FAO-jelentés az élelmiszerekről

A világ országai tavaly megállapodtak a következő 15 év fenntartható fejlődési menetrendjében, ahol kiemelt helyen szerepel az a törekvés, hogy 2030-ra teljes mértékben felszámolják az éhezést. Az irány jó, a számok biztatóak, az országok jelentős erőfeszítéseket tesznek a környezettudatos és kiszámítható termelés érdekében, ám a siker még így sem garantált. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) összegyűjtötte a legérdekesebb és olykor meglepő tényeket az élelmezés helyzetéről, hogy tisztában legyünk azzal, hol állunk jelenleg ebben a folyamatban.

1. A globálisan megtermelt élelmiszer 80 százaléka családi gazdálkodásokból származik, ők munkálják meg a termőföldek 70-80 százalékát, a munka pedig nagyrészt családban marad, nem foglalkoztatnak „külső” alkalmazottakat. Európában és Közép-Ázsiában a világ farmjainak mindössze 7 százaléka található, a legtöbb, 34 százalék Kínában.

2. Az éhező emberek száma 800 millió alá csökkent, de még így is majdnem minden kilencedik ember számára a Földön problémát jelent a napi betevő előteremtése. Az arány azonban folyamatosan javul, a fejlődő világban alig 13 százalék az alultápláltak aránya, ez a szám 25 éve még közel a duplája volt. Az országok többsége (73 a 129-ből) teljesítette az éhezés csökkentését előirányzó Millenniumi Fejlesztési Célt. Mindezek azt jelentik, hogy 1990 óta, ami bázisévnek lett kijelölve a 2000-ben elfogadott céloknál, 216 millió ember került ki az éhezők köréből.

3. A FAO előrejelzése szerint az élelmiszer-termelést 2030-ra 60 százalékkal kell növelni, hogy képesek legyünk ellátni az egyre növekvő népességet. Ennek alapja a fenntartható élelmiszer-termelés kidolgozása. Az alapvető irányelveknek, a nemzetközi kereskedelem szabályozásának, a technikai fejlesztéseknek mind arra kell törekednie, hogy se extrém időjárás, se váratlan piaci hatások ne befolyásolhassák az élelmiszer-ellátást. Hatékonyabb vízhasználat, kevesebb rovarirtó használata és a talajminőség javítása révén akár 79 százalékkal is növelhetők lennének a termésátlagok.

4. Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszert pazarolunk el, ez egyes országokban a megtermelt élelmiszer harmadát jelenti. Az élelmiszer-pazarlás globális költségét 2600 milliárd dollárra becsülik, ebből 700 milliárdot tesz ki a környezeti és 900 ­milliárdot a társadalmat terhelő kiadások számlája. A fejlett országokban a gabonakészítmények 30 százaléka, 286 millió tonna kerül a szemétbe. Összehasonlításképp: ez 760 milliárd doboz tésztának felel meg. 75 millió tehénnel ér fel, amennyi hústerméket pazarol el a világ, 20 százalékát az összes feldolgozott haszonállatnak. A gyümölcsük, olajos magvak, gyökeres, gumós zöldségek 45 százaléka nem a levesbe, hanem a kukába megy.

5. A mezőgazdaság évente 10 milliárd tonna üvegházhatású gázt juttat a levegőbe. És ez nem tartalmazza a termeléshez szükséges energiafelhasználásból eredő szennyezést, a mezőgazdasági gépek, a kereskedelemhez szükséges szállítás további 705 millió tonna üvegházhatású gázzal növeli a farmok ökológiai lábnyomát. Az elmúlt ötven évben duplájára nőtt a mezőgazdasághoz kapcsolható környezetszennyező anyagok kibocsátása. A szarvasmarhák emésztésből fakadó károsanyagok adják a teljes szennyezés 56 százalékát, a szintetikus trágyák 13 százalékért felelősek. Kontinensekre lebontva Ázsia 44 százalékban, Amerika 25 százalékban, Európa 12 százalékban, Afrika 15 százalékban, Óceánia 4 százalékban veszi ki részét a mezőgazdasági környezetszennyezésből.

6. A mezőgazdaság és természeti kincsek biztosítják a megélhetés alapját világszerte a szegénységben élők 75 százalékának. Világszerte 2003 és 2013 között egy tanulmány azt vizsgálta, hogy mennyi természeti katasztrófa, a klímaváltozásból adódó probléma sújtotta a mezőgazdaságot. A vizsgálatból kiderült, hogy 1980 óta a duplájára nőttek ezek az események, melyek mintegy 1500 milliárd dollár kárt okoztak 10 év alatt. A fejlődő országokban az aszály okozta károk 80 százaléka a mezőgazdaságot sújtja, főleg az állattenyésztést és a növénytermelést.

M. K.