Fellendülőben a helyi termelői piacok

A bürokrácia egyszerűsítésével, a működés anyagi támogatásával, a kereskedelmi jogszabályok módosításával segíti az agrártárca a termelői piacok létesítését, amelyek ennek eredményeként mindenfelé sorra alakulnak. A régi-új elárusító helyekről országos körképet készítettek az MTI tudósítói.

Jelenleg már hozzávetően 50 termelői piac működik, de akár több 100-nak is lenne létjogosultsága – állítja a mérnök, informatikus végzettségű Szilágyi Zsolt, a Helyi Piac civil mozgalom fő kezdeményezője. Számítása szerint ezek az árusítóhelyek évi több 100 milliárd forintos forgalmat bonyolíthatnának, rövidre zárva a termelőtől a vevőig vezető utat. A kereskedői lánc ugyanis gyakran indokolatlanul hosszú, egy szakmai körökben ismert élelmiszerkilométer-mutató szerint például egy csomó sárgarépa átlag csaknem 2000 kilométert utazik a konyhakerttől a háziasszony kosarába, miközben az ára csak emelkedik.

Mégis sok éven át a döntéshozók – ismeretlen érdekektől vezérelve – inkább akadályozták a termelői piacok életre hívását – állítja Szilágyi Zsolt. Azonban éppen a fokozódó civil nyomás következtében mára változott a helyzet. „E fordulat a vidék megerősödését is felgyorsíthatja, mert az őstermelő és a fogyasztó egymásra találása mindkét fél számára kedvez” – szögezte le a szakértő.

A Balaton-felvidéken a káptalantóti Liliomkert nevű öko-piac mára országos hírnévre tett szert, vasárnaponként gyakran 10 ezer látogató is megfordul itt, hogy a környéken termő zöldséget, gyümölcsöt, házikenyeret, a kézművesek portékáját mustrálja és megvegye. A piac alapítója, a biológus-mérnök Harmathy Ildikó szerint itt a gyakorlat túllépett a megmerevedett szabályokon. A Zánka felé vezető út mentén lévő terület ugyanis szántó besorolású, ezért a hatóságokkal folyamatosan küzdelmet kell vívni a piac fennmaradásáért. Holott a Liliomkert, akár a többi helyi piac, fontos szerepet játszik a háztáji gazdaságok életben maradásában és a plázák gyakran kétes minőségű élelmiszerével szemben az egészséges hazai termékek kínálatának növelésében.

Különösen a nyaralók körében kedvelt a szombatonként a tihanyi Akasztófa-dombi parkolóban berendezkedő piac, amelyet egy erre a célra alakult gazdasági társaság működtet. Vezetője, Pálfi Zsolt elmondta: főként a kistérségből idehozott, még harmatos gyümölcsök, a frissen fejt tej, házias ízű sajtok, kolbászok vásárlására már törzsközönség is kialakult. A magas minőség garantálására a piac vezetői csak a megbízható árusokat engedik be, és a konkurencia egyensúlyának fenntartására törekednek. A kézművesek is csak a művészi igény szerinti remekeiket rakhatják ki az alkalmi asztalokra. A piaci forgatag egyúttal a nyaralóközönség és a helyi lakosok közötti kapcsolatok megteremtésére is jó alkalmat jelent – fogalmazott.

Szintén a gazdáknak és jó minőségű termékeiknek kíván előnyt biztosítani, együttműködve az önkormányzattal, Kecskeméten a helyi Fogyasztó- és Vidékvédő Egyesület. A helyi piacon őstermelői kitűzőt kapnak a kistermelők, ez alapján lehet megkülönböztetni őket a magukat kofának beállító viszonteladóktól, akik olykor bizonytalan eredetű árut is sajátként kínálnak eladásra, rontva a kistermelők hitelét. Bagi Béla, az egyesület elnöke elmondta: kitűzőt két gazda ajánlására kaphat valaki, ezzel az őstermelők – és portékájuk – iránti bizalom erősödik. Az akár országos modellként is szolgáló kitűzővel már 375 árus rendelkezik, többségük néhány hektárnyi területet művel, ez adja az adott család fő megélhetését. „Ma már aki kitűző nélkül próbálkozik a helyi piacon, azt az ál-őstermelőt a vásárlók elkerülik, a nyakán maradhat az áru.” Bagi Béla reményei szerint, a kitűzős rendszer széles körben elterjedve a jó hazai minőség védjegyévé válik.

Vácott alig egy hónapja nyílt meg a Váci Egyházmegyei Karitász szervezésében az adomány bolt udvarán a helyi piac, máris péntekenként pezsgő itt az élet. Kosdról, Nőtincsről és más környékbeli falvakból hozzák ide a kertben megtermő őszibarackot, ringlót, uborkát az alkalmi árusok, de a kínálatot a Kuha tanya kecskesajtja, a Fekete tanya mangalica-szalonnája is színesíti. A kismarosi ciszterci nővérek maguk főzte biolekvárjai és -szörpjei is kelendőek. Patay Ildikó, a karitász munkatársa állítja: a családias légkör, az adományként elkönyvelt 500 forintos helypénz, a mérsékelt árak erős versenyre késztethetik a közeli hagyományos piacot, ahonnan a vásárlók mindinkább ide veszik az irányt. Ráadásul délután gyermekműsorok, bábszínház foglalja le a kicsik figyelmét, amíg a mamák a standok között nézelődnek.

A Duna-kanyar más településein is működik helyi piac, például Nagymaroson. Még az idén nyáron a legújabb Szobon nyílik, ahová – Remitzky Zoltán polgármester szerint Szlovákiából is bejelentkeztek a szalkai lepénysütők, és az Ipoly túlpartjáról a kosárfonó mesterek. A művelődési ház udvarát rendezik be péntekenként piacnak, ahol zöldséget, mézet, tojást, gyümölcsöket, lekvárokat lehet majd kapni. A határ menti, szlovák Helembáról például eddig is átjártak Szobra a pékhez az emberek, most a helyi piacon a határ túloldaláról is jönnek majd ide, hogy bevásároljanak a hét végére. A polgármester már tárgyal a Maharttal a régi hagyomány, a hajdani kofahajó felelevenítéséről. Eszerint a környékbeli őstermelők áruját összegyűjtve heti egy-két alkalommal a szobi kikötőből hajón úszik a friss áru Budapestre vagy Esztergomba, hogy idegenforgalmi attrakcióként találjon vevőt. (MTI)