Magazin: Élelmiszer-szabályozásról érthetően: a probiotikum-sztori

Vendégszerző:
Szöllősi Réka
független élelmiszerpolitikai
elemző
elelmiszervilag.hu

Annak ellenére van ez így, hogy már csaknem tizenöt éve tilos az élelmiszereken a probiotikumtartalomra vonatkozó állítások feltüntetése, és a reklámokban sem emelhető ki ez a kedvező tulajdonság.

A következőkben annak a kérdésnek járunk utána, hogy mi a kényszerű gyártói kommunikációs csend oka, és várható-e ennek feloldása a közeljövőben az európai piacon.

Nyereg alatt

A probiotikumok titka hosszú ideje foglalkoztatja a tudósokat, és számos olyan ősinek számító élelmiszer-tartósítási módszert alkalmaz az emberiség ma is a világ legkülönfélébb tájain, amelyek alapja az erjedés. Ilja Mecsnyikov, a párizsi Pasteur Intézet orosz tudósa, az 1900-as évek elején hívta fel a figyelmet arra, hogy a bélben élő baktériumoknak és a tejsavnak köze lehet a hosszú élethez. Ezt a következtetést bolgár és orosz nomád törzsek életmódjának tanulmányozása után vonta le, mi­után észrevette, hogy a vándorlás közben a lovak nyergén szállított és megerjedt tejet ezek a rendkívül hosszú életű emberek nagy mennyiségben fogyasztották. A tejsavbaktérium egészségvédő hatásáról írt könyve később rengeteg kutatást inspirált a baktériumok és a bélrendszer egészségének kapcsolatáról.

Probiotikus élelmiszerek fejlesztése: feladja a leckét

A fent említett hazai fogyasztói kutatás is rámutat arra, hogy az erjedéssel tartósított élelmiszerek jótékony hatásáról – a tudományos kutatások konkrét ismerete nélkül is – minden bizonnyal nemcsak a marketingen, hanem az őseink szokásain és tapasztalatain alapuló tudásunk is van. A bélrendszer egészségével kapcsolatos, az elmúlt évtizedekben napvilágot látott kutatási eredmények és fogyasztói igények tehát meglendítették az élelmiszeripar ez irányú termékfejlesztési tevékenységét is. A probiotikus baktériumok azonban rendkívül érzékenyek a közegük tulajdonságaira, ezért a probiotikumok élelmiszerekben történő felhasználásához számos kihívást meg kell oldani, az alkalmazott baktériumtörzsek kiválasztásától a feldolgozás és tárolás módján keresztül a stabilitás és funkcionalitás biztosításáig, lehetőleg egészen a termékek fogyaszthatósági idejének végéig. Emellett arra is oda kell figyelni, hogy a probiotikumok hozzáadása a tárolás során megváltoztathatja a termékek ízét és illatát az erjedés során keletkező anyagok hatására. Egyáltalán nem kézenfekvő az sem, hogy még a csomagolóanyag fajtájának is hatása van a probiotikumok élettartamára a termékben.

Szabályozás és valóság: törékeny egyensúly

Ezek után joggal gondolhatnánk, hogy ha a tudomány elismeri a probiotikumok pozitív élettani hatásait, a fogyasztó ismeri és igényli a probiotikus élelmiszereket, a gyártók pedig jelentős erőfeszítéseket tesznek az élelmiszerek probiotikummal való dúsítására, akkor mindenki közös érdeke lenne, hogy az élelmiszerek probiotikumtartalmáról, megfelelően szabályozott keretek között, a fogyasztók felé kommunikálni lehessen. De jelenleg nem lehet.

A kényszerű szilenciumnak az az oka, hogy az Európai Unióban az élelmiszerekben lévő tápanyagokról és nekik tulajdonítható hatásokról folytatott kommunikációt szabályozó ún. állítások rendelet engedélyezési eljárást vezetett be az uniós piacon. Ez azzal jár, hogy nagyon alapos tudományos dokumentációval alátámasztott kérelmet kell benyújtaniuk a gyártóknak, ha egy addig nem engedélyezett állítást szeretnének a termékeiken alkalmazni, amely vagy a termék tápanyagtartalmát vagy valamilyen egészségre gyakorolt hatását kívánja a fogyasztók számára bemutatni. A jogszabály hatályba lépése óta a probiotikumokra vonatkozóan több mint 400 kérelmet nyújtottak be, de ebből összesen egyet fogadott el az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (ami önmagában egy elemzést érdemlő jelenség).

A problémát tovább bonyolítja, hogy született egy uniós útmutató is 2007-ben, amelyben az egészségre vonatkozó állítások egyik példájaként említi a dokumentum a „probiotikumokat tartalmaz” kifejezést, noha a „tartalmaz” típusú szókapcsolatok egyébként értelemszerűen a tápanyagtartalomra utaló állítások közé tartoznak. A probiotikumok esete tehát jól illusztrálja azt a jogalkalmazási problémát, hogy időnként nehéz vagy nem lehet egyértelműen különbséget tenni a két állítástípus között.

Ráadásul ezt az útmutatót – természeténél fogva – a tagállamok vagy figyelembe veszik, vagy nem (jogilag nem kötelező), ezért a probiotikumok sorsa egyben annak is elgondolkodtató példája, hogy az uniós „puha” szabályozás mekkora zavart tud okozni a közös élelmiszerpiac működésében. Ahogy arra is rámutat, hogy egy alapvetően jó, fogyasztóvédelmi célú jogalkotói szándék miként válhat az egészségirányú termékfejlesztés gátjává.

Tagállami válaszok

Az uniós rendelet és az útmutató elfogadása óta néhány uniós tagállam saját hatáskörében igyekezett feloldani ezt a helyzetet.

A dán agrárminiszter ez év elején egy beszédében szükségesnek nevezte a helyzet rendezését annak érdekében, hogy az európai gyártók nemzetközi versenytársaikkal azonos versenyfeltételekkel kommunikálhassanak a termékeik probiotikumtartalmáról.

A leginkább előremutató lépést talán Spanyolország lépte meg: egy tavaly kiadott hivatalos útmutatóban az szerepel, hogy bár az egészségre vonatkozó állítást továbbra sem lehet tenni, de a „probiotikum” fogalom használatát elfogadják az országban előállított és forgalmazott élelmiszereken és étrend-kiegészítőkön. Az útmutatóban ezen túlmenően szerepel, hogy annak alkalmazása nem kötelező (hiszen nem jogszabály). A dokumentum elismeri, hogy az EU-ban nem egyértelmű a probiotikumkérdés szabályozása, ezért a spanyol gyártók érdeke az, hogy ne kerüljenek emiatt versenyhátrányba más országokból érkező termékekhez képest. Harmadrészt pedig egyértelműen kijelentik, hogy a kölcsönös elismerés elvének megfelelően a más országokban jogszerűen forgalomba hozott termékek hazai forgalmazását lehetővé kell tenni.

A jövő

A kutatás szerint a fogyasztók is szeretnének tisztábban látni és tudatosan választani a termékek között, adott esetben azok probiotikumtartalmát is figyelembe véve. Ezért a spanyol útmutató példája és érvelése könnyen elterjedhet a tagállamok között, és ez az európai jogalkotókat is a kérdés újragondolására ösztönözheti előbb-utóbb.

Az mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy minden szereplő, így a hazai élelmiszeripar és a fogyasztók is nyernének a probiotikum kifejezés használatára vonatkozó világosabb és a jelenleginél megengedőbb szabályozással. Így megszűnne az a zavaros és egyenlőtlen piaci helyzet, hogy a gyártók az egyik tagállamban tudnak kommunikálni a termékeikről, a másikban pedig nem.//