Európa éléskamrája sivataggá válhat

A boltok polcairól a kontinens földjeiig

Legyen szó paradicsomról, olíváról vagy eperről – szinte bármelyik európai szupermarket zöldség-gyümölcs kínálatában feltűnnek a spanyol termékek. Nem véletlenül: Spanyolország az Európai Unió legnagyobb gyümölcs- és zöldségtermelője, az uniós kibocsátás mintegy negyedét adja. Emellett a világ első számú olívaolaj- és olajbogyó-exportőre, valamint az EU legnagyobb sertéshús-előállítója is.

A sikeres termelési modell mögött azonban komoly árnyoldalak húzódnak meg. Az ország mezőgazdasági területeinek kétharmada száraz vagy félszáraz éghajlati övezetben fekszik, a talaj szervesanyag-tartalma pedig – mindössze 14,9 gramm kilogrammonként – az EU legalacsonyabb értékei közé tartozik. Évente akár 4 tonna talaj is elveszhet hektáronként, és a század végére az ország területének 80 százaléka ki lehet téve az elsivatagosodás veszélyének.

A vendégmunkások hátán

A spanyol mezőgazdaság nemcsak a termelési volumen, hanem a foglalkoztatás szempontjából is figyelemre méltó. Az elmúlt öt évben több mint 1,2 millió új külföldi munkavállaló érkezett – többségük Marokkóból, Romániából és Bulgáriából –, akik gyakran extrém hőségben dolgoznak az ültetvényeken. Miközben a spanyol gazdaság profitál a bevándorlók munkájából, az intenzív termelés társadalmi és környezeti költségei egyre láthatóbbak.

Importőr is, exportőr is

Érdekes ellentmondás, hogy Spanyolország a hatalmas kibocsátása ellenére az egyik legnagyobb európai importőre is a fejlődő országokból származó friss zöldségeknek és gyümölcsöknek. A jelenség mögött elsősorban a termelés kiszervezése áll: a spanyol agrárcégek Észak-Afrikába telepítik át a munkaintenzív szakaszokat, hogy olcsóbb munkaerőt és kevésbé szigorú szabályozási környezetet vehessenek igénybe. Hasonló logika mentén vásárolja az ország sertéstelep-ágazata az olcsó ukrán gabonát takarmányozási célra.

A vízválság küszöbén

A klímaváltozás egyik legfőbb nyomása Spanyolországban a vízellátásra nehezedik. Míg Magyarországon bőven van víz, Spanyolországban éles konfliktus alakult ki a lakossági és mezőgazdasági vízigények között. A termőterületek közel 3 millió hektárját öntözik – összehasonlításképp: Magyarországon ez mindössze 150 ezer hektár. A mezőgazdaság a vízfogyasztás mintegy 80%-át viszi el, és ez komoly társadalmi feszültségeket is szül. A gazdák száma az elmúlt három évtizedben csaknem a felére csökkent, jelenleg mintegy 900 ezren dolgoznak az ágazatban.

Vannak fenntartható válaszok is

A kihívások ellenére Spanyolország számos területen a fenntarthatóság éllovasává vált: az ökológiai gazdálkodásba vont terület már megközelíti a 2 millió hektárt, és rohamosan nő a vertikális kertészetek aránya is. Ezek a kezdeményezések reményt adnak arra, hogy az ország mezőgazdasága hosszú távon is működőképes maradhat – akkor is, ha a természeti adottságok egyre szűkösebbek lesznek.