ESG – a fenntarthatósági szabványokról jogi szemmel

A cikk a Trade magazin 2024/11. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Dr. Szűcs László
ügyvéd, irodai tag
Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda
PwC Legal

Idén augusztusban azonban megjelent egy új jogszabály, amely immár részletesen meghatározza a vállalkozások számára azokat a körülményeket, amelyek teljesítése esetén a vállalkozás fenntarthatónak minősül. A 13/2024. (VIII. 15.) SZTFH rendelet (Rendelet) ugyanis részletszabályokat – szabványokat – tartalmaz a vállalkozások fenntarthatósági célú átvilágítási kötelezettségének szabályozásával kapcsolatosan.

A Rendelet szerint a vállalkozások kötelesek a jogszabályban dokumentáltak szerint kockázatkezelési rendszert kidolgozni és működtetni, melynek célja, hogy a vállalkozás azonosítsa és minimalizálja az ESG-kockázatokat saját üzleti hatáskörében.

A Rendelet szerint az ESG-kockázatok környezeti, társadalmi vagy vállalatirányítási kockázatok lehetnek. Környezeti kockázatnak az a kockázat minősül, amely a környezet károsodásával, valamint az éghajlat vagy természeti események, illetve tényezők változásával kapcsolatos negatív változás kockázatát jelenti. A társadalmi felelősségvállalás körében felmerülő kockázatok különösen az alapjogok tiszteletben nem tartása, a családok támogatásának hiánya, a méltányos munkafeltételek elmaradása, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek és a tisztességtelen, átláthatatlan, rosszindulatú vállalkozási gyakorlatok. A vállalatirányítási kockázatok körébe pedig azokat a körülményeket kell besorolni, amelyek nem megfelelő vállalatirányítási tevékenységhez, intézkedéshez vagy szabályozáshoz kapcsolódnak (pénzmosás, korrupció, adózási szabályokkal kapcsolatos jogsértések vagy nem megfelelő panaszkezelés).

A vállalkozások kötelesek a saját tevékenységükből, illetve leányvállalataik vagy közvetlen beszállítóik vállalkozási tevékenységéhez kapcsolódó tevékenységéből eredő tényleges és lehetséges károk vagy káros hatások azonosítása érdekében a megfelelő intézkedéseket meghozni.

A Rendelet pontosan meghatározza, hogy a közvetlen beszállítókat érintő átvilágítási folyamatot hogyan kell elvégezni, hogyan kell rendszeres és időszakos vizsgálatot lefolytatni, illetve milyen jogi következményeket kell alkalmazni abban az esetben, amennyiben a vállalkozás saját működésével, leányvállalatával vagy beszállítójával kapcsolatosan kockázatot észlel.

A Rendelet a közvetlen beszállítókkal kapcsolatosan meghatározza azokat a szabványokat, amelyeket a kockázatok beazonosítása érdekében a vállalkozásoknak vizsgálniuk kell. A mintegy 500 szabvány működésben történő beépítése természetesen nem minden vállalkozás esetén elvárható, ezért a jogszabály külön kategóriaként kezeli a magyarországi, EGT-beli vagy svájci székhelyű, az OECD tagállamban és azon kívül működő nagyvállalkozásokat, középvállalkozásokat, kis- és mikrovállalkozásokat. A szabványok megvalósulását a fenti működési és méretbeli különbségek alapján lehet vizsgálni egy beszállítói audit során.

A magyar vállalkozásoknak közvetlen beszállítóikat a Rendeletben meghatározott szabványok alapulvételével át kell világítani, és az átvilágítás eredményéről évente beszámolót kell készíteni, melyet a jogszabályban meghatározottak szerint kell auditáltatni, illetve közzétenni.

A környezetvédelmi szabványok az adott vállalkozás energiagazdálkodására, alapanyag-beszerzésére, dekarbonizációs stratégiájára, illetve a működésével kapcsolatos szennyezőanyag-kibocsátására és hulladékkezelésére fókuszálnak. Kiemelt szerep jut a vállalkozás vízgazdálkodására, az egyes beruházások vizsgálatára, és fontos annak a kérdésnek az eldöntése is, hogy a vállalkozás a működése során felhasznál-e veszélyes anyagokat, illetve, hogy a használatot követően milyen módon történik a veszélyes anyag kezelése. A vállalkozás a környezeti kockázatok körében számos adatot köteles közölni, és ezen adatokból lehet arra következtetni, hogy az adott beszállítónak, vállalkozásnak milyen mértékű a környezetvédelmi kockázata.

A társadalmi szabványok esetében elengedhetetlen az, hogy a vállalkozások új típusú politikákat, illetve belső szabályzatokat vezessenek be. Így különösen folyamatokat kell kidolgozni az egyenlő bánásmód gyakorlására, a sokszínűségre, méltányosságra és befogadásra, a vallásgyakorlásra, illetve a részvételi jogok gyakorlására. A társadalmi kockázatokhoz kapcsolódó szabványok kiemelten kapcsolódnak a gyermek és fiatal munkavállalók foglalkoztatásához, a családos és női munkavállalók védelméhez, illetve ahhoz, hogy a munkáltató milyen intézkedéseket tesz az idős munkavállalók foglalkoztatására. Szintén kiemelt szerep jut az egyes munkabiztonsági megfelelőségek igazolására, így a munkáltatóknak nem csupán arról kell nyilatkozni, hogy a fogyatékos munkavállalók számára milyen munkakörülményeket sikerült kialakítani, hanem például arról is, hogy milyen tárgyú és gyakoriságú munkavédelmi oktatásokat folytat le, illetve a munkahelyi balesetek kezelése milyen módon történik. Az egészségmegőrzés körében új elemként jelenik meg a munkavállalók mentális egészségének megtartása.

A vállalatirányítás körében kiemelt szerep jut a felsővezetők ESG-elkötelezettségének bemutatására, illetve arra, hogy a felső vezetők körében milyen arányú a női vezetők aránya. Itt is szükséges bizonyos szabályozók kialakítása, így a panaszkezelés, a visszaélés-bejelentés rendszere, illetve ide sorolta a jogalkotó a beszállítók vizsgálatát is.

A beszállítók a fenti szabványokkal kapcsolatos megkeresésekre kötelesek érdemben reagálni. Amennyiben a szabványhoz kapcsolódóan a vállalkozások a beszállítóik körében kockázatot észlelnek, úgy beszállítóikat felszólíthatják a kockázatok megfelelő kezelésére. Ennek elmaradása esetén azonban az üzleti kapcsolatot felfüggeszthetik, illetve később az üzleti kapcsolat megszűnéséhez is vezethet a tartós környezeti, társadalmi vagy vállalatvezetési kockázattal működő beszállító.

A szabványok szerinti működési modell 2024-ben még kevés vállalkozás számára lesz irányadó, azonban az ESG-szabályozás személyi hatálya fokozatosan szélesedik. 2030-ra – a mikrovállalkozások kivételével – valamennyi vállalkozásnak át kell állnia a szabványoknak megfelelő működésre.

Az átállás hosszú folyamat. Szinte biztos, hogy a vállalkozások a szabványokban meghatározott céloknak az első években még nem fognak tudni teljes körűen eleget tenni. A szabványok azonban fokozatosan beépülnek a vállalatok működésébe, és egy idő után egyértelműen piaci hátrányba kerül az a vállalkozás, amely nem a fentiekben hivatkozott szabványok figyelembevételével működik. //