Magazin: Ésszel-érzelemmel – interjú az Arany Kaviár étterem társtulajdonosával,­ Molnár Attilával

A sikeres fővárosi Arany Kaviár étterem társtulajdonosa,­ Molnár Attila nem harcos aktivista, de komolyan veszi a vendéglátós érdekvédelem kérdését. Számos szakmai tes­tü­let megbecsült tagja, másfél éve az MVI elnökségében vállalt fontos szerepet. Stratégiában gondolkodik, hosszú távra tervez. Csendben ülve nem lehet előrébb jutni! – vallja.

Molnár Attila

–Sikeres étteremtulajdonosként miért vállal ennyi társadalmi munkát?

M. A.: Két évtizede vagyok a szakmában, függetlenül a mindenkori üzletmenettől – én is napi szinten élem meg a szakma problémáit. Egy vérbeli vendéglátós ilyen körülmények között nem dughatja homokba a fejét. Ugyanakkor látom az összefogás jelentőségét is a jelenlegi helyzetben.

Az MVI-ben másfél évvel ezelőtt került sor vezetőségváltásra, és Kovács László személyesen kért fel a munkára. Nemcsak az elképzelései tetszettek meg, hanem a módszerei is: a munkamegosztás és a régiók szerepének növelése véleményem szerint is az ipartestület hatékonyságát növeli.

– A különféle szerepei nem ütik egymást?

M. A.: Azt hiszem, a szervezetek – MVI, MGE, MÉSZ és a Bocuse d’Or Magyarország elnöksége –, amikben jelen vagyok, más-más szerepet játszanak a szakmai közéletben, nem ugyanazokat a feladatokat látják el. Az MVI képviseli a vendéglátást az ágazati vezetés felé, és a magasabb szinteken. Tárgyalóképesnek­ elfogadott szervezet, amely egyszerre reprezentálja a szakma minden szeletét, mindemellett politikamentes és napi problémákkal is foglalkozik.

Budapesti régiós elnökként, a kollégákéhoz hasonlóan, az én elsődleges feladatom is az, hogy tagokat akviráljak. Néha úgy érzem, talán adós maradok a jó eredményekkel, az sem kizárt, hogy hatékonyabban kellene a kapcsolatrendszeremet felhasználni, de azt sem felejthetem el, hogy közben a saját éttermemmel kapcsolatos feladataimat is el kell látnom. Eljön az idő, amikor le kell vonni a tanulságokat, mire voltam, mire vagyok képes ebben a funkcióban.

– Mennyi erőt lát az MVI-ben?

M. A.: Nem túlzás azt mondani, hogy egytől egyig fanatikusok vagyunk! Az energia sem hiányzik belőlünk, ám ezt a munkát mindannyian szabadidőnkben csináljuk, és ebből van a legkevesebb. Tudjuk, milyen jelentősége van az egységnek, akadnak azonban vitáink is, például az érdekképviseleti munkánk definiálását illetően.

Úgy tűnik, az ipartestületet most jobban belevonják a szakmával kapcsolatos gazdaságpolitikai döntésekbe, de érdemi eredményeket nagyon nehéz elérni. Előfordul, hogy mire oda jutunk, hogy valakinek elmondhatjuk a problémánkat, addigra az illetékes nincs már a helyén.

Érezni kell a lehetőségeink határait, az árnyékunkon úgysem tudunk átlépni. A szakmai szervezeteknek például túl nagy falat az áfa mértékének csökkentéséért küzdeni a döntéshozókkal, és a szerzőijog-védelem területén is túl erős lobbi dolgozik ellenünk. Eséllyel küzdhetünk azonban például a reprezentációs adó területén minket sújtó előírások ellen. Kitartó munkával ugyancsak eredménnyel befolyásolhatnánk olyan területeket, mint a szakképzési törvény vendéglátásra vonatkozó passzusai, vagy éppen az alkalmi munkaerő kezelése.

– Hogyan látja az Arany Kaviár lehetőségeit?

M. A.: Úgy tűnik, sikeresek a projektjeink, és népszerűek vagyunk „célcsoportunk” körében. Én szakmai fejlődést is érzékeltem az elmúlt 1-2 év során, de ez nem látszik meg például az étteremkalauz kritikusaitól kapott pontokban – szerintük nem értük el a tavalyi színvonalunkat. Kár az ilyen kritikákért, kár a szubjektív megközelítésért, hiszen a komoly szakmai visszajelzések sokat jelentenek az éttermek séfjeinek, és vissza is tudják vetni őket.