Faktor-állás: fizetési trendek, hitelkockázati tényezők

Érezhetően javult a magyar vállalkozások fizetési fegyelme: a cégek tudatosabban választanak partnert, és kevesebb számlát bocsátanak ki a készpénzes fizetés terjedése miatt. A Ptk. módosításadta jogaikat azonban még kevéssé merik érvényesíteni. Egyelőre nem váltotta be a reményeket az NHP faktoringprogramja sem.

A számlák fizetésében és behajtásában fegyelmezettebbek, üzleti partnereik kiválasztásakor pedig körültekintőbbek lettek a magyar vállalkozások, és valamelyest javult az általános fizetési morál. A halasztott fizetés és ezzel együtt a szállítói hitelezés gyakorlata jelentősen visszaesett 2013-hoz képest. A hazai vállalkozások nagy számban térnek át az azonnali fizetésre – összegzi a tapasztalatokat Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.

A trendet hasonlóan érzékeli a céginformációs piac többi nagy szereplője is. A Bisnode-csoport fizetési tapasztalat programja szerint 2014 első félévében a cégek átlagosan számláik 67 százalékát fizették ki időben, míg egy évvel korábban csupán 59 százalékát. Emellett ráadásul a számlafizetési határidők és késedelmek, valamint az extrém 90 napos késések is csökkentek. Az első 6 hónapban a cégek átlagosan 27 napos fizetési határidővel egyenlítették ki számláikat, míg egy évvel korábban ez az érték még 29 nap volt. Keleti József country manager szerint azonban indokolt az óvatosság, mivel késés esetén átlagosan 45 napot kell várnia egy számlakibocsátónak, mire a pénzéhez jut.

Vanek Balázs úgy látja, a javuló tendencia hátterében nyilvánvalóan az áll, hogy a cégek alaposan megijedhettek attól, hogy még a válság éveit követően is folyamatosan emelkedett a csődök és fizetésképtelenségi eljárások száma a körbetartozások és késedelmes fizetések miatt. Ennek köszönhetően régiónkban újra Magyarországon a legalacsonyabb az elmaradások aránya.

Egy másik okra is rávilágít Felfalusi Péter, az Intrum Justitia Kft. ügyvezető igazgatója: a cégek kevesebb átutalásos számlát bocsátottak ki a készpénzes fizetés előretörése miatt.

– Az ellenérték azonnali kiegyenlítése nem pusztán kockázatkezelési eszköz, hanem ezáltal a megrendelő a megnövekedett banki tranzakciós költségeken is spórol. Emellett – jellemzően a kiskereskedelemben és a mikrovállalkozói szektorban – a szállító kiadásai is csökkennek, aki a megkapott összeget tovább tudja fizetni, így nem kell számolnia a banki készpénzfelvétel plusz terhével – magyarázza a cégvezető.

Még nem hatott az állami beavatkozás

Tavaly július óta a Polgári Törvénykönyv szigorúbb feltételeket szab a fizetési határidőkre. Lényeges változást jelent, hogy a számlafizetésre vonatkozó határidő legfeljebb 30-60 nap lehet, és csak abban az esetben lehetséges a hosszabb intervallum, ha a szerződés jellege ezt indokolja. Fontos változás, hogy a késve fizető fél kötelezhető arra, hogy legalább 40 eurós (körülbelül 12 ezer forintos) költségtérítést fizessen a partnernek behajtási összeg címén. Ez egy átalányösszeg, tehát akkor is kiszabható, ha nem volt igazolható költsége a számlát kibocsátó cégnek.

Az ágazati szereplők egyaránt méltatják a módosítást, ám úgy látják, ez idáig annak kevés mérhető eredménye van.

– Hatásos szankciók hiányában, tapasztalataink szerint a törvény nem hozott jelentős változást. Ugyanakkor valamelyest rövidebbek lettek a megállapított fizetési határidők, de sok esetben ezzel arányosan hosszabbodtak a lejárathoz képesti csúszások. Ezek azonban általában előre egyeztetett „jelenségek” a vevő és a szállító/szolgáltató között – értékel Vanek Balázs.

Az okok közt keresendő, hogy a nagyvállalatok folyamatosan egyre hosszabb fizetési határidőket várnak el beszállítóiktól.

– Igen alacsony azon szállítók száma, akik élnének a 40 eurós költségtérítéssel vevőikkel szemben. Feltehetően ennek oka, hogy e megoldás nem igazán barátságos és nem támogatja a jó partneri kapcsolatot, pedig adott esetben az jogos lehet – mutat rá Baltay Zsombor, a GF Faktor Zrt. vezérigazgatója. – A kkv-k részéről szintén visszatartó erő lehet, hogy kevés a megrendelésük és (elsősorban a nagy szereplőkkel kapcsolatban állók) félnek attól, hogy a jogérvényesítés következtében elveszíthetik ügyfeleiket.

Felfalusi Péter szerint egyre több partnerük mérlegeli, hogy éljen-e szankcióval, ám e kör jellemzően még csak a monopol és oligopol helyzetben lévő szolgáltatók közül kerül ki.

Ám figyelmeztető jel lehet az értékvesztés: az Atradius szerint a magyar cégek kintlévőségeik összértékének átlagosan kevesebb, mint 1 százalékát írták le behajthatatlan követelésként, miközben a követelések értékének 2,9 százalékát nem fizették ki 90 napon belül. Ez arra enged következtetni, hogy a hazai vállalatok az esedékességüktől számított 90 napon belül kifizetetlen követeléseik értékének átlagosan 41 százalékát veszíthetik el, amely a kelet- és nyugat-európai átlagot egyaránt felülmúlja.

Pontos adat nincs arról, hogy mekkora lehet a késve fizetett és ki nem fizetett számlák összesített állománya, de ez akár ezermilliárdos nagyságrendű is lehet nemzetgazdasági szinten.

Kiforratlan kockázatkezelés

– Míg az elmúlt években a magyar vállalkozások – kis túlzással – simán odaadták hitelbe terméküket vagy szolgáltatásukat annak, aki megígérte, hogy egyszer fizetni fog, most már sokkal körültekintőbben járnak el. Idén érezhetően többen kötöttek hitelbiztosítást és folyamatosan nagyszámú érdeklődést tapasztalunk – mondja Vanek Balázs.

A szemléletváltást jól példázza, hogy ma már a magyarországi vállalkozások 63,2 százaléka használ egy vagy több hitelkezelési eszközt a B2B ügyfelek nemfizetéséből adódó kockázatok enyhítésére. Ez az arány a legmagasabb a vizsgált kelet-európai országok körében. A konkrét hitelkezelési eszközök közül a magyarországi vállalkozások legnagyobb arányban a fizetési felszólítás kiküldését alkalmazzák, teszi hozzá.

– Előzetes céginformációs, illetve monitoringszolgáltatást a cégek nagy része használ. Proaktív, negatív fizetési tapasztalatokkal is kiegészített, valódi előrejelzésre alkalmas információs terméket vagy biztosítási szolgáltatást viszonylag kevesen alkalmaznak – hívja fel a figyelmet Póka Valentin, a Coface kereskedelmi igazgatója. A legnagyobb kockázati tényező tehát a cégek saját kockázatkezelési folyamatainak kiforratlansága. A belföldi piacismeret természetesen segítheti a kockázatkezelési területeket, ugyanakkor nemzetközi vizekre lépve a feladatok hatványozódnak, fűzi hozzá.

– Tapasztalatunk szerint a nagyvállalatok után egyre több közepes és kisvállalat is érdeklődik a hitelbiztosítás iránt, ugyanakkor a követeléskezelési megoldások elterjedtsége és keresettsége alacsony. Az ügyfelek megítélésében ez a szolgáltatás még mindig elkülönül a faktoring finanszírozási és kockázatátvállalási elemeitől, pedig sok esetben pont ez a harmadik szolgáltatási elem jelentheti a legnagyobb előnyt az ügyfél számára – mondja Gál Gaszton, a CIB Faktor vezérigazgatója. Az egyre népszerűbb készpénzes fizetés ráadásul csökkenti az igényt a követeléskezelési megoldások iránt.

NHP: alakuló feltételek

A Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja (NHP) 2014. június 30-ától kiegészült a faktoringgal is. A jegybank kedvezményes refinanszírozási forinthitelt biztosít a pénzintézeteknek, amelyek azt maximum 2,5 százalékos kamatszint mellett faktoring formájában is továbbhitelezhetik a kkv-knak. E kölcsön maximum 3 éves futamidővel vehető igénybe. A faktorcégek túlnyomó többsége szerződéses jogviszonyban áll valamelyik nemzetközi követelésbiztosítást nyújtó társasággal – melynek termékét a saját ügyfélkörének értékesíti –, így a lépés egyben a kockázatkezelésre is jótékony hatással lehetne. A faktoring arra is lehetőséget biztosít, hogy a forgóeszközhiteleket a vállalkozás kiváltsa, hiszen e megoldás esetében a fedezetet a teljesített szolgáltatás vagy áru szállításából származó számla adja.

Bár a Magyar Faktoring Szövetség (MFSZ) becslése szerint az NHP-ben való megjelenés a kihelyezéseket éves szinten 15-20 százalékkal növelhetné, az eddigi tapasztalatok alapján még nem volt jelentős a bővülés. A szereplők úgy látják, az NHP-s faktoringkonstrukció szabályrendszere számos olyan részletszabályt tartalmaz, amely rendkívül megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a termék kínálatba állítását:

– Alapvető probléma, hogy az ügyfelek finanszírozásához szükséges forrást az MNB csak havi egy alkalommal teszi elérhetővé. A faktoring esetében azonban a hitelállomány folyamatosan (naponta) változik, így az ügyfelek folyamatos kiszolgálása nem lehetséges – hívja fel a figyelmet Major-Maróthy Zsolt, a CE Faktor Zrt. vezérigazgatója.

– A faktor a beadott számlák előfinanszírozása mellett kezeli a követeléseket és támogatja a kintlévőségek beszedését. Ezek a díjak és szolgáltatások a cégek számára alapesetben igen jelentős költséget és időráfordítást jelentenek, amelyek az NHP faktorszerződés keretében nem érvényesíthetők a faktorcég által, bár a szolgáltatás alapját képezik – vázol egy másik akadályt Baltay Zsombor.

Major-Maróthy szerint további nehézség, hogy a konstrukciót jelenlegi formájában a független faktorcégek nem tudják igénybe venni, továbbá az NHP faktoringgal nem lehetséges állami vagy uniós támogatások finanszírozása, hitellel ugyanakkor igen.

– Az MFSZ a hatékonyság fokozása érdekében alternatív javaslatokat tesz az MNB-nek. Mivel a feltételek módosítása kölcsönös érdek, reméljük, hogy a korrekciók mielőbb megtörténnek – vetíti előre a vezérigazgató.

Problémák és biztató jelek

A szolgáltatók úgy tapasztalják, az FMCG-ágazatra sem az elnyújtott fizetési határidők, sem a körbetartozás nem jellemző. Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság rövidebb határidőkkel működik, mint a kereskedelem és szolgáltatások területe.

A beszállítók ugyanakkor jelentős finanszírozási igénnyel bírnak a termékek gyors forgási sebessége miatt, így a jelenlegi helyzetben több kockázati tényező is felmerülhet. A legnagyobb probléma, hogy a belső fogyasztás még mindig nem indult be a várt ütemben.

– Az orosz–ukrán konfliktus egy újabb komoly rizikótényezőt jelent nemcsak a hazai, hanem az európai élelmiszer-ipari szereplők számára is, hiszen Oroszország és Ukrajna egyaránt fontos kereskedelmi partnere a régió országainak. Az orosz válaszlépés az EU és az USA által bevezetett szankciókra – többek között az unióból származó tejtermékek, húskészítmények, zöldségek és gyümölcsök bojkottja – kifejezetten hátrányosan érintheti a magyar élelmiszer-ipari cégeket. Nem feltétlenül csak azok járhatnak pórul, akik eddig közvetlenül szolgáltak ki orosz vevőket, hanem a hirtelen felhalmozódó készletek és ezek vélhető árleszorító hatása másokat is nehézségbe sodorhat. Ezentúl jelentős számú és méretű magyar húsipari cég beszállítását függesztették fel már a bojkott előtt is az orosz hatóságok, ami szintén nem jött jól az ágazatnak. Így, még ha az utóbbi évben 2,5 százalékra csökkent is az ágazat fizetésképtelenségi mutatója, a fokozott óvatosság mindenképpen indokolt – részletezi Póka Valentin.

– További bizonytalanság a húságazatban a rendkívül kiterjedt feketegazdaság, és a magas áfa sem könnyíti meg az értékesítést. Bizonyos szegmensekben pedig a termelők piaci erőhátrányban vannak a vevőikkel (üzletláncok) szemben, így az esetleges magas előállítási költséget nem tudják áthárítani – sorolja a további kockázatokat Vanek Balázs.

Az exportértékesítés terén továbbra is jellemzően a külföldi partnerrel kapcsolatos információhiány jelenti a legnagyobb kockázatot, az átlagos magyar kkv nem rendelkezik kellő adattal leendő partnere tőkehelyzetéről, fizetési szokásairól és egyebekről. A cégek nehezen férnek hozzá a külföldi társaságok alapadataihoz, jogérvényesítési ismereteik hiányosak, és általában gátakat emel az eltérő nyelvi környezet.

E téren előrelépést hozhat, hogy az Eximbank kialakította a magyar exporttartalom követelésvásárláson, faktoringon keresztüli finanszírozásának kedvező refinanszírozási feltételeit. Az idén ősztől elérhető, euró alapú faktoringforrás üzemmérettől függetlenül, valamennyi vállalkozás számára igénybe vehető lesz, amennyiben a közvetlen export megfelel a magyar származási feltételeknek.

A szerződő faktorcégek egyedileg állapítják meg a feltételeket, de a felszámítható kondícióknak az ügyfelek számára kedvező felső korlátai vannak: a Teljes Hiteldíj Mutató (THM) értéke nem haladhatja meg az 5 százalékot. Az exportfaktoring-szolgáltatás csak hitelbiztosítással egybekötötten vehető igénybe, így az ügyfelek a vételárelőleg erejéig biztosítva vannak az esetleg ismeretlen vevőik nemfizetési kockázatától. Az exporttevékenységet végző vállalkozásnak történő beszállítások ugyanakkor egyelőre nem finanszírozhatók a kedvező forrásból.

Kiss Gergely