36 százalékos, míg a testvéré 25 százalékos esélynövekedéssel járt. Azaz bár a cigi letételében a házastárs elhatározásának van a legerősebb szerepe, a társas kapcsolatok közül a második helyen még mindig a barátok állnak. Ezt a hatást az iskolázottság is befolyásolta: a magasabban képzett nagyobb eséllyel terelte a cigaretta letétele felé alacsonyabb képzettségű barátait. A szomszédsági hatás itt sem érvényesült.

És mi a helyzet a boldogsággal? A vizsgálatban szereplő tizenkétezer személy közül mintegy ötezernél erre vonatkozó, 1983 és 2003 közötti adatok is rendelkezésre álltak. Ebből az derült ki, hogy az egészségviselkedés mellett a boldogság is tovaterjed; ezt mellesleg az empátia kutatásából kifejlődött „érzelmi ragály” kifejezés is mutatja. Érdekes, hogy a barátok „fertőző hatása” itt is csak a második helyre volt elég (25 százalékkal) – boldogságunkat leginkább a szomszédok határozzák meg! 34 százalékkal nagyobb esélye volt valakinek, hogy saját bevallása szerint boldog legyen, ha egy közvetlen szomszédja is annak mondta magát. A testvérek között a boldogság-terjedés esélye 14 százalék, míg a házastársaknál 8 százalék volt. A földrajzi távolsággal csökkent a boldogság „fertőző ereje”.

Úgy tűnik, az irány és a kapcsolatok kölcsönössége ugyancsak sokat számít. Ha valaki a barátjának tekint minket, ám részünkről nem kölcsönös az érzés, akkor az ő viselkedése, boldogságszintje nem befolyásolja a miénket. Neki viszont magasabb esélye van „leutánozni” a mi elhízásunkat. A kölcsönös barátság esetén az elhízás esélye háromszorosára növekszik. (Persze emiatt nehogy megszabaduljon a barátaitól!)

Ezeknek a kutatásoknak az eredménye azt mutatja, hogy bár barátaink kockázatos viselkedése erősebb hatást gyakorol ránk, mint egészséges szokásai, a viselkedésváltozásban, az egészséges szokások megszilárdításában mégis érdemes összefogni velük. Úgy tűnik, az egészséges, boldog életben is szerepe van a társak példájának, s ez a hatás nem csupán annak köszönhető, hogy magunkhoz hasonló emberekkel vesszük körbe magunkat. Sőt, az egészséges üzenetek elterjesztésében nem is a legismertebb, legnépszerűbb emberek csoportja számít a leghatékonyabbnak, hanem azoké, akiket a közösségen belül valaki más barátjának nevezett. Az egészség „vírusait” ők terjesztik a leghatékonyabban….

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható