Fidelity: az Új Gazdasági Világrend

A történelem számtalan példát ismer arra, amikor a jelentős válságok új kormányzati, gazdasági és társadalmi struktúrák kialakulását eredményezték. A közelmúltban például a 2008-as pénzügyi világválság idézett elő alacsony kamatokkal és növekedéssel, valamint ismételt jegybanki közbeavatkozások-kal jellemezhető időszakot. Most a Covid-19 okozta válságon a sor, hogy a maga módján átalakítsa a világ gazdaságát.

A döntéshozók további pénzügyi és költségvetési támogatást nyújtanak, de a kihívások olyan nagyok – gondoljuk csak a csökkenő inflációra, a magas munkanélküliségre és a súlyos recesszióra −, hogy ez a folyamat tartós gazdasági változásokat, „Új Gazdasági Világrendet” idézhet elő.

Az, hogy mi lesz a válság kimenetele, nagyrészt a vírus terjedésétől, a korlátozások feloldásához kapcsolódó stratégiáktól és a jogszabályalkotók reakcióitól függ. Mindebből adódóan három főbb forgatókönyv kibontakozásának lehetünk szemtanúi. Az alapszcenárió, melynek valószínűségét a Fidelity 60 %-osra becsüli egy U-alakú talpra állási görbe lesz, melynek részeként a közösségi távolságtartás az év végéig eltart majd, a kijárási tilalmakat pedig a nyár folyamán fokozatosan fogják feloldani. A döntéshozók további pénzügyi és költségvetési támogatást nyújtanak, de a kihívások olyan nagyok – gondoljuk csak a csökkenő inflációra, a magas munkanélküliségre és a súlyos recesszióra −, hogy ez a folyamat tartós gazdasági változásokat, „Új Gazdasági Világrendet” idézhet elő.
Az Új Gazdasági Világrend fő jellemzője az lesz, hogy a kormányok beavatkozása fokozatosan kiszorítja az 1980-as évek óta teret nyert szabadpiaci módszereket. A terhek javát az aktív költségvetési politika viseli majd, de szorosan együttműködik a monetáris politikával.

Ami nem fog változni: Ázsia továbbra is a világ gazdasági növekedésének motorja marad.

„A befektetőknek meg kell majd békélniük a tartósan alacsony és negatív kamatokkal, az államadósság tartós hiányával, a szokatlan monetáris politikai eszközök, például a hozamgörbe-kontroll alkalmazásával és a korábban soha nem látott mértékű költségvetési költekezéssel. Viszont ezek a kihívások olyan piaci változásokat fognak okozni, melyek kihasználható lehetőségeket teremtenek a befektetők számára” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Változásokból eredő lehetőségek adódnak például a globalizáció új formáiból, többek között az ellátási láncok ellenállóbbá tételéből (főleg, ahol ezek fontossága nemzetbiztonsági jelentőséggel is bír), a járvány utáni visszazökkenés terén tapasztalható regionális különbségekből és a demográfiai profilok eltéréseiből is. A vírus felgyorsította az online fogyasztás térnyerését, és legéletképesebb vállalkozások máris gőzerővel alkalmazkodnak az új helyzethez. Az értékeltségek különbségei ritka lehetőségeket teremtettek a jó minőségű cégek részvényeinek megvásárlására. Ami a kötvényeket illeti, a tartósan alacsony kamatok és a jegybankok által indított vállalatikötvény-vásárlási programok nagyon jót tettek a kockázatos eszközöknek. Mivel az értékeltségek állandó mozgásban vannak, a bukott angyalok között vonzó lehetőségek – és csapdahelyzetek − is fel-felbukkannak, ahogy a hitelciklus halad a maga útján.

Végül ne feledjük, hogy a fenntarthatóság trendje már kialakulóban volt, és a Covid-19 járvány csak felgyorsította azt. Miután a válság során bebizonyították a fontosságukat, a felelős vállalatirányítás és a fenntarthatóság most egyre szélesebb körben elfogadott alapelvvé válik majd. A Fidelity kutatásai1 szerint a jobb környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási (ESG ) minősítéssel rendelkező vállalatok a válság sűrűjében összességében jobb teljesítményt nyújtottak a referenciaindexnél, míg a gyengébb ES G-minősítésű társaik elmaradtak attól. A piacok ezentúl pozitívabban értékelik majd a fenntarthatóságot. Erősödhet a magán- és az állami szektor szereplői közötti együttműködés is, főleg azokon a területeken, melyeken a fenntarthatóság a nemzetbiztonság kérdéseit is érinti.

Az alapforgatókönyv

A Covid-19 járvány utáni talpra állással kapcsolatos alapforgatókönyvünk görbéje U-alakra hasonlít: a nyár beköszöntével fokozatosan feloldják a korlátozásokat, de az év hátralévő részében megmarad a közösségi távolságtartás, és bizonyos korlátozások még legalább 12 hónapon át érvényben maradnak. Ennek hatására a világ túlnyomó része 2020-ban recesszióba fog süllyedni.

Az USA-ban akkora a baj, hogy az már szisztemikus kockázatokat is magában hordoz: elapasztja a háztartások megtakarításait, növeli az eladósodottságot és visszaveti a fogyasztói keresletet.

A csökkenő fogyasztás és az alacsony energiaárak hatására az inflációra lefelé ható nyomás nehezedik majd, és eltelik némi idő, mire ismét megindul felfelé. Ahogy az országok gazdasága lassan talpra áll, az infláció bizonyos mértékben felerősödhet, miután az addig visszatartott kereslet megjelenik a piacon és magukhoz térnek az árupiaci árak, de az ellátási láncokban továbbra is zavarok lesznek érzékelhetők.

Azonban az infláció iránya, és hogy vajon sikerül-e ellenőrzés alatt tartani – ne legyen se túl magas, se túl alacsony – nagyrészt a hatóságok által meghatározott szabályoktól és ösztönző intézkedésektől függ majd. Az infláció alakulására elsősorban a valós idejű online árfolyamokból, az árupiaci árakból, az inflációs várakozásokból, a tartós fogyasztási cikkekre leadott rendelések állományából és az ellátási láncok működéséből lehet majd következtetni.

A Fidelity arra számít, hogy a válság világszerte súlyos hatást fog gyakorolni a foglalkoztatottságra. A munkanélküliség szinte mindenhol gyors ütemben nő, főleg az USA-ban, ahol rugalmasak a munkaerőpiacok, nincsenek bértámogatási mechanizmusok, és a kis- és közepes vállalkozások jobban függenek a foglalkoztatottságtól. Az USA-ban akkora a baj, hogy az már szisztemikus kockázatokat is magában hordoz: elapasztja a háztartások megtakarításait, növeli az eladósodottságot és visszaveti a fogyasztói keresletet. A hosszan elhúzódó gazdasági válság elkerülésének záloga az lesz, hogy az USA kormányában megvan-e a politikai hajlandóság és a képesség arra, hogy bevezessen egy átalakító jellegű gazdaság-újjáépítési és foglalkoztatási programot.

Ahogy a világjárványt kísérő kijárási tilalom és egyéb korlátozások után lassan megkezdődik az exit stratégiák megvalósítása, nagyon fontos lesz a kvantitatív és kvalitatív adatok figyelemmel kísérése, hogy lássuk, melyik gazdasági szcenárió válik valóra – az alapforgatókönyvünk, vagy valami jobb… esetleg rosszabb.

A pozitív forgatókönyv

Egy valamivel kedvezőbb, ám a legkevésbé valószínű szcenárió a V-alakú talpra állás, amikor a világgazdaság az ösztönzők hatására 2020 második felében valósággal felpattan. Ennek az optimista várakozásnak a valóra válásához arra lenne szükség, hogy a világjárvány májusban jórészt véget érjen, mert így az országok gyors egymásutánban feloldhatnák a korlátozásokat, és az év második felében teljes gőzzel igyekezhetnének visszatérni a rendes kerékvágásba.
Egy középtávon általánosan elérhetővé váló, hatásos vakcina fontos szerepet játszana ebben, de a legfontosabb az lenne, hogy a szabályozói folyamat gyors és hatékony legyen. A piacoknak zökkenőmentesen kell működniük, amit kedvező pénzügyi feltételekkel lehet elérni, a meglévő költségvetési támogatásokat pedig hatékonyan és jól elosztva kell érvényre juttatni, hogy tompítsák a járvány hatásait és felgyorsítsák a talpra állást. A regionális kockázatok csökkentése érdekében az EU-nak a rendelkezésére álló eszközök teljes tárházának bevetésével meg kell állapodnia egy átfogó csomagról, a nemzetközi szervezeteknek, például a Világbanknak és a Nemzetközi Valuta Alapnak pedig a feltörekvő országokban kialakuló egészségügyi kockázatok kezelését célzó programok koordinálásában kell részt venniük.

A negatív forgatókönyv

A Fidelity szakembereinek az a benyomásuk, hogy a kedvezőtlenebb forgatókönyv valóra válására valamivel nagyobb esély van, mint a kedvezőbbére, ezért valószínűségét 30 százalékra tesszük. A befektetőknek óvatosnak kell lenniük. E szerint a forgatókönyv szerint az új megbetegedések száma májusban csökkenésnek indul, de miután az országok feloldják a korlátozásokat, újabb, nehezen megfékezhető fertőzéshullámok alakulnak ki. A fertőzések megfelelő kordában tartásához szükséges eszközökkel nem rendelkező fejlődő országok a többi országra is veszélyt jelenthetnek. Ezek a másodlagos fenyegetések vakvágányra terelhetik a normalizálódást és újabb korlátozásokhoz, kijárási tilalmakhoz vezethetnek.
A fenti események mély gazdasági válságba taszítják az egész világot, mivel a korlátozások megfojtják a talpra állást. Ebben a szcenárióban komoly likviditáshiány alakulhat ki, mely a fizetőképességi problémákkal karöltve vállalati és államkötvények egész sorának bedőléséhez vezetne. A feltörekvő országokat különösen komolyan fenyegeti az egymást érő válsághullámok kockázata. A gazdasági károkat tovább súlyosbíthatja, ha a jegybankoknak kifogy a szabályozói eszköztáruk, és a politikusok nem tudnak időben megegyezni a követendő eljárásról.