Fidelity: Mi lesz az ESG fejlődésének mozgatórugója 2024-ben?

A globális GDP több mint fele mérsékelten vagy nagymértékben függ a természettől

A nettó zéró karbonkibocsátás megvalósítása és a természet pusztulásának megakadályozása egyre sürgetőbb kérdéssé válik, emiatt mind összetettebb és mind határozottabb szakmapolitikai irányítást igénylő piacok alakulnak ki.

„Erre válaszul a befektetéskezelők a vállalatok mellett a szabályozó hatóságokat, a politikai döntéshozókat és az iparági csoportokat is bevonva alakítják ki a saját szerepvállalásukat”

– mondta el Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. 

Szükség van az áttérés finanszírozására

Az éghajlatváltozás finanszírozása továbbra is jelentős kihívást jelent mind a vállalatok, mind a pénzintézetek számára. Fokozatosan kialakulnak azok a keretek, amelyek segítik a vállalatokat a nettó zéró célok elérését lehetővé tevő, szilárd stratégiák bevezetésében. Mivel egyre több vállalkozás tesz közzé hitelt érdemlő áttérési terveket, az áttérés finanszírozásának további fejlődésére, ezen belül a Fidelity a fenntartható hiteleszközök megújulására is számít. 

A kormányok igyekeznek megszüntetni a szakpolitika hiányosságait, hogy a zöld technológiák olcsóbbá váljanak, míg a szabályozó hatóságok azon dolgoznak, hogy az áttérésre szánt finanszírozást a megfelelő helyekre irányítsák. Az olyan rendszerszintű kezdeményezések, mint az Egyesült Államok inflációcsökkentő törvénye, különböző technológiák fejlesztéséhez járulnak hozzá − ilyenek például a zöld hidrogén és a fenntartható légiközlekedési üzemanyagok. Az ehhez hasonló politikai akarat hozzájárulhat a szén-dioxid-mentesítés módszereinek kidolgozásához azokban az ágazatokban, amelyekben az átállás technológiai szempontból nehéz vagy túl drága. Az EU-ban a szén-dioxid-határ kiigazítási mechanizmus bevezetésének célja, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a térségen belül gyártó és az oda exportáló vállalatok között azáltal, hogy biztosítja, hogy a beérkező áruk szén-dioxid-kibocsátási díja megegyezzen az EU-n belüli termelés szén-dioxid-kibocsátási díjával.

Az áttérés társadalmi következményeit is szem előtt tartja a Fidelity. Továbbra is párbeszédet folytat a vállalatokkal nemcsak a szén-dioxid-mentesítés infrastrukturális költségeiről, hanem a munkavállalóknak a követelmények változásával szükségessé váló átképzéséről is. Kormányzati szinten a szakpolitikai döntéshozók keresik a módját annak, hogyan védhetik meg az új technológiák kiépítése során azokat, akik a legkevésbé tudják viselni az áttéréssel kapcsolatos kötelezettségvállalások előre felmerülő költségeit. Amit ezáltal elérhetünk, az a tiszta energiára való áttérés forradalma, alacsonyabb üzemeltetési költségekkel és nagyobb energiabiztonsággal.

Középpontban a természet

A 2022-es COP15 biodiverzitási konferencia fordulópontnak bizonyult a természetpusztulás hatásának a klímaválság részeként való elismerésében. Az egészséges szén-dioxid-elnyelők és ökoszisztémák jelentős szerepet játszanak a nettó zéró karbonkibocsátás elérésében, míg az éghajlatváltozás a biológiai sokféleség csökkenésének közvetlen kiváltó oka. 

A gazdasági következmények egyértelműek: becslések szerint a globális GDP több mint fele mérsékelten vagy nagymértékben függ a természettől.  Az éghajlat és a természet közötti kapcsolat már bizonyos iparágakban is egyre nyilvánvalóbbá válik. Közülük néhánynak, mint például a bányászat, vezető szerepet kell játszania a sikeres átállásban.

A vállalatok már fontolgatják, hogyan hajtsák végre a természettel kapcsolatos pénzügyi közzétételekről szóló munkacsoport (Taskforce on Nature-Related Financial Disclosures, TNFD) nemrégiben kiadott irányelvét. Az éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi közzétételek munkacsoport irányelvéhez hasonlóan a keretrendszer célja, hogy egységes nyelvezetet biztosítson a természetről szóló jelentésekhez. Ez komoly eredmény, ugyanis a természetpusztulást köztudottan nehéz mérni, mivel nincs univerzális mérőszám. Az innovatív technológiák, például egy kialakulóban lévő tudományág, a bioakusztika, alternatív mérési rendszerek kifejlesztésével próbálják ezt orvosolni.

A TNFD egyes elemei már bekerültek az EU vállalati fenntarthatósági közzétételekről szóló irányelvébe (Corporate Sustainability Reporting Directive, CSRD), amely az egyes cégek számára 2024-ben kezdődő adatgyűjtési módszert foglalja össze. Ez az eddigi legátfogóbb közzétételi szabvány. A CSRD előírja, hogy a vállalatoknak rendszeresen be kell számolniuk saját környezeti és társadalmi hatásukról, valamint az üzleti tevékenységük fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatairól. 

És ez még nem minden: a Nemzetközi Fenntarthatósági Szabványügyi Testület (International Sustainability Standards Board, ISSB) is összeállította a maga fenntarthatósági közzétételi szabványait, amelyeket globális elfogadásra terveztek, és első körben az éghajlatra összpontosítanak. Az erdőirtásról szóló uniós törvény és más, az emberi jogokra gyakorolt hatások enyhítését célzó, hamarosan megjelenő szabályok nyomán az ellátási láncok átvilágítása is egyre nagyobb figyelmet kap. 

Az ilyen léptékű szabályozás ijesztően hangzik, de a fenntarthatósági jelentéstétel és annak a pénzügyi jelentéstétellel való összekapcsolódása fontos része az éghajlatváltozáshoz, a természetkárosodáshoz és a szociális kérdésekhez kapcsolódó kockázatok mérséklésének. Lehetővé kell tennie a vállalatok számára azt is, hogy fokozzák azokat a tevékenységeiket, amelyek nem csak igazodnak az áttéréshez, hanem elő is mozdítják a globális gazdaság egészét érintő változásokat.