Ez is elmúlik!

Kaptam ma egy szufi mesét. Arról szólt, hogy egy királynak, amikor nagy bajban volt, ez a címben olvasható mondat segített átvészelni a kilátástalan helyzetet, de amikor aztán a győzelmi mámor elérte, akkor is rádöbbent, hogy érdemes megfogadnia ugyanezt a mottót.

Ahogy a fent és lent, a jin és jang, minden folyton változik, törekedve hosszú távon az egyensúlyra. Az elmúlt évek erős felfelé ívelésében minden év őszén, tervezéskor elmondtuk, hogy az nem lehet, hogy mindig jó legyen, előbb-utóbb kell, hogy jöjjön valami rossz. Persze nem gondoltunk ennyire rosszra, inkább csak egy lankás lejtmenetre, gazdasági lassulásra. Mindenki mámorban úszott a tavalyi sikerév után, és még lassítani se akart a piac a karácsony elmúltával. Nagy irammal vetettük bele magunkat az idei évbe, a kereskedelem jól teljesített, a beszállítók elégedettek voltak… Aztán történt valami, és bár a kereskedelem megcsinálta szinte az idei karácsonyt, mindenki tudja, hogy ez olcsó ámítás, mert a sok mosoly után mindig jön a sírás. Vagy azért, mert a felhalmozott termékek forgalmát a következő hónapok mélyrepülése kiegyenlíti, vagy azért, mert bár lenne továbbra is forgalom, már most tudja sok beszállító, hogy átmenetileg reménye sincs ilyen mennyiségű áru folyamatos szállítására.

Az emberek bevallottan vagy bevallatlanul félnek a home office-ukba temetkezve. Félnek, hogy Ők vagy szeretteik kisebb-nagyobb mértékben áldozatul esnek a járványnak. Félnek, hogy a munkájukat hosszú távon az átmeneti irodából nem tudják megfelelően ellátni. Félnek, hogy a home office minden otthon maradott családtag számára új helyzet, és minden korábban képzeltnél nagyobb kompromisszumot igényel mindenkitől a háztartásban. Félnek, hogy bár védve érzik magukat a lakásban, hosszú távon ezt nem lehet állandósultnak elfogadni, erre berendezkedni. A hetek, hónapok számát a világon senki nem tudja, amíg az új formában kell túlélni. És félnek, mert nem tudják, hogy miközben a skype-meetingeken látszólag minden megoldható, mi van a céggel, hogy megy a gyártás, a raktár, a logisztika – holnap, és a menedzsment hosszú távú tervezése meddig tart ki.

Nos, itt és most én is home office-ba költöztem, ahogy minden kollégám. Minden reggel ugyanolyan lelkesedéssel ülünk a gép elé, és indítjuk a skype-értekezleteket, egyeztetjük a partnerekkel a megjelenéseket – későbbre. Az első féléves rendezvényeinket áttereltük az online térbe vagy lemondtuk. A lapszámok megjelenését részben átütemeztük. És pár hét múlva már kezdjük a Business Days szervezését – bizakodva, hogy szeptemberre minden rendben lesz annyira, hogy korlátozásmentesen, biztonságban találkozhatunk, és átbeszélhetjük a megélt dolgokat, az átélt rémálmokat, és együtt, mi sokan, vidáman, határtalan örömmel kortyolunk bele az esti italunkba a jövőre koccintva.

Mert ez is elmúlik, ebben biztos vagyok, csak addig húzzuk ki!

Hermann Zsuzsanna, főszerkesztő