Esernyőcsel

Hiszik vagy nem, a koktélesernyőknek gyakorlati hasznuk is van. Egy teraszon például egy nagyobbacska papírernyő felfog valamit a nap erejéből, amivel késlelteti az italban lévő jégkockák olvadását, azaz a koktél felmelegedését. Emellett a koktélesernyő közvetve lassítja a gyorsan párolgó italok, mint például a rum, illatanyagainak elillanását.
A kis koktéldísz eredete vitatott, de a legtöbben úgy tartják, hogy Polinézia őslakosai készítették szimbolikus ajándékként – először isteneiknek, később a felfedező hajók kapitányainak. Az ernyőt italba először ugyancsak egy polinéziai mulatóban rakták (ez már a 20. század!), Amerikában pedig 1932-ben debütált egy Trader Vic’s nevű kis bárban, ami azóta „országos” nightclub-lánccá fejlődött (talán a jó ötletek, újítások miatt?). Igazi divattá a koktélesernyők és a kevert italok gazdag díszítése akkor vált, amikor a legnagyobb bárok a női vendégek kegyeiért kezdtek ringbe szállni.
A koktélesernyők javát ma természetesen Kínában gyártják. Volt idő, amikor az ernyők – a legolcsóbb alapanyagból – visszamaradt újságok papírjából készültek, ekkor tartotta magát sokáig Amerikában a hidegháborús városi legenda, miszerint az ott eladott koktéldíszek titkos üzeneteket tartalmaznak. Pedig lehet, hogy a jelek csak időjárás-jelentést vagy koktélrecepteket takartak…