Forró nyár után forró ősz?

Úgy tűnik, a mezőgazdasági termelők megunták, hogy más fölözze le a hasznot termékeikről. Idén az alacsony felvásárlási árak miatt tiltakozók öntöttek meggyet a Parlament elé, de hajigáltak dinnyét bevásárlóközpont parkolójába, napokig tartó tétlenségre kényszerítették az almafeldolgozókat, és még nincs vége az esztendőnek.Miközben a gyümölcsszezon indulásakor a fogyasztói piacon 400 forintnál is többe került egy kiló meggy, a termelőknek alig harmadát kínálják a kereskedők. Az ipari meggyért mindössze 60 forintot adtak, amennyiért leszedni se éri meg. Július elején, amikor a meggytermés zöme még a fákon volt, egy tonna meggyet hoztak az Országgyűlés Kossuth téri parkolójába a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) szimpatizánsai. Az alacsony felvásárlási árak miatt elégedetlen termelők a megmozdulást figyelemfelkeltésnek szánták, a meggy egy részét kiborították a Parlament elé, a többit a rászorultak között osztották szét. A nyilvánossághoz azért fordultak, mert nemcsak egyes régiókban, hanem az egész országban irreálisan alacsony, 50–60 forint közötti kilónkénti meggyárak alakultak ki.
A Magosz szakértői szerint áfacsök-kentéssel, az áruházláncok minőség-ellenőrzésével vagy minimális felvásárlási ár bevezetésével kellene hatni a meggypiacra. Pro forma, a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) bejelentést is tettek, mert nézetük szerint a felvásárlók kartellt hoztak létre. A GVH később nyilvánosságra hozott megállapítása szerint piaci folyamatok nyomán alakultak ki a nyomott felvásárlási árak, de annak nem lelték nyomát, hogy a felvásárlók összebeszéltek volna.

Elégtétel? Szervezetlenség?
A meggytermelők máig úgy gondolják, hogy a kereskedők a feldolgozók megbízásából valószínűleg időhúzásra játszottak. Többen vélik úgy, hogy a feldolgozók a tavalyi – kevés termés miatti – rendkívül magas, 220-230 forintos árak miatt vettek elégtételt: a termelőket kényszerhelyzetbe hozták, hiszen a nyári gyümölcsöket előbb-utóbb le kell szedni. A helyzet azért is érte őket váratlanul, mert szakmai szervezetük, a FruitVeb Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet a tavasz végén még azzal nyugtatta a termelőket, hogy az idén kiegyensúlyozott meggyszezonra lehet készülni, kilónkénti 120-140 forintra lehet reálisan számítani. Ettől azonban jócskán elmaradtak.
A végére azonban kiderült, hogy főként a szervezetlenség okolható a meggyértékesítési gondok kialakulásáért, nevezetesen azért, hogy vannak olyan kereskedők, akik jószerével a szedési költségnél is kevesebbet ajánlanak, nem a kormány hibáztatható. Többen bizonyosnak mondták, hogy a feketén kereskedők, az ipari feldolgozók és a nagy áruházláncok is okolhatók az alacsony árakért. A konzervipar a melegben folyamatosan érő meggy miatt bajban lévő termelők kényszerhelyzetét kihasználva leszorította az átvételi árakat. Idén már hasonló folyamat zajlott le az egresszüret idején is.
Blokád alá vonják a gyümölcstermelők a nagyfelvásárlókat és feldolgozókat, ha a még szüretelés előtt álló gyümölcsök felvásárlási árai is olyan elfogadhatatlanul alacsonyak lesznek, mint a meggyé – jelentették be a Magosz illetékesei, miután befejeződött a meggyszüret.

Visszafordított dinnyés kamionok
A dinnyeszezon is véget ért, tulajdonképpen sikerrel, mert szeptember első kánikulai hetén már csak kevés árusnál lehetett dinnyét találni. Összegzésként megállapítható, hogy az idén erőteljesen megjelentek a kertészet egyik legjobb termesztési és értékesítési lehetőségekkel bíró ágazatának bajai. Ezúttal is súlyos károkat okoztak a szedés legelején éretlen dinnyét exportálók. A főbb exportpiacnak számító Németországból, Csehországból és Lengyelországból visszaküldték a minőséghibás árut szállító kamionokat. Ennek nyomán az átvételi árak nemhogy emelkedtek volna, inkább esni kezdtek. Akkor, július közepén kezdett kilónként 49 forintos áron akciózni az Auchan.
A békési termelők Karsai József MSZP-s országgyűlési képviselővel sikeres demonstrációt kezdtek a francia nagyáruház ellen. Július végére azonban már okafogyott lett a további demonstráció, mert megszűnt az a túlkínálat, amely a visszautasított export miatt itthon keletkezett. Az árak az ágazatot ismerők szerint ekkor már további tiltakozás nélkül is normalizálódtak volna, ám a Karsai vezette csapat a felvásárlók ellen fordult. Blokádot hirdettek azok ellen, akik nem adták meg a termelők által kért 30 forint kilónkénti árat. Voltak, akik úgy vélték, hogy Karsaiék akkor hajtottak volna az egész ágazat számára hasznot, ha a feketekereskedők ellen indítanak harcot.

Nehezen adható el az óriás dinnye
Simonka György, a medgyesbodzási Simba Hungary Kft. vezetője, akinek szintén blokád alá vonták telepét, azt mondta, évente 700 kamion dinnyét exportáló cégénél politikai okok miatt hiúsították meg a felvásárlást. Míg a szomszédos felvásárlók folyamatosan szállították a kilónként 20-23 forintért megvásárolt dinnyét, neki a 30 forintot követelő termelőkkel kellett egyezkednie. Az ország egyik legnagyobb dinnyefelvásárlója úgy véli, hogy a termelők – miközben az Auchant sikerült arra kényszeríteniük, hogy árengedményes akcióját idő előtt befejezze – sokat veszítettek azon, hogy más áruházláncok is lemondtak az akcióról. Simonka György szerint ezért az idén jóval kevesebb dinnye fogyott itthon.
Karsai József másként emlékszik a történtekre. Az MSZP-s képviselő állítása szerint nem politikai hitvallása miatt zárták le a Simba telepét, hanem ezért, mert megtudták, hogy Simonka a 18 forintért átvett dinnyét 56 forintért adta tovább. A felvásárló által említett „szomszédos felvásárlókról”, akiknek szállítottak a termelők, annyit mondott: velük sikerült megegyezni, hogy felemelik a dinnye átvételi árát 30 forintra.
Simon Attila, a Csányi Dinnye Védegylet titkára azonban úgy véli, hogy éppen a júliusi demonstrációnak köszönhető, hogy a figyelem a dinnyére irányult, s a gyümölcs termelői ára nem zuhant le 8-10 forintra, hanem 20 forint felett maradt.
Mártonffy Béla, a FruitVeb ügyvezető igazgatója mindezzel együtt állítja: az idén a szokásosnál is több lehetőséget szalasztottak el a termelők. Az időjárás kedvezett a dinnyének, a melegre sem lehet panasz, és itthon, külföldön egyaránt volt kereslet. Mégsem sikerült a megfelelő fajta- és méretválasztékkal megjelenni a piacon, sokan még mindig nem veszik tudomásul, hogy egyre kevesebb az olyan család, ahol egyszerre elfogyna egy 15-18 kilós mézédes dinnye. Ezért az óriás dinnyéket egyre nehezebb eladni, holott sok gazda még mindig ebben bízik.
Eközben a piac közel harmadát a telephely vagy engedély nélküli kereskedők uralják. Akik nemcsak adót nem fizetnek, hanem piacépítés helyett a pillanatnyi hasznot fölözik le. Mártonffy Béla szerint a dinnyeszállítmányokat az utak mentén, a nagybani piacokon lehetne ellenőrizni, de az idén egyetlen olyan esetről sem tud, amely a feketén kereskedők tettenéréséről szólna, pedig az idén közel kétszázezer tonna dinnyét indítottak útnak. Ám hozzátette: a feketézésben a termelők is hibásak, hiszen a dinnyét tőlük vásárolják.

Regionális almablokád
A szakmai szervezetek és az agrártárca a tavalyi 150 ezer tonna után az idén 500-550 ezer tonna almahozamot vár, a Magosz szerint az igazsághoz 400 ezer tonna áll a legközelebb. Az pedig csak tavasszal derül ki, hogy ebből mennyi minősül majd léalmának. Ebből következően 275-300 ezer tonna lesz az étkezési minőség, amiből Magyarországon csak 120 ezer tonna fogy el, az export pedig elhanyagolható mennyiségű, ugyanis az elmúlt évek átlagában, jobb években megközelítette a húszezer tonnát, miközben a frissalma-import is tízezer tonnás nagyságrendű. Vagyis 160-180 ezer tonna étkezési almát csak ipari feldolgozásra tudnak értékesíteni, ami pedig veszteséget jelent termelőik számára. A feldolgozók az alapanyag árát a világpiaci almasűrítmény árából számolják vissza, ami ezer euró tonnánként. Ez a jelenlegi forintárfolyammal számolva 15-18 forintos kilónkénti felvásárlási árat jelent.
Augusztus közepén blokád alá vettek három felvásárlótelepet az almatermesztők Szabolcsban. A gazdák azt akarták elérni, hogy kilónként legalább nettó harminc forintot kapjanak az ipari almáért, ennyi kell ahhoz, hogy fedezze a költségeiket. Közben a demonstráció nemzetközi lett, Jakab István Lengyelországba utazott, ahol a Lengyel Gazdaszövetség és a Magosz megállapodott abban, hogy kilónkénti 12 centes (mintegy 30 forintos) léalma-felvásárlási minimálárat hirdetnek a két ország hasonló okok miatt egy időben demonstráló almatermelői.
Végül Gráf József agrárminiszter és Jakab István szeptember első napjaiban aláírta az almaszüret megindulását jelentő megállapodást.

Közös lobbi a kínai sűrítmény ellen
Ez csak részben jelentette a termelők győzelmét, a legnagyobb almafeldolgozó ugyanis 9 eurócentet fizet az eddigi 6 eurócentes ajánlata helyett. A feldolgozók köré blokádot vonó termelők eredetileg kilónként 12 eurócentes, mintegy 30 forintos minimális felvásárlási árat szerettek volna elérni. Végül azért elégedtek meg a kialkudott 9 eurócentes, 21 forintos minimális árral, mert az állam saját forrásból még kiegészíti azt.
A háttéralkuról a hazai „sűrítményszak-mában” az a hír terjedt el, hogy a tőkeerős osztrák Agrana-Juice-nak ez a megállapodás mintegy 1,5-2 millió euróba kerül, és ezzel vélhetően a teljes magyar piac megszerzését akarja elérni a cég. A vállalt három eurócentes ártöbblettel ugyanis ellehetetleníti a kisebb, magyar tulajdonú gyártókat, akik azt állítják, hogy ők nem tudnak hat eurócentnél többet adni.
Filep László, az Eszat Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a hozzájuk hasonló, magyar kézben lévő feldolgozókat kihagyták az alkuból, pedig a feldolgozók felajánlották, a legyártott sűrítményt vásárolja fel a magyar állam a világpiaci ár alapján történt számítások szerint, amelyet megpróbálhat értékesíteni. S ha ez nem sikerül két éven belül, a kamatokkal növelt áron a gyártók visszavásárolják a terméket. A megállapodás szerint a minisztérium saját forrásai átcsoportosítása után mintegy 1,5 milliárd forint értékben az ipari feldolgozóknak almát leadó gazdálkodóknak még az idén hektáronként 70 ezer forintos támogatást folyósít.
A miniszter a feldolgozók piacra jutásának javítása érdekében írásban azt is vállalta, hogy lengyel kollégájával közösen lobbiznak az Európai Bizottságnál, hogy töröljék el a kínai almasűrítmény kedvezményes vámkvótáját, ugyanis emiatt csökkent Európában az önköltségi árszint alá az ipari alma átvételi ára. Lobbizni fognak azért is, hogy korlátozzák az almasűrítmény savanyítását is, ezzel a magyar és a lengyel termék piacra jutását segítik, ugyanis míg a kínai sűrítmény édes, addig a magyar és a lengyel kellemesen savanykás.

Olasz borok a magyar pincékben
Lapzártánkkor szinte borítékolni lehetett, hogy zavarok várhatók a szőlőpiacon is. Nem elég, hogy a sokszor országos kiterjedésű jégeső a nyár derekán, több helyen idő előtt „szüretelt”, ahol megmaradt a termés, ott kiemelkedően gondos – épp ezért a speciális szerek miatt drága – művelést igényel, különben a betegségek teszik tönkre a maradékot. Nem véletlen tehát, hogy egyelőre a termelők még csak megjósolni sem merik a termés mennyiségét és a minőségét, tehát egyelőre – legalábbis lapzártakor – azt sem tudni, milyen lesz az idei bor.
Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Bizottságának főtitkára szerint a tavalyinál ötödével több, 3-3,5 millió hektoliteres lehet a termés, de ezt még csökkentheti a lisztharmat. Az idei évjárat ugyanis nagyon kedvezett e gombabetegség terjedésének. Ez a mennyiség éppen csak elegendő, hiszen itthon egy évben hárommillió hektót megiszunk, és nagyjából 700 ezret exportálunk. A szedés megkezdése után kiderült, hogy a napfényes meleg jót tett a fürtökkel, ugyanis viszonylag magas cukortartalommal kerülnek a présekbe. A szőlősgazdák mégsem örülhetnek, a tavalyinál ugyanis 10-15 százalékkal kevesebbet fizetnek a felvásárlók még az illatos szőlőkért is, holott e fajtáknak mindig magasabb az ára. A később sorra kerülő kékszőlőknél még nagyobb lehet a visszalépés, ezért azt sem tartotta kizártnak, hogy lesznek olyan fajták és olyan borvidékek, amelyeknél a gazdák ráfordításaikat sem kapják meg.
Az árakat alacsonyan tartja az is, hogy a több jelentős feldolgozó nagyobb mennyiségű, olcsó olasz borral feltöltötte pincéit, ezért részben képesek függetleníteni magukat a hazai szőlősgazdáktól.

Akadozó szőlőfelvásárlás Észak-Magyarországon
Nem jó előjel az sem, hogy felszámolás alá került a legnagyobb mátrai felvásárló, a nagyrédei Szőlőskert Zrt., és már második éve akadozik a felvásárlás az Integrált Borgazdasági Zrt., korábbi nevén Egervin szőlőfelvásárlójánál, az Egri Szőlő-Bor Szövetkezetnél. A két borvidéken mintegy 10-10 ezer tonna szőlő, azaz 100-100 ezer hektoliter bor sorsát kérdőjelezi meg. Nagy valószínűséggel a borvidéken kívül kell vevőt találni.
Az egriek bíznak abban, hogy a nagyszüret megkezdéséig rendeződik a felvásárlás sorsa. Ha a borvidéken belül dolgozzák fel a szőlőt és borként szállítják, akkor – szőlőre visszaszámolva – magasabb áron is értékesíthető. Az Egri Szőlő-Bor Szövetkezet szándékairól azonban kiderült, hogy legjobb esetben is csak a tavalyról megmaradt 300 millió forintos szőlőtartozását tudja megfizetni, és az idén nem vásárolnak szőlőt.
Nagyrédén szerencsésebbek a gazdák, mert a felszámolás alatt álló Szőlőskert felszámolója nemcsak bejelentette, hogy az idén 8 ezer tonna szőlőt fognak felvásárolni, hanem már meg is kezdték az Irsai Olivér szőlő fogadását. Hordós Attilától, a Mátra Borvidéki Tanács titkárától azt is megtudtuk, hogy információi szerint a nagyrédei feldolgozó a gazdákkal meg is egyezett a gyorsított fizetés feltételeiről.

Eltűnt, aztán visszatért az olcsó tej
Németországban az év elején sikerrel tiltakoztak a tej átvételi árának emelését követelő gazdák. Nem kevésről, legalább 50 millió eurós veszteségről volt szó, amikor a magasabb felvásárlási árakat követelő gazdák jó egy hétig blokád alá vonták a 110 németországi tejfeldolgozó felét. A tiltakozó német gazdákat támogatásukról biztosították Ausztria, Belgium, Luxemburg, Svájc, Hollandia, Magyarország és Franciaország egyes területeinek tejtermelői. Az akció sikeres volt, hiszen sikerült áremelkedést kicsikarniuk, igaz, később az árak újból visszaestek.
A német állattartó gazdák szakmai szervezete szerint becsapták őket, mert a korábbi bojkottjukat követően a tejfeldolgozókkal abban állapodtak meg, hogy literenként legalább 40 eurócentet kapnak a tejért. Ehhez képest változatlanul csak 30-32 centet fizetnek nekik. A szakmai szervezet az időközben megnövekedett költségekre hivatkozva 43 centet követel, s ha ennek nem tudnak érvényt szerezni, akkor nem zárható ki az újabb bojkott. Emlékezetes, hogy júniusban országszerte tiltakozó megmozdulásokat tartottak, blokád alá vették a tejüzemeket, ily módon akadályozták meg a nyers tej beszállítását, valamint a feldolgozott tej, továbbá a különböző tejtermékek onnan történő kiszállítását. Emiatt több helyütt ellátási problémák léptek fel.
A magyar tejtermelők német kollégáik sikerén felbuzdulva a meghatározó honi élelmiszerláncok elleni demonstrációt helyeztek kilátásba, ha a kereskedők nem emelik az általuk kívánt szintre egyes tejtermékek árait. A Tej Terméktanács adatai szerint az elmúlt év második felében a hazai áruházláncokból – az Európa-szerte tapasztalt tejhiány miatt – eltűntek az olcsó tejtermékek, és emelkedtek a nyerstej-átvételi és fogyasztói árak is. A közelmúltban azonban itthon újra megjelent az olcsó import, és attól tartanak, hogy ezzel leszorítják a belföldi beszállítói árat.

Nincs egyetértés tejfronton sem
A tavalyi hiány megoldásaként Brüsszel a nemzeti tejtermelési kvóták kétszázalékos emelésével válaszolt. Ez viszont a hazai tejtermelők számára hátrányos, az agrártárca képviselője mégis hozzájárult a tejkvóta növeléséhez. A magyarok a számukra meghatározott kétmilliárd literes termelési szint 80 százalékát képesek feltölteni, ezért számukra mellékes, ha növekszik az amúgy sem kihasznált termelési szint.
A brüsszeli döntést követően azonban Hollandiában, Franciaországban és Németországban is számottevő százalékkal ugrott meg a teljesítmény. Ám a többlet egy részét nem tudta a helyi és a harmadik országokbeli piac felszívni, a feleslegnek számító olcsó termékek pedig azonnal megjelentek a magyar boltokban.
A Tej Terméktanács tagjainak tapasztalatai szerint számos példa volt arra, hogy élelmiszerláncoknál literenként 129 forintért kínálták az UHT-tejet. Attól tartanak, hogy az ennél jóval magasabb fogyasztói átlagár letörésével próbálkoznak a kereskedők. Ez annyit jelent, mintha 60 forintos nyers tejből készülne a feldolgozott termék.
Ezek után döntött úgy a Tej Terméktanács elnöksége, hogy a kereskedelmi láncok képviselőivel tárgyalásokat kezdenek. Ha ezek számukra kedvezőtlenül zárulnak, akkor a feldolgozók egyetértésével demonstrálnak. A legutóbbi híradások szerint októberben erre készülnek. A Országos Kereskedelmi Szövetség titkára úgy nyilatkozott: amit a Tej Terméktanács kér, kimerítheti az árkartell fogalmát. Véleménye szerint a kereskedők korrekt módon járnak el, amikor a legalacsonyabb áron értékesíthető terméket forgalmazzák.
Czauner Péter