Elindult Németország legnagyobb kutatása a vegetarianizmusról és a vegán táplálkozásról

A Németországban és Ausztriában élő, 18 és 69 év közötti felnőttek körében zajló kutatás célja, hogy feltérképezze, milyen hatást gyakorol a vegán, vegetáriánus, peszkateriánus és vegyes táplálkozás az emberi szervezetre. A résztvevők legalább egy éve követik választott étrendjüket, amelyet a kutatók részletes adatgyűjtéssel és laborvizsgálatokkal kísérnek: figyelik a testalkatot, a csontozat állapotát, az anyagcserét és még a környezeti szennyeződések hatását is. A napi táplálékbevitelt egy erre fejlesztett mobilalkalmazáson keresztül rögzítik, amely nemcsak a természetes növényi alapanyagokat, hanem az egyre bővülő kínálatú húspótló és vegán feldolgozott termékeket is nyomon követi.

A kutatás hátterében az a tudományos dilemma áll, hogy még mindig hiányoznak a friss, nagy léptékű adatok arról, hogyan hat a növényi étrend az emberi egészségre – különösen a mostanra elterjedtté vált, ultrafeldolgozott húsalternatívák mellett. A korábbi táplálkozástudományi vizsgálatok döntően olyan korszakból származnak, amikor még nem léteztek növényi alapú hamburgerek vagy kolbászok, és a vegán étkezés is elsősorban a nyers vagy egyszerűbb ételekre épült. A Coplant projekt ezzel szemben az aktuális, valós fogyasztói szokásokat térképezi fel, a modern étkezési kultúra teljes spektrumával.

A Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) podcastjában Cornelia Weikert professzor arra figyelmeztetett: a hús és a hal elhagyása önmagában nem garantálja az egészséges életmódot. Ha a növényi étrend nem megfelelően összeállított, előfordulhat, hogy éppúgy túl sok cukrot, sót és zsírt tartalmaz, mint egy kiegyensúlyozatlan vegyes étrend. A vitaminok és nyomelemek, köztük a B12-vitamin vagy a jód pótlására azonban különösen nagy hangsúlyt kell fektetni – ezeket a szervezet jellemzően csak állati forrásból tudja hasznosítani.

A BfR eddigi megfigyelései szerint a vegán étrendet követők körében jellemzően alacsonyabb a jódszint, ami hosszú távon hatással lehet a csontozat fejlődésére és az agyműködésre is. Ugyanakkor meglepő eredmény, hogy jelenleg a B12-vitamin hiánya inkább a vegetáriánusoknál fordul elő, mint a vegánoknál – talán éppen azért, mert a vegán fogyasztók többsége már tudatosan szed megfelelő táplálékkiegészítőt.

A legnagyobb kihívást a veszélyeztetett csoportok számára jelenti a húsmentes táplálkozás: különös körültekintéssel kell eljárni a gyermekek, serdülők, várandós és szoptató nők, valamint az idősek esetében. Az ő szervezetük fokozottan érzékeny lehet a hiányállapotokra, amelyek – ha rejtve maradnak – súlyos egészségügyi következményekkel járhatnak.

A Coplant projekt ugyan még csak az elején jár, de a kutatók reményei szerint az elkövetkező években olyan mennyiségű és minőségű adatot szolgáltat majd, amely megalapozottabbá teszi a közegészségügyi ajánlásokat, és elősegíti az étrendi irányelvek korszerűsítését. A program külön figyelmet szentel a várandós nőknek, és terveik szerint a gyermekeik fejlődését is hosszú távon nyomon követik majd. Így válik lehetővé annak megértése, hogy miként hat a növényi étrend nemcsak az egyéni egészségre, hanem generációkon átívelő módon a fejlődésre, a közérzetre és a társadalmi fenntarthatóságra is.

A kérdés tehát nem az, hogy a növényi étrend jó-e vagy rossz, hanem az, hogy hogyan lehet jól csinálni. A következő évtizedek tudományos válaszai talán itt kezdődnek.