Európa defenzívában

A 21. század első éveinek piaci trendjei erősen felkorbácsolták az európai borászok félelmét, és nálunk is egyre gyakrabban hallani a szakemberek panaszait arról, hogy nő a kereskedelembe behozott, alacsony árkategóriájú újvilági (az USA-ból, Dél-Amerikából, Ausztráliából, Új-Zélandról és Dél-Afrikából) borok mennyisége az áruházak polcain – sokszor magyar borok címkéi alá rejtve. Az EU évek óta keresi a megoldást a borfeleslegek mérséklésére, és mindenekelőtt arra, hogy az európai termelőket jobb minőségű, az importtal szemben versenyképesebb termékek előállítására ösztönözze.
A német szakemberek szerint a csúcsborok termelői a világ minden táján tartják magukat a hagyományos borkészítési eljárásokhoz, és egyedi boraikkal lépnek fel az ipari borkészítéssel szemben, és a borászoknak a gasztronómiával összefogva kell népszerűsíteni a hagyományos technológiákkal készülő borokat a fogyasztók körében. A franciák taktikája: az újvilág borai-val szemben a saját fegyverük a leghatásosabb, nevezetesen a sok marketing és a pontos piaci elemzések. A briteknek ezzel szemben mindegy, ott nemigen termelnek bort. Viszont egyre többet isznak, és a kedvenc márkáik között aránytalanul több a tengeren túli, mint az európai.
Az olaszok is úgy látják, több kommunikációra és marketingre van szükség, ám ott olyan globalizációpárti álláspont is hűti a kedélyeket, miszerint nem kell félni az új versenytársaktól – ezek közé sorolják többek között Kínát és Japánt is –, mert azok növekedése új fogyasztói rétegek megjelenését is előidézi.
Egy bormarketinggel foglalkozó magyar szakember, Ditz Edit, a Danubius Kereskedőház kommunikációs igazgatója szerint az újvilági borok sikerének okát a profi marketing mellett a borászati technológiában, a célzott szőlőtelepítésben és a márkaközpontú szemléletben kell keresni.