Fekete év volt 2025 a magyar élelmiszeriparnak: többfrontos nyomás alatt a termékpályák

Év eleji várakozások: támogatási hullám és képlékeny infláció

2025 elején a piac még abban reménykedett, hogy az élelmiszer-infláció mérséklődik, ugyanakkor széles körben azzal számoltak, hogy a teljes infláció felett maradhat. Közben a feldolgozóipari fejlesztési programok és a termelővédelmi, illetve öntözési fókuszú intézkedések a beruházások felpörgését vetítették előre.

A Baromfi Termék Tanács elnöke, Csorbai Attila ekkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós termeléskorlátozó szabályok hatására több tagállamban csökkent az állati termékek előállítása, miközben a baromfihús iránti kereslet nő. A támogatási oldal kapcsán ugyanakkor azt hangsúlyozta: a pályázatok elbírálásánál reális, banki minősítésen és cégátvilágításon alapuló szempontokra van szükség, hogy valóban megvalósítható beruházások kapjanak zöld utat.

Árrésstop: a termékpálya egyik legnagyobb feszültségpontja

2025-ben a feldolgozóipari szereplők egyik legélesebb konfliktusforrásává az árrésstop vált. A szabályozás 2026. február 28-ig érvényes, az érintett alapvető élelmiszereknél a kereskedelmi árrés legfeljebb 10%, és azokra a kereskedőkre vonatkozik, akiknek éves árbevétele meghaladja az 1 milliárd forintot. A kezdetben 30 termékkategóriára bevezetett kör 2025 decemberétől további termékekre bővült, a szankciók pedig akár 5 millió forintos bírságot is kilátásba helyeznek.

A Nádudvari Élelmiszer ügyvezetője, Nagy Ádám szerint a szabályozás mellett elmaradtak az indokolt áremelések, miközben a költségek – bérek, csomagolás, logisztika – 5–10%-kal nőttek, ami érdemben szűkítette a haszonkulcsot. A plafon ugyanakkor az érintett termékeknél fogyasztásnövekedést hozott, amit több vállalatnak kapacitásbővítéssel kellett lekövetnie – vagyis a szabályozás egyszerre nyomta le az ároldalt és gyorsította fel a termelési alkalmazkodást.

A kiskereskedelem oldalán a vita egyik kulcspontja, hogy az árrés nem azonos a profittal: ebből kell fedezni a működés költségeit, így a plafon különösen a hagyományosan alacsony jövedelmezőségű szegmensekben okoz feszültséget. A szereplők szerint a hatás végiggyűrűzik a teljes termékpályán, és torzíthatja a piaci jelzéseket.

Fogyasztói fordulat: diszkontosodás és minőségi kompromisszumok

A 2025-ös évben több jel utalt arra, hogy a vásárlói szokásokban tartósan erősödik az árérzékenység: nő a diszkontcsatornák súlya, és gyakrabban kerülnek előtérbe a kedvezőbb árú, saját márkás opciók. A feldolgozóipar ezzel párhuzamosan importnyomással és a „minőséggyengítés” kockázatával is számolt – miközben a munkaerőhiány és a konszolidáció elmaradása tovább rontotta a hatékonysági kilátásokat.

Rovarfehérjék: szabályozott terjedés, élénk vitákkal

Az év egyik visszatérő témája maradt a rovarfehérjék élelmiszeripari felhasználása. Uniós szinten jelenleg négy rovarfaj felhasználása engedélyezett, kizárólag meghatározott formákban (például a házi tücsök fagyasztott, szárított vagy por formában), szigorú összetételi, határérték- és jelölési előírások mellett. Magyarországon a rovarfehérjét tartalmazó termékeknél a 36/2014. (XII. 17.) FM rendelet szerint a figyelmeztetést („Figyelem! Az élelmiszer rovarfehérjét tartalmaz!”) a termékmegnevezéssel azonos betűméretben kell feltüntetni, és az ilyen termékeket elkülönítve kell kihelyezni.

57 visszahívás: az élelmiszer-biztonsági kockázatok is reflektorfénybe kerültek

2025-ben az élelmiszeripari működés „háttérkockázatai” is látványosan megjelentek a nyilvánosságban: az év során 57 termékvisszahívást regisztráltak, ami az elmúlt hat év második legmagasabb értéke. A visszahívások többsége az EU RASFF riasztási rendszerén keresztül indult, amely nemcsak élelmiszereket, hanem a velük érintkező anyagokat és takarmányokat is figyeli.

Külső nyomás: vámháborúk és Mercosur-vita

A termékpályákra 2025-ben a nemzetközi kereskedelmi feszültségek is ráültek. A vámháborúk a beszerzési és értékesítési oldal bizonytalanságát erősítették, miközben a Mercosur-megállapodás körüli vita újabb kockázatként jelent meg: szakértői vélemények szerint az egyezmény az európai mezőgazdaság, az élelmiszer-biztonság, a természetes értékek és az éghajlati célok szempontjából is vitatott következményekkel járhat.

A 2025-ös év tapasztalata alapján a szereplők 2026-ra is úgy készülnek, hogy a kockázatok nem tűnnek el egyik napról a másikra: a szabályozási környezet alakítása, a költségoldali alkalmazkodás, a fogyasztói árérzékenység és a külpiaci bizonytalanság együttesen határozza meg a mozgásteret. A kérdés már nem az, hogy lesz-e nyomás a rendszerben, hanem az, hogy ki és milyen gyorsan tud stabil üzleti modellt építeni a megváltozott feltételek között.