Amerikai és brit kutatók új módszert dolgoztak ki a világ leggyakrabban használt műanyaga, a PET (polietilén-tereftalát) újrahasznosítására, amely nemcsak környezetkímélőbb a hagyományos eljárásoknál, de gazdaságosabb is – írja a hvg.hu az Interesting Engineering cikke nyomán.
A műanyagszennyezés világszerte súlyos környezeti válságot okoz: évente több százmillió tonna műanyag kerül a természetbe, miközben az újrahasznosítás aránya még mindig alacsony. Most azonban a massachusettsi Lowell Egyetem, az angliai Portsmouth Egyetem, valamint az amerikai Nemzeti Megújuló Energia Laboratórium (NREL) kutatói áttörést értek el.
A kulcs: egyszerű kémiai csere, hatalmas hatás
Az új eljárás során a kutatók egy látszólag apró, ám kulcsfontosságú módosítást hajtottak végre: a műanyag lebontásához használt nátrium-hidroxidot ammónium-hidroxidra cserélték. Ez az egyszerű változtatás lehetővé tette egy önfenntartó újrahasznosítási ciklus létrehozását, amely jelentős előnyöket kínál:
-
99%-kal kevesebb vegyszer-felhasználás,
-
65%-kal alacsonyabb energiaigény,
-
75%-kal csökkentett költségszint a korábbi eljárásokhoz képest.
Jobb, mint az eredeti?
A kutatók szerint az újrahasznosított PET ezzel a technológiával már nemcsak környezetkímélőbb, mint a kőolajalapú gyártás, hanem olcsóbb is. Ez az első olyan ismert eljárás, amely gazdasági szempontból is versenyképes alternatívát kínál az új műanyag előállításával szemben. Ráadásul a karbonlábnyoma is példátlanul alacsony: 99 százalékkal kisebb, mint a hagyományos műanyaggyártásé.
Remény a fenntartható jövőre
Bár az ipari alkalmazás még előttünk áll, a technológia ígéretes lépés lehet a műanyaghulladék válságának kezelésében. Ha az újrahasznosítás valóban olcsóbbá és tisztábbá válik, az ösztönzően hathat a vállalatokra és a kormányzatokra egyaránt, hogy nagyobb arányban gyűjtsék vissza és hasznosítsák újra a PET-alapú csomagolóanyagokat.
A kutatás példát mutat arra, hogy a fenntarthatóság és a gazdasági racionalitás nem feltétlenül ellentétes, sőt – okos innovációval kéz a kézben is járhatnak. A következő kihívás most az ipari méretű alkalmazás, és hogy a megoldás ne csak laboratóriumi körülmények között, hanem világszerte működjön.
