Fogy a nép, ürül a vidék: Hogyan alakítja át Magyarország demográfiai hanyatlása a kiskereskedelmet?

A cikk a Trade magazin 2025/12-2026.01. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Dr. Kozák Tamás
főtitkár
OKSZ

A népességvesztés leginkább a vidéki, elöregedő térségeket sújtja, míg Budapest és néhány nagyobb település, illetve országrész (Győr-Moson-Sopron vármegye és Budapest agglomerációja) még képes volt némi növekedést produkálni. Ezzel szemben a periferiális helyzetű aprófalvak, az alföldi nagyközségek, sőt még egyes vármegyeszékhelyek is, mint Pécs vagy Miskolc, demográfiai lejtőn vannak. Ez nagyrészt a belföldi vándorlásnak köszönhető: a fiatalabb generációk a jobb oktatás és a munkalehetőségek miatt a városokba költöznek.

A városiasodás mértéke 2024-re már 72%-ra nőtt, vagyis tíz magyarból hét városban él. A migráció és a természetes népmozgalom hatása egyre inkább kettéválasztja az országot: a főváros körüli gyűrűben növekedés, a keleti és délnyugati térségekben leépülés figyelhető meg. A szuburbanizáció tehát nemcsak új lakóparkokat hozott, hanem új gazdasági súlypontokat is.

Átalakuló kiskereskedelem

A népességcsökkenés közvetlenül érezteti hatását a kiskereskedelemben. A kevesebb lakos kevesebb vásárlót jelent, ami kevesebb forgalmat, kisebb bevételt és szűkülő lehetőségeket eredményez. Ennek eredményeként 2001 óta a magyarországi üzletek száma több mint 34%-kal csökkent, miközben a népesség „csak” 6%-kal fogyott. Ez a különbség jól mutatja, hogy az elnéptelenedésnél gyorsabban tűnnek el a boltok.

A folyamat különösen látványos Vas, Zala, Baranya, Somogy, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben, ahol az üzletszám 40%-kal esett vissza. Míg 2011-ben egy üzletre átlagosan 64 lakos jutott, 2024-re már 93 – 2030-ra pedig várhatóan 107 fő jut majd egyetlen boltra.

A településszerkezet átalakulása nemcsak a boltok számát, hanem a vásárlási szokásokat is felforgatta. A városokba költöző fiatalabb generációk sokkal inkább az online kereskedelmet preferálják, és a modern, nagy alapterületű áruházakat részesítik előnyben. A falusi kisboltok ezzel szemben nemcsak a kereslet hiányával, hanem munkaerőhiánnyal és magasabb fajlagos költségekkel is küzdenek.

A trendek világosak: a kisebb üzletek kiszorulnak, a nagyobbak túlélnek és bővülnek. 2013 és 2023 között a kiskereskedelmi egységek átlagos alapterülete 122 négyzetméterről 163 négyzetméterre nőtt. Eközben ma már mintegy 400 településen nincs működő bolt, ami nemcsak kényelmi, hanem ellátási problémát is jelent. Ezt a folyamatot tovább erősíti az árrésstop, mivel kisboltoktól még inkább elpártolnak a vevők, akik bevásárlásaikat inkább nagy láncok árrésstopos üzleteiben akarják elvégezni. A kereskedelem eltűnése a helyi közösségek leépüléséhez vezethet, és tovább gyengíti a vidék megtartó erejét.

A számok mögötti térkép

 A vármegyék népesség- és üzletszámváltozásai alapján négy településtípus különböztethető meg:

 Erőteljesen csökkenő népesség és üzletszám – például Baranya, Borsod, Tolna, Zala.

 Gyors népességfogyás, mérsékeltebb üzletcsökkenés – mint Jász-Nagykun-Szolnok vagy Bács-Kiskun.

 Növekvő népesség, mérsékelt üzletfogyás – jellemzően Pest, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar vármegye.

 Leginkább stagnáló népesség, de gyors üzletvesztés – Budapest, Fejér és Komárom-Esztergom vármegye.

Mi várható 2030-ig?

A prognózis szerint a következő években nem várható radikális fordulat. A KSH előrejelzése alapján 2030-ra az ország népessége 9,4 millió fő körül alakulhat, a kiskereskedelmi üzletek száma pedig a jelenlegi nem egészen 100 ezerről 2030-ra 85–88 ezer közé apad, de van olyan pesszimista forgatókönyv, amely szerint akár 70–78 ezerre is eshet, és az árrésstop, valamint a kiskereskedelmet sújtó többi intézkedés most okot ad a pesszimizmusra.

A népességfogyás és a térszerkezeti átalakulás, a városi koncentráció, az e-kereskedelem előretörése és a vidéki boltbezárások együttesen abba az irányba mutatnak, hogy a jövőben kevesebb, de nagyobb, hatékonyabb és digitálisabb kereskedelmi egység szolgálja ki a lakosságot.

Ezek a trendek gyakran úgy kerülnek szóba, mint olyan folyamatok, amelyeket valahogy „meg kellene fordítani”. A hatékonyság elmúlt évtizedekben tapasztalt meredek növekedése azonban nem megfordítandó folyamat, hanem a feltétele annak, hogy a kiskereskedelem ellen tudjon állni a beszállítók felől érkező árnyomásnak, és hozzájáruljon az infláció moderált szinten tartásához. Ennek pedig feltétele a modern, széles választékkal rendelkező, nagyobb alapterületű boltok térnyerése, a nagy kereskedelmi láncok összehangolt beszerzési gyakorlatának, logisztikai megoldásainak és digitalizációs törekvéseinek (pl. önkiszolgáló kasszák) terjedése.

Éppen elég problémát jelent a magyar fogyasztóknak, hogy a kormány adópréssel, pláza-, ár- és árrésstoppal igyekszik lassítani ezt a folyamatot, a „trendek visszafordítása” még ennél is nagyobb károkkal járna. Ehelyett a kormányzati gazdaságpolitikának olyan megoldások után kellene néznie, amelyek úgy javítják a kisebb kereskedelmi láncok, független kisboltok hatékonyságát, hogy ezt nem a nagyok kárára valósítják meg.

Az élelmiszer-kiskereskedelem felét még mindig a magyar láncok tagjai, a kisebb láncok vagy az önálló piaci szereplők bonyolítják, működésük modernizálása az ellátásbiztonság és az árak szempontjából is kiemelkedő jelentőségű feladat. Rossz úton járunk azonban, ha a kicsik támogatását a nagyok fejlődésének megakadályozásával próbáljuk elérni, mert ez nem az összteljesítmény növekedését hozza magával, hanem gátat szab annak, hogy mindannyian részesüljünk a fejlődés áldásos hatá­saiból.