Fogadósgondolkodás. Vagy nem.

Kedvenc idézetünk a 20. század vendéglátásáról Vladimír Paral A százszázalékos nő című könyvéből származik. Íme!

„A marhahús Volrábéknál tizenkét (mert a tizenhárom szerencsétlen szám) napig tartott ki. A marhaszeletekből első nap „bifszteket” készítettek, és ha nem fogyott el, másnap újból „bifsztek”-ként kínálták. Ha megint nem fogyott el, harmadik és negyedik nap „znojmói rostélyos” lett belőle. Ha így se volt sikere, akkor az ötödik és hatodik napon „göngyölt marhahús”-nak nevezték ki, újabb sikertelenség esetén a hetedik és nyolcadik napon „mexikói gulyás” készült belőle, aztán a kilencedik, tizedik és tizenegyedik napon „házi vagdalt”, s végül a tizenkettedik napon „rizses máj”-já morzsolták levesbe, és ebben a formában mindig elfogyott.
– … hatodik napos – számította ki Volrábová. – De mintha egy cseppet foszlana már.
– A hatodik nap göngyölt marhahús, amióta világ a világ – jegyezte meg Volráb elmenőben –, hát csak borsozd meg jól, és a hölgyek és urak majd szépen felfalják.”