Ember tervez…

A cikk a Trade magazin 2025/11. lapszámában olvasható.

Vendégszerző:
Gazsi Zoltán
korábbi cégvezető
Eisberg Hungary

A büdzsékészítés időszakában vagyunk, most kellene összegyűjteni minden érvet a SWOT táblázatba.

Ha sok a strength és az opportunity (erősség és lehetőség), azért meg fognak dicsérni, de ez azt is jelenti, hogy a tulajdonosok szeretnék, hogy ez a pozitivizmus az értékesítési és profit tervszámokban is visszatükröződne. Ha a félelmeink vezetnek, és biztonsági játékosok vagyunk, akkor több bullet point lesz a weakness és a threat (gyengeség és veszély) részen. Ekkor jön a főnöki dorgálás, hogy miért nem hiszel magadban és a saját csapatodban? You can do it!

És önmagában már az is pozitív, hogy megkérdezik a helyi menedzsmentet, hiszen sok multicég vezetőjének bajlódnia sem kell a tervezéssel, megkapják az értékesítési és költségsorokat a külföldi központból, szépen kitöltve. Csak végre kell hajtaniuk… Mert hogy a világ egyszerűen működik: a tulajdonosok mindig arra jutnak, hogy az eladás kevés, a költség sok.

Nekem az elmúlt 30 évben egyetlen egy főnököm volt, akivel leültünk, és elfogadta azt, amit a csapattal összeírtunk. Megegyeztünk, tiszta volt a játék: mi nem dugunk el tartalékokat a rendszerben, összetesszük a tervet legjobb tudásunk szerint. Ő pedig nem tesz rá a végén 10%-ot az általunk leadott értékesítésre, és nem von le 10%-ot a tervköltségekből. Imádtam ilyen bizalmi környezetben dolgozni.

Mindenki másnál ment a játék, kiismerni, mennyit szokott a végén a vezér az értékesítésre rádobni, költségből leszedni. Egy csomó energia ment el arra, hogy lejátsszuk ezt a felesleges és sokkörös színjátékot egymással. Hogy energiát spóroljunk a csapatnak, csak a leglényegesebb infókat gyűjtöttük be, a Pareto-elv alapján pár nap alatt átmentünk a top 10 vevőn, terméken és költségsoron az érintett vezetőkkel, és nem lett rosszabb az eredmény ahhoz képest, hogy korábban hónapokon át szétterveztük magunk, sokkal több kollégát bevonva. 4-5 vezető 20-25 éves tapasztalata az mégiscsak 100 év, és működött.

A jövőt senki nem látja, a tervezés Mérő László matematikusprofesszor szerint egy szakszerű blöff. Senki nem tudja, hogy mennyi lesz az euró (a szakértők nagy része idén év végére 450 Ft-ot jósolt, vettem is 403-nál, hallgatva a bölcsekre…) vége lesz-e a háborúnak, és a választási osztogatás után mennyire lesz eladósodva az ország, a családok, és milyen új adók jönnek. És persze hogy a nyertes mit tart be majd ígéreteiből.

Tervezni kell, de ha minden KPI-t a tervekhez kötünk, és eltérések esetén nem vesszük figyelembe a külső körülményeket az értékelésnél, a csapatot szét lehet könnyen zilálni. Én mindig is arra koncentráltam, hogy a csapat a kialakuló váratlan helyzeteket rugalmasan kezelje, és a legjobbat hozza ki az aktuális helyzetből. Ha a vezető együtt él a csapatával, ezt tudja, látja. A csapat pszichológiai biztonsága maximálisan a vezető kezében van. Ezért is érthetetlen számomra, hogy nehéz helyzetekben a tréningeket és csapatépítést húzzák ki elsőként, amikor éppen hogy intenzívebbé kellene tenni a közös, fizikai találkozókat, hogy érezzük a csapat lelkiállapotát, és ki tudják félelmeiket is ventillálni.

Találkoztam nemrég Sri Preethajival, egy indiai guruval, aki nagyon jól megfogalmazta a vezetők felelősségét: a vezetőknek van víziója, terve arra, hogy a termelés, az értékesítés, a marketing milyen irányokat vegyen. A legfontosabb kérdés viszont az: van-e víziójuk arra, hogy milyen „mindset”-tel, azaz milyen lelkiállapotban szeretnének céget, embereket vezetni.

Egy dologban biztosak lehetünk: a külső környezet mindig is turbulens lesz. Amennyiben saját szorongásunkat, félelmeinket, lelkiállapotunkat nem tudjuk kontrollálni, a békétlenség át fog ragadni kollegáinkra is, és a két dolog felerősíti egymást. A vezetői hatékonyság alapja, hogy a változást magunkban indítsuk el. Törekedjünk a belső harmóniánkra, belső szemüvegünk szűrőjét folyamatosan bíráljuk felül, lehetővé téve elfogulatlan tisztánlátásunkat bármilyen helyzetben. A példánk terjedni fog a szervezetben.

Ha idegesen érkezünk be munkahelyünkre, maradjunk az autóban öt percig, relaxáljunk, lélegezzünk, hogy mosolyogva tudjunk az ajtón belépni:

Jó reggelt, sziasztok! Szép napot nektek!