Fojtogató évek után szárnyal az osztrák export

„Kis ország vagyunk, nehezen tudunk nagy mennyiségben, alacsony költséggel élelmiszert gyártani, különben is egyre jobban koncentrálódik a kereskedelem” – sóhajtozhatnának az ausztriai termelő vállalatok vezetői. De nem teszik. Helyette külföldi értékesítési lehetőségeket keresnek. Sikerrel. A hogyanra és a miértre készséggel válaszolt Josef Domschitz (45 éves), aki az Osztrák Élelmiszer- és Élvezeti Cikkek Gyártóinak Szakmai Szövetségében a gazdaságfejlesztésért és versenyképességért felelős vezető. Josef Domschitz kétlaki életet él. Munkahelye ugyanis Bécs belvárosának egyik elegáns irodaházában található, közvetlenül a Schwarzenberg Platz mellett. Otthona azonban ma is szülőfaluja, a burgenlandi, 800 lakosú Dörfl, ahol édesapja élelmiszerboltjában korán megismerkedett a szakmával. Onnan ingázik az Osztrák Gazdasági Kamarához tartozó szövetségbe, amely 33 különböző élelmiszergyártó szervezet konglomerátuma.
– Apám öt évvel ezelőtti halála óta üresen áll a boltunk. A vevők az ő kedvéért, a régi ismeretség miatt jártak hozzá. Nincs, aki folytassa a vállalkozást, mert a láncokkal szemben nem lenne esélye. Az elmúlt tíz évben tizenöt-húsz kis üzlet zárt be nálunk és a környékbeli falvakban – foglalja össze személyes tapasztalatait a nagy trendekről.

„Megelőzünk másokat”
A sok utazás életformává alakult; Josef Domschitz munkaköréből adódóan járja a világot. Tervszerűen tárja fel termékeik mozgásterét. A tíz új EU-tagországot célzó hároméves osztrák exportkampány idén ér véget. Új marketingcélpontjaik az EU-hoz csatlakozott Románia és Bulgária mellett a nyugati Balkán országai, továbbá Oroszország és az USA.
– Májusban Belgrádban tartottunk kétnapos osztrák élelmiszer-bemutatót, ahol kicseréltük információinkat a kereskedelem fejlesztésének lehetőségeiről, és konkrét problémákat is igyekeztünk megoldani, mint például a magas szerbiai vámok csökkentését. Arra törekszünk, hogy a szerb piacon megelőzzünk másokat. A rendezvényt közösen finanszírozta Ausztria gazdasági kamarája (WKÖ), mezőgazdasági minisztériuma és az Agrar Marketing Austria (AMA) közösségi marketingszervezet – tájékoztat szervezete aktuális nagy rendezvényéről.

Vészmadarakból nem volt hiány
Szárnyal nyugati szomszédaink élelmiszerexportja, hiszen tavaly először sikerült több élelmiszert exportálniuk, mint importálni. Mindez azonban nem hullott az ölükbe.
Hat évvel ezelőtt még így írt az „Internationale Wirtschaft” című osztrák gazdasági szaklap:
„Vészmadarakból nincs hiány az osztrák élelmiszeriparban. Az ágazatot fojtogatja a néhány szereplőre összezsugorodott kiskereskedelem. Költségcsökkentésre irányuló nyomás, kiszorítósdi és telített piacok nehezítik a gyártók életét. Svájc és a skandináv országok mellett Ausztria azokhoz az országokhoz tartozik, ahol világszerte legnagyobb a kereskedelem koncentrációja.”
A cikkben úgy is szerepel az osztrák élelmiszeripar, mint „megfélemlített ágazat”. Ebből az állapotból keveredtek ki az EU-csatlakozásukat követő megrázkódtatás után.

Rákényszerültek a fejlődésre
Josef Domschitz elismeri, hogy viszonylag drágák az osztrák élelmiszerek, ugyanakkor általában magas a minőségük:
– A költségek csökkentését a nagyobb mennyiségek termelése, a kapacitások jobb kihasználása teszi lehetővé, s ez a törekvés is ösztönzi az exportot. Például a Pfanner gyümölcslégyártó eladásaiból már 80 százalékkal részesedik az export. Az édesség szektorban minden számottevő vállalat többet ad el külföldön, mint itthon.
Hogyan alakult ez ki?
– Ausztria EU-csatlakozásával megszűntek a védővámok, elkezdett özönleni hozzánk a külföldi élelmiszer. De a mi exportlehetőségeink is kitágultak. Tulajdonképpen a kényszer szülte a kivitel fejlődését. A siker magyarázata pedig többek között az, hogy a régóta koncentrálódó élelmiszer-kereskedelem egyre erősebb nyomást gyakorolt gyártó vállalatainkra, amelyek így rugalmasak, fejlődőképesek lettek. Ugyanakkor azonban egyes ágazatok esélytelenek az EU-ban. Például a malomipar vagy a zöldségfeldolgozók csak Ausztriában tudják eladni termékeiket.

Síelnek, esznek, isznak…
Könnyen beszél az osztrák élelmiszergyártók képviselője, hiszen a nehezén túl vannak:
– A turizmus fontos szerepet játszik speciális élelmiszereink megismerésében. Amikor sok német jött Ausztriába, megkóstolta a jófajta sonkát, szalámit, sajtot, italt; és ami ízlett, azt keresni kezdte a németországi boltokban is. Persze a fejlődést nem bíztuk a véletlenre, hanem szisztematikusan ösztönöztük az értékesítést. Hasonlóképpen jártunk a többi közép- és kelet-európai országgal. Főleg télen, a síelés alkalmával magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek, románok és oroszok milliói ismerkedtek meg az osztrák ízekkel. Erre már lehet építeni.
Mivel Josef Domschitz 24 éve dolgozik jelenlegi beosztásában, érdekes változásokat figyelhetett meg:
– Régebben a magyar turisták önellátók voltak. Többségük az otthonról hozott konzervet, szalámit ette. Ma már egészen más a helyzet.
Milyen lehetőségeket lát a legújabb EU-tagországokban?
– Romániában és Bulgáriában is kíváncsiak az emberek. Most, hogy uniós polgárok lettek, szívesen vásárolnak EU-országban gyártott termékeket. Ha szép a csomagolás, vonzó az áru, akkor megveszik.

Édesség és ital a mozdony
Ha az osztrák élelmiszergyártókról beszélünk, akkor tulajdonképpen egyben a kis- és középvállalkozások kilátásait taglaljuk. Az EU-normák alapján ugyanis Ausztriában az élelmiszer 90 százalékát kis- és középvállalatok állítják elő. A Magyarországon is jól ismert Manner nápolyit vagy a Haribo gumicukrot 250 dolgozónál kevesebbet foglalkoztató cégek állítják elő.
Ez azért fontos, mert az EU támogatási rendszerében sokan nem ismerik ki magukat. Sajnálják a fáradságot a tájékozódásra, és emiatt sok pénztől eshetnek el. Például különböző termékek ára az EU-ban jóval magasabb, mint a világpiacon. Ezért annak érdekében, hogy az unión kívülre irányuló export kifizetődjön, Brüsszel kiegyenlíti az árkülönbségeket. Josef Domschitz és szervezetei az évek során 600 millió euró szubvenciót szereztek az osztrák vállalatok számára.
Az osztrák cégek fő törekvése, hogy megtalálják azokat a piaci réseket, ahol specialitásaikra kereslet mutatkozik:
– Édességek és italok részesednek legnagyobb arányban Ausztria élelmiszerexportjából – hangsúlyozza Josef Domschitz. – A Manner nápolyi a bécsi Stephans-dóm logójával, a Mozart golyó és tallér szellemi kisugárzásával tipikus osztrák termék. Ahogyan a Red Bull is. Ez a két ágazat húzza maga után a többit is, élükön a húskészítményeket, tejtermékeket és bioélelmiszereket.
Bajai Ernő