Elindult a Trade magazin Business Podcastja, a Future Talks Krizsó Szilviával: „Aki ész nélkül nyomja a gázpedált, az rosszul jön ki ebből”

Szerző: Gyarmati Orsolya

Krizsó Szilvia: – Az, hogy az operatív vezetésből egy évtizede hátrébb léptél, üzletileg mennyit adott a cég értékéhez?

Jaksity György: – Ez egy tudatos döntés volt, két céllal: amikor 12 éve leültünk átbeszélni ezt, az egyik szándékunk az volt, hogy fékezzük a céget. Nem fizikailag, idegileg, szellemileg nem tudtuk követni, ami történik, de előtte 16 éven keresztül éjjel-nappal kézi vezérléssel irányítottuk, és nem akartuk, hogy a cégnek az jelentse a korlátját, hogy hogyan gondolkodunk, mennyire vagyunk energikusak, innovatívak. A Concorde egy magyar magáncég, amely ugyan az egész világon dolgozik tőzsdéken, befektetőkkel, ügyfelekkel, de alapvetően egy relatíve kis magyar manufaktúra. Kicsi alatt értem, hogy a Concorde Értékpapír és leányvállalataiban dolgozik 200 fő, de ez nem elég nagy ahhoz, hogy hierarchia épüljön ki. Ráadásul nekünk az a filozófiánk, hogy a cég inkább szellemi műhely, mint egy politikai szülemény, egy hierarchizált, merev vállalati struktúra.

Jót is tett, hogy így építettük fel, tehát, ha előrejutást szerettünk volna biztosítani a kollégáknak, nekünk kellett félreállni, hogy a legfelsőbb vezetői posztokra is feljöhessenek – ez a folyamat nagyon szépen lezajlott az elmúlt 12 évben.

Minden hétfőn 17 órakor Future Talks Krizsó Szilviával! A Jaksity Györggyel készült beszélgetés bármikor visszanézhető, meghallgatható

K. Sz.: – Ebből a szempontból 42 évesen meghaladtad a korodat, mert rájöttél, hogy most kell hátralépni, mert nem biztos, hogy fogod érteni azokat a változásokat, amelyeket a nálad fiatalabb vezetők igen…

J. Gy.: – Mi nem attól féltünk, hogy nem értjük a körülöttünk lévő világot, mert akkor fogadtunk volna ápolókat, hogy gondoskodjanak rólunk, hanem azt láttuk, hogy eljön az az idő, amikor nem fogjuk érteni, és ehhez fel kell építeni az átmenetet ügyfelekkel, munkatársakkal, részvényesekkel. Egy vállalat akkor működik jól, ha ez a „szentháromság”, ez a három csoport boldog, és ez nem egyszerű, ahogy az átmenet sem az. Mi előbb léptünk, sem mint, hogy nyomás lett volna rajtunk. Az ember mosolyog azon, hogy a mai 30 évesek, amikor huszonévesek voltak, kinevettek minket, de most meg őket nevetik ki a tizenévesek. Számukra egy huszonéves kőkorszaki maradvány.

K. Sz.: – Te hogyan tartasz lépést a most zajló változásokkal?

J. Gy.: – Mint pénzügyi cég, mindenről kell tudnunk mindent. Ahhoz, hogy az ember bármely ágazatban otthon legyen, nem elég a napi folyamatokat követni, vagy akár többéves előrejelzések alapjául szolgáló elemzéseket írni vagy olvasni: jó, ha az ember körüljárja a témákat. Mindig is foglalkoztatott az egészségügy mint ágazat, fel sem tudnám sorolni, hogy csak az elmúlt évben hány könyvet olvastam az egészségiparról, az élettudományokról. Most olvasom Doudna könyvét, aki tavaly Nobel-díjat kapott a CRISPR génszerkesztési technológiáért. Ő volt az, aki ezt a technológiát kimondottan az emberi génszerkesztés lehetőségeire vonatkoztatva vizsgálta. Nagyon érdekel a tudománytörténet, ma semmiről nem lehet úgy olvasni, hogy az ember ne nézze végig honnan indult. Még nem volt köztudomású, hogy világjárvány van, amikor elkezdtem olvasni egy virológiáról szóló könyvet. Akkor már érkeztek hírek arról, hogy Kínában valami történik. Februárban kész volt a forgatókönyvem, hogy óriási baj lesz a gazdaságban, és ez érinteni fogja a piacainkat is.

K. Sz.: – Bejött ez a forgatókönyv?

J. Gy.: – Tökéletesen. Mindig azt gondoljuk, hogy racionálisak vagyunk, pedig nem. Tavaly február 19-én futottak ki azok a kontraktusaim, amelyekkel a portfóliómat levédtem. Eltelt pár hét, belekerült pármillió forintomba a levédés, és azt gondoltam, biztosan megint én vagyok a pesszimista, aki rémeket lát, nem lesz semmi baj, van valami járvány, de ilyen már sokszor volt korábban, az is Kínából indult, de nem ért ide… híres utolsó szavak… február 19-e volt, az utolsó nap, mielőtt elkezdett összeomlani a tőzsde, és március 19-ig omlott. Ezért nehéz tudatosnak lenni, objektívnek, racionálisnak, mert emberek vagyunk, hála Istennek, és befolyásolnak az érzelmeink. Ezt tudja a média, a politika, és dolgozik vele, ki-ki a maga hasznára. Van egy szint, ami még etikus, és van, ami már nem, vagy kimondottan bicskanyitogató. Utóbbiból is kapunk elég gyakran.

Persze ez mindenkinek részben a saját felelőssége is, hogy legyen észnél, nem kell mindent elhinni, de ebből a szempontból az internet újfajta demokráciát hozott, hiszen bárki ingyen hozzáférhet bármilyen infóhoz. Talán ez is kinyit új kapukat, de ehhez kell egy akarat, egy bizonyos szintű éberség, egy képesség az értelmezésre, ami nehéz, főleg egy olyan országban, ahol a lakosság nagyon magas százaléka funkcionális analfabéta.

K. Sz.: – Mi vár ránk, lehet-e tudni, ha most gazdaságpolitikai szemmel nézzük, 5-10 év múlva? Mire számítasz? Milyen környezetben leszünk?

J. Gy.: – Ez az év a visszapattanásról szól. Ahol végig nagyon szigorún vették az intézkedéseket, a Távol-Kelet országaiban, Óceániában, Új-Zélandon, Ausztráliában, ott vakcina nélkül is viszonylag jól állnak. Ha volt egy megbetegedés, lezárták a várost, viszont mindössze 20-30 ember halt meg. Nálunk elhunyt 20 ezer, ezzel sikerült a dobogó közelébe felküzdenünk magunkat, és Európában is hasonlóak az arányok. Ahol nem voltak ilyen szigorúak az intézkedések, de időben észbe kaptak, hogy a vakcinákat le kell kötni, mert nem lesz elég (Izrael, USA, Nagy-Britannia), ott a vakcina segítségével lehetett időt és emberéletet nyerni. A két rossz keveréke, amikor sem a korlátozások nem időben és nem jól történtek, és oltóanyagból sincs elég – ez Európa.

E különbségek miatt más-más ritmusban ugyan, de a világ országai idén és a jövő év során nagyrészt vissza fogják szerezni az elveszett gazdasági teljesítményt. Ebben az évben és 2022 első félévben mindenki visszatér a 2019-es szintre. Pörgessük vissza a naptárt 2019 végére: egy akkor tíz éve tartó fellendülésnél tartottunk, ami 2009-ben indult a nagy pénzügyi válság után. Az USA elöl volt, Európa pedig erősen lemaradva kullogott utána, és jóval alacsonyabb növekedéssel töltötte ezt az évtizedet.

Mint minden válság, úgy ez a járvány is rámutat arra, hogy a jobban összerakott szerkezetek jobban bírják a nyomást. A nagy kérdés az, hogy a járvány „megcsinálta-e” azt a nagy tisztítást, amit a recessziók mindig elvégeznek pár évtized fellendülés után, vagy ezt nem ússzuk meg, és jön egy újabb gazdasági lassulás?

K. Sz.: – Hogy érdemes tartalékolni? Hogy lehet erre felkészülni?

J. Gy.: – Az anticiklikus gazdaságpolitika az aranyszabály. Ez azt jelenti, hogy jó években a költségvetésnek csökkentenie kell a gazdaságra kifejtett hatását az államadósság csökkentésével, alacsony deficittel vagy akár nullás egyenleggel, és nem szabad gerjeszteni a gazdaságnövekedést, hiszen ezt a privátszektor maga is megteszi. A monetáris politikának magasabb kamatokkal kell működni, ahogy egyre erősebb a gazdasági növekedés, egyre szigorúbban értelmezett monetáris politikát folytatni, és amikor jön a lassulás, vagy egy válság, van honnan kamatot csökkenteni, van hova a jegybankok mérlegeinek növelésével pénzt pumpálni a gazdaságba, a költségvetésnek van honnan megint eladósodnia, hiszen kihasználta a jó időket, amikor magas adóbevételek voltak, nem volt szükség jelentős költségvetési kiadásnövelésre. Ez egy folyamatos játék. Itt most szigorítunk, és amikor baj van, be tudunk lépni segíteni. //