Szóvetés a borról, podcast beszélgetés Légli Ottóval a hazai borpiacról

Légli Ottó: Minden adatot be kell vezetni a pincekönyvbe!

„Tavaly decemberben fogadta el a Parlament az új bortörvényt. Kerettörvény, így a végrehajtási rendeletek jelölik ki pontosan a lehetőségeket és a jogokat”- magyarázta Légli Ottó, hogy a kidolgozás folyamatban van. A rendszerváltás kezdetén élt meg az ágazat egy jelentősebb bortörvény átalakítást, ami a megváltozott társadalmi, politikai viszonyokra reflektált. A szocialista nagyüzemek helyett megjelent a magántulajdon, a családi vállalkozások. A következő időpont, az uniós csatlakozás sok szempontból izgalmas volt. „Ennek kapcsán számtalan vélemény fogalmazódott meg a családban” – vette személyesre a hangot, volt, aki lehetőségként fogta fel, más inkább aggodalommal szemlélte. Ma is kérdés, vajon az ágazat felkészült a tagság szülte kihívásokra?

A csatlakozást követően óriási változások tanúi lehettünk, elég csak az ültetvények kivágására gondolni. A szakember véleménye szerint az akkori uniós tárgyalóknak szerencsésebb lett volna mennyiségi – hektoliter vagy mázsa –, mintsem területalapú kvótát kikötni. Az ágazat helyzetét a termelési, ökológiai alapok alapvetően határozzák meg, szőlőt nem lehet bárhol művelni. Ezen a területen veszteségeket szenvedett az ágazat, ugyanakkor a területi csökkenés egész Európára jellemző.

Az is igaz, a csatlakozás óta az ágazatot pályázati lehetőségek segítették. A szakmát hosszútávú gondolkodás jellemzi. A régi rendszerben még 25 évre tervezték egy ültetvény élettartamát, s nem biztos, hogy azt is megélte. Napjainkban sokan 70-80 évet is adnak a szőlőnek. „Az bizonyított, hogy minél idősebb egy ültetvény, annál szebb borokkal örvendeztet meg” – hívta fel a figyelmet a HNT elnöke, az utóbbi 10-15 évben sikerült megújulnia az ültetvényeknek, ami Európában bárhol megállja a helyét – ha megfelelő színvonalon művelik.

Az ágazatba is betört a digitalizáció, ez jelenti a jövőt. Zajlik az ePincekönyv tesztelése, gyűlnek a borvidékekről a termelői észrevételek, javaslatok. Kezdve a jelentési határidőktől addig, hogy milyen mélységű legyen az adatszolgáltatás.

A másik, a már működő rendszer a HEGYIR – a Hegyközségi Információs Rendszer -, amely táblaszintű nyilvántartást biztosít, ebben vissza lehet nézni a legalapvetőbb szakmai adatokat. Nem kérdés, hogy napjainkban gyors és pontos információkra van szükség. Az európai szabályozás mellett ott találjuk a bortörvényt és a hegyközségi törvényt. Ez adja a keretet a munkához.

A digitalizációnak köszönhetően már csak egy helyen, és egyszer kell adatot szolgáltatni, leegyszerűsödik a gazdák élete, enyhül az adminisztrációs teher. A felszabaduló energia pedig arra fordítható, hogy minél jobb legyen a magyar bor. „A bor jövedéki termék, bár napjainkban Magyarországon jövedéki adót nem fizetnek a termelők. Ez alól kivételt jelent a pezsgő” – magyarázta Légli Ottó a pincekönyv és az ePincekönyv jelentőségét.

Minden adatot be kell vezetni a pincekönyvbe. Ez alapján származási bizonyítványt kell kérni, így vissza lehet vezetni például, hogy az adott település, adott helyrajzi számán mi az eltelepített fajta, annak kora, nagysága. Legfontosabb a szüret időpontja, mennyisége. „Önbevallásról van szó, de itt a kulcsszó a hitelesség és a bizalom” – erősítette meg, hogy akár a fogyasztó is meg tudja keresni, az általa megvásárolt palack bor, melyik táblában született. A bor száz kilométerekkel távolabb is kóstolható, de az érdeklődőbbek vissza akarnak menni a „bölcsőhöz”, látni szeretnék az ültetvényt. A Kárpát-medence, Magyarország borvidékei látványosak, s ez kedvez a borturizmusnak. A szőlő sokak szerint a legszebb tájalkotó kultúrelem.

A pincekönyv eddig papíralapú volt, de eljött az ePincekönyv ideje. Természetesen 1000 hektoliter alatt opcionálisan választható, valaki marad-e a réginél, vagy az újra vált. Az adatok a szakmaközi szervezetnek, az érintett hatóságoknak, az Agrárminisztériumnak szolgálnak információval. Ennek működése az ágazat szereplőinek is alapvető érdeke.

A HNT 2014. óta szakmaközi szervezetként is működik, azóta sokat tettek a magyar bor presztízsének növelése érdekében. Első lépésként az import borokra 30 forintos járulékot vetettek ki, hiszen abban az időben közel 500 ezer hektoliternyi – a hazai termelés mintegy hatoda – „egyszerű” bor jött be az országba. Az uniós borjog szerint 9 alkoholfok feletti, szőlőből erjesztett nedű a bor definíciója. Ugyanakkor a meghatározást nem csak az alkoholhoz kellene kötni, hanem a benne rejlő élményhez. Nem könnyű feladat. Ugyanakkor vannak törekvések, hogy ezt az alkoholfokot még lejjebb vigyék. Bár mi magyarok sem iszunk már a régihez hasonló „tüzes” borokat, de van egyféle elvárásunk.

Az import borokat érintő intézkedések nem csak a termelőket, hanem a fogyasztókat is pozitívan érintették.

Az elmúlt év két piacszervezési intézkedést is hozott. Néhány éve megfogalmazták az ágazati stratégiát, felmerült a kérdés, mi legyen a jövő: a homogén, nagy tömegű bor, vagy a helyi adottságokat kihasználó egyediség. Nem bíztak meg egy céget a stratégia kidolgozásával, hanem maga az ágazat szülte meg. Felállították a prioritási sorrendet, aminek eleje a biológiai alapok, azaz a szaporítóanyag, s ebben szerepel a fajtakutatás, a fajtafenntartás is. „A világ jelentős szőlőtermelő országai ugyancsak érdeklődnek a hazai nemesítésű innovatív fajtáink iránt” – mutatott rá a szakember, hogy a biológiai alapok kérdésében szakmai körökben egyetértés mutatkozott. Még az eltelepített oltványok után fizetendő 10 forint hozzájárulásban is.

A teljes interjút itt olvashatja.