Ellenálló horvát kereskedelem

Horvátország (újra)felfedezése nem csak nálunk divat, hiszen mi „csak” az ötödikek vagyunk náluk, a turistaországok rangsorában. Mindig ideges leszek, ha a Balatont összehasonlítják a horvát tengerparttal. Mint ahogy szerintem nem vethető össze a Balaton sem a Fertő tóval: egyszerűen nem ugyanaz a kategória. Mérete, természeti adottságai miatt más súlycsoport. A két ország kereskedelmét is nehéz összevetni. Ami nálunk 10 évvel ezelőtt magától értetődő természetességgel lezajlott, az most a horvátoknál a multik számára sokkal göröngyösebben alakul.Ódákat lehet zengeni Horvátországról: az infrastruktúráról (a horvát autópályák építési ára itthon állandó politikai téma), a természet szépségéről, a víz tisztaságáról, a vendégszeretetről (bár azért ott is akad szélhámos benzinkutas), a még mindig olcsóbb árakról (Olaszországhoz képest). Látszik, hogy dől a pénz az országba. Nem tudom, hogyan érték el, de 3 évvel ezelőtt még Franciaországból is sikk volt Horvátországba menni nyaralni. (Minden évben más ország a divat: előtte Kuba volt.) Talán Sarkozy elnök hatására mi is célország leszünk? Alig hiszem.
A horvát–magyar barátságot valószínűleg megcibálta az, hogy megvertek bennünket a vízipóló-világbajnokság döntőjében, illetve hogy elbuktuk a foci-EB rendezési jogát (ott, hasonlóan az olaszokhoz, még nagyobb is a botrány, mint nálunk).
De biztosan nem ez az oka, hogy magyar terméket – néhány PICK szalámin, Sió és Hey-Ho gyümölcslén kívül – alig láttam az ottani üzletekben. Horvát termékek (a Podravka fűszerei, a Ledo jégkrémek vagy például a Jana ásványvíz) erősebben vannak jelen nálunk, Magyarországon.

Bezárkózó új elit
Horvátország 4,5 millió lakosa közül 1 millió él Zágrábban. Nem tudom miért, nekem „debreceni” hangulatom van. A város vidékies: terei, középületei (nagy részük Monarchia korabeli) nem mutatja sem Prága, sem Bécs, sem Budapest szépségét. Ezt nem is lehet a szemére vetni, hiszen az utóbbi évtizedben lett főváros, előtte majdnem ezer évig másodhegedűs volt. A horvátok önmagukat keresik. Nemzeti identitásuk, huszadik századvégi polgárháborújuk mind megannyi kérdőjel, és fájó seb. Nemcsak háborús halottakról, Zágráb frissen emlékezetben élő bombázásairól, az elhagyott szerb házakról beszélek. Hiszen az utcákon európai zászlókat, uniós információs irodákat is látunk.
De a vezető politikusok, üzletemberek nincsenek ennyire meggyőződve a csatlakozás szükségességéről. Gondoljunk csak bele! A privatizáció lezajlott. Az új elit megszületett, de nem érzi elég erősnek magát, hogy a világpiaccal megküzdjön, ezért bezárkózik. Kemény védővámok vannak, a nemzetközi kereskedelmi láncok még csak most bontogatják a szárnyaikat. Talán, ha 1990-ben nem lettünk volna olyan mély pénzügyi válságban, és nem kellett volna annyira a privatizációs bevétel, mi is hasonló úton járhattunk volna. (A történelemben azonban nincs helye „a mi lett volna” kezdetű mondatnak.)

Vagy ő, vagy a Lidl
Itt van tehát az új horvát elit. Egyik tipikus képviselője a zágrábi közgázt elvégezve virágtermelő lett, ma pedig ő az ország leggazdagabb embere. Ivica Todorics 620 millió eurós vagyonnal, tulajdonosa a piacvezető 570 Konzum-láncnak (amely a hipermarkettől a kis boltig 7 különböző típussal versenyez) és a Velpro nagykereskedelmi hálózatnak. Több mint félmillió horvát fordul meg naponta a boltjaiban. Bár cáfolja, mindenki tudja: amikor a Lidl Horvátországban kinyitott, akkor minden beszállítóval közölte: aki szállít a Lidlnek, neki nem. Todorics hatalma, politikai befolyása óriási, és ezt a kereskedelmi cége érdekében latba is veti.
Nem úgy ismerjük a Lidlt, hogy könnyen meghátráljon. Év elején 13 boltja volt, versenyre készteti a Konzumot, de nincs könnyű dolga. Hiszen áruja importvámmal sújtott, a boltok telkeiért piaci átlagnál többet fizetett.
És pont ez a verseny az, amihez a horvát kereskedőknek nem fűlik a foga. Az európai mezőny náluk maradjon minél kisebb, gondolják. A Getro koppintása a Metro C+C-nek, és a Metrónak nem sok babér terem. A Kaufland, Interspar, Billa, Lidl nem tudják (még) legyőzni a sikeres horvát láncokat. Még élnek és virágoznak a Plodine, Dinova, Ultra Gross, NTL-boltok. A magyar CBA-koncepciónak is sikere van a 8 helyi taggal és azok 600 boltjával. A szlovén Mercator szövetségre lépett a Plodinével, hátha több esélye van.
Meg kell mondani, hogy a horvát tulajdonú boltok semmiben nem maradnak el a nyugati standardtól. Készletgazdálkodás, számítógépes polctöltés, boltminőség, marketing: mindent tudnak a horvátok.
Abban reménykednek, hogy nem veszik észre őket az európai versenytársak: az európai, amerikai vezérigazgatói szobák térképein kicsi folt marad, megbújik a vékony dalmát tengerpart…