Európai Számvevőszék: az uniós agrártámogatások nem tették éghajlatbarátabbá a mezőgazdaságot

Az uniós számvevőszék tájékoztatása szerint vizsgálatuk arra irányult, hogy a 2014 és 2020 közötti közös agrárpolitika (KAP) támogatott-e olyan tevékenységeket, amelyek mérséklik az éghajlatváltozás negatív hatásait, csökkenthetik a három fő forrásból – az állattenyésztésből, a műtrágya és szerves trágya használatából, valamint a földhasználatból – származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Elemezték azt is, hogy a KAP a 2014-2020-as időszakban jobban ösztönözte-e az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését eredményező tevékenységek elterjedését, mint a 2007-2013-as időszakban.

A számvevők jelentésükben kiemelték: noha a 2014 és 2020 közötti uniós agrárkiadások bő egynegyedét, több mint 100 milliárd eurót éghajlatpolitikai célokra irányozták elő, a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2010 óta nem csökkent. Véleményük szerint ennek oka az, hogy a közös agrárpolitika által támogatott intézkedések többsége alacsony éghajlatváltozás-mérséklési potenciállal bír, és a KAP nem ösztönzi az eredményes éghajlatbarát termelési módok alkalmazását.
Közölték: az állatállománytól származó kibocsátások a mezőgazdasági kibocsátások mintegy felét teszik ki, és nagyságuk 2010 óta nem csökkent. Ezek a kibocsátások közvetlenül összefüggnek az állatállomány nagyságával, és kétharmad részben a szarvasmarhák okozzák. Az állatállománynak tulajdonítható kibocsátások részaránya tovább nő az állati takarmány előállításából származó kibocsátások miatt. A KAP azonban nem igyekezett korlátozni az állatállomány számát, és ösztönzői sincsenek az állomány csökkentésére.

A KAP piaci intézkedései közé tartozik az állati termékek népszerűsítése, amelyek fogyasztása 2014 óta nem csökkent, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás egyebek között emiatt nemhogy csökkent volna, hanem azonos szinten maradt – emelték ki.

A jelentés szerint a műtrágyából és a szerves trágyából származó, a mezőgazdasági kibocsátások közel egyharmadát kitevő kibocsátások 2010 és 2018 között megnőttek. Megállapították, hogy a KAP olyan tevékenységeket támogat, mint például a biogazdálkodás és a nagymagvú hüvelyesek termesztése, amelyek csökkenthetik ugyan a műtrágyák használatát, de nem egyértelmű, hogy ezek miként befolyásolják a kibocsátást. Az olyan bizonyíthatóan eredményesebb tevékenységek viszont, mint a trágyázás, a növények szükségleteihez igazító precíziós gazdálkodási módszerek, kevés támogatásban részesültek – húzták alá.

Kiemelték továbbá, hogy a KAP az éghajlatváltozást súlyosbító tevékenységeket is támogat, például azáltal, hogy kifizetést biztosít azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik lecsapolt tőzeglápokon folytatnak művelést. A vidékfejlesztési alapokat fel lehetett volna használni a tőzeglápok helyreállítására, de erre ritkán került sor – írták. A 2007-2013-as időszakhoz képest továbbá nem nőtt a KAP keretében a szénmegkötési intézkedésekhez, például az erdőtelepítéshez, az agrárerdészethez és a szántóterületek gyepterületté alakításához nyújtott támogatás sem – tették hozzá.

A jelentéstevők mindezek ismeretében megállapították, noha a zöldítési törekvéseknek javítaniuk kellett volna a közös agrárpolitika környezetvédelmi teljesítményét, mégsem ösztönözték a mezőgazdasági termelőket eredményes éghajlatbarát lépések megtételére, így az éghajlatra gyakorolt hatásuk elhanyagolható volt. (MTI)