A gazdasági fejlettség mérésére gyakran használt fogyasztási mutatók egyoldalú használata félrevezető lehet, különösen ha figyelmen kívül hagyjuk a fenntarthatósági szempontokat – mutat rá az Index cikke.
Csak az lesz gazdag, aki „fenntartható módon költ”
Az Eurostat egyéni fogyasztást mérő jelzőszáma azt sugallja, hogy a fogyasztás növekedése automatikusan jobb életszínvonalat eredményez, ám ez az érvelés nem feltétlenül állja meg a helyét. Ezzel szemben a Világbank által használt végső fogyasztás GDP-arányos mutatója rávilágít arra, hogy a sokat fogyasztó országok nem mindig a leggazdagabbak, sőt, gyakran sérülékenyek, vagy háborús konfliktusokkal küzdenek.
A gazdasági kibocsátás (GDP) négy fő összetevőből áll: fogyasztás (C), beruházás (I), kormányzati kiadások (G) és a külkereskedelmi mérleg (EX-IM). Azonban előfordulhat, hogy egy ország fogyasztási kiadásai meghaladják a GDP-t, ami azt jelzi, hogy az ország több erőforrást használ fel, mint amennyit megtermel. Ez a helyzet különösen akkor fordul elő, ha a beruházások, kormányzati kiadások és a külkereskedelmi mérleg negatívak, ami fenntarthatatlan gazdasági szerkezetet eredményez.
A Világbank adatai alapján az országok fogyasztási mutatói között nagy különbségek vannak. Az adatokból az is kiderül, hogy a legmagasabb fogyasztási aránnyal rendelkező országok nem a gazdasági élvonalban helyezkednek el, hanem gyakran alacsony jövedelműek, vagy háborús konfliktusokkal küzdenek. Ezzel szemben a leggazdagabb és legversenyképesebb országok, mint például Írország és Szingapúr, alacsonyabb fogyasztási rátával rendelkeznek, jelezve, hogy a gazdasági siker nem csak a jelenlegi fogyasztás mennyiségén múlik.
Az európai országok között is jelentős eltérések mutatkoznak. Ukrajnában, ahol a fogyasztás GDP-arányosan 100 százalék felett van, a gazdasági helyzet instabil. Ezzel szemben Írországban a fogyasztási ráta mindössze 39,4 százalék, ami a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődésére utal. Magyarország a régióban a 69,5 százalékos mutatójával sajátos helyzetben van, hiszen alacsonyabb rátát mutat, mint szomszédos országai, kivéve Csehországot.
A fogyasztásra alapozott gazdasági növekedés fenntarthatóságáról szóló vitában a BIS (Bank for International Settlements) tanulmányai is arra figyelmeztetnek, hogy bár a fogyasztás rövid távon fellendítheti a gazdaságot, hosszú távon a túlzott fogyasztás, különösen ha hitelfelvétellel párosul, jelentős gazdasági egyensúlytalanságokhoz vezethet. Ezek az egyensúlytalanságok pedig visszavethetik a gazdasági növekedést, különösen ha a háztartásoknak a jövőben a hiteltörlesztésre kell fordítaniuk jövedelmük jelentős részét.
A gazdasági fejlettség mérésében a fogyasztás fontos, de nem mindenható mutató. A fenntartható gazdasági növekedés elérése érdekében elengedhetetlen figyelembe venni a beruházásokat, a kormányzati kiadásokat és a külkereskedelmi egyenleget is. A túlzott fogyasztás hosszú távon veszélyeztetheti a gazdasági stabilitást és növekedést, ezért a fejlettség elemzésekor fontos a fogyasztás fenntarthatóságának vizsgálata is. Ahogy Balzac idézete is figyelmeztet: „Aki nem fenntarthatóan költ, az sohasem lesz gazdag.”
