Fordulatos privatizáció: bizonytalan végkifejlet felé sodródik az Alföldi Tej ügye

Az Alföldi Tej sajátos tulajdonosi szerkezettel működik: kisebb, közepes és nagyobb tejtermelők közös vállalkozása, amely hosszú ideig stabil szereplője volt a piacnak. A működési modell azonban elérte a határait. A tulajdonosok számára egyre világosabbá vált, hogy a továbblépéshez jelentős tőkeemelésre és fejlesztésekre lenne szükség, amit a tagság többsége nem vállalt. Másfél évvel ezelőtt ezért megszületett a döntés: eladják a céget.

A gazdák által megbízott tranzakciós tanácsadó iparági befektetőket keresett, és hamar kirajzolódott egy európai trend: miközben északon tejfelesleg van, a déli országokban – megfelelő tőke mellett – alapanyaghiány jelentkezik. Ebbe a logikába illeszkedett a görög Hellenic Dairies érdeklődése, amely a legmagasabb ajánlatot tette az Alföldi Tejért.

A több mint 650 millió eurós árbevételű Hellenic Dairies a dél-európai tejipar egyik meghatározó szereplője, zászlóshajó-terméke az eredetvédett feta sajt. A cég vezetése – élén Szarantisz Sztilianosz vezérigazgatóval – többször járt Magyarországon, az ügylet előkészítése előrehaladott állapotba került. A szakmán belül ugyanakkor megoszlottak a vélemények: egyesek a tőkeerős uniós befektetőt üdvözölték, mások attól tartottak, hogy a görög cég elsősorban alapanyagot vinne ki az országból, és nem növelné érdemben a hazai hozzáadott értéket.

A folyamatot végül állami beavatkozás állította meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium nemzetstratégiai okokra hivatkozva megtiltotta az adásvételt. Ezt követően felmerült, hogy az állam maga lépne a vevő helyére, és megvásárolná az Alföldi Tejet, hangsúlyozva a hazai tejágazat stratégiai jelentőségét. A tárgyalások előrehaladtak, szerződésminták is készültek, majd az állam – információk szerint forráshiány miatt – visszalépett.

Ez a fordulat különösen kellemetlen helyzetbe hozta a tulajdonos gazdákat: a külföldi vevőt elutasították, az állam pedig nem vállalta a szerepet. Bár 2025 második felében az Alföldi Tej üzleti környezete valamelyest javult, a hosszú távú fenntarthatóság kérdése továbbra is nyitott maradt.

Az ügy most ismét fordulóponthoz érkezhet. A görög befektetői oldal – bár csalódott az eljárás miatt – nem zárta ki teljesen a visszatérést. A Hellenic Dairies az elmúlt években Romániában, Bulgáriában és Cipruson is akvizíciókkal terjeszkedett, és mindenhol fejlesztésekkel, helyi termékek megtartásával erősítette jelenlétét. Információk szerint Magyarországon sem pusztán alapanyag-kivitelben gondolkodtak, hanem feldolgozási kapacitásbővítésben és exportpiacok kiépítésében.

Úgy tudni, 2026 elején újraindulhatnak a tárgyalások, akár a korábbi forgatókönyv frissített változata alapján. Ehhez azonban aktualizálni kell a pénzügyi adatokat, és a befektetői bizalom helyreállításához az állam részéről is gesztusokra lehet szükség.

Az Alföldi Tej története túlmutat egyetlen cég sorsán: jól mutatja, milyen nehéz egyensúlyt találni a nemzeti élelmiszerstratégia, a piaci racionalitás és a befektetői kiszámíthatóság között. A végkimenetel nemcsak a tejágazat, hanem az egész magyar élelmiszeripar jövője szempontjából is irányadó lehet.