Étlap nélkül

Nem kevesen vannak a gazdag világban, akiket a címbéli gondolat bűvöl el: olyat kérni, ami nem szerepel a „szokványos ételek” között, azaz az étlapon. Akik szeretik úgy érezni, valamivel többet, különlegesebbet kapnak a mellettük ülőknél, ha odasúgják bizalmasan a pincérnek a kérdést: van valamilyük, ami nincs itt a felsoroltak között? A vendégek némelyike amolyan „hazai” fogásra vágyik, mások attól érzik otthonosan magukat, hogy „itt őket már a konyhafőnök is ismeri”. Miközben az éttermi forgatag vibrálásáról egyikük sem akar lemondani. Nos, az USA-ban mind több étterem – jellemzően például az olasz konyhát vezetők – tudatosan készül a válasszal, s a pincér ilyenkor „megnézi, mit tehet a vendégért”. Vagy mert így kívánnak magukhoz törzsvendégkört képezni, vagy mert csupán gazdaságosnak látják így felhasználni az esetlegesen visszamaradt nyersanyagokat, félkész ételeket. Mi több, a séf is kiélheti kreativitását. Nemegyszer kerül fel ily módon mégiscsak egy-egy külön rendelésre készített étel később az étlapra… Mindenesetre az egyszerű halandó ilyenkor úgy érzi, most ő „A” vendég, neki immár külön főznek. Sokszor beszélünk a lélektan rejtelmeiről, íme itt egy újabb példa, miként lehet kihasználni e szimpla emberi vonást, amelyet röviden úgy mondhatnánk: ego. Avagy a kecske is jóllakik és a maradék fél fej káposztánk is elfogy…