Élelmiszer, mint befektetés

Elmúlt az a világ, amikor a régebbi dízelautókba az áruházi parkolóban érdemes volt az ötliteres flakonban kapható akciós növényolajat tölteni, ma már a drága üzemanyag is olcsóbb, mint az étolaj. Ez az apró adalék is bizonyítja azok igazát, akik az élelmiszert most már a stratégiai cikkek közé sorolják. Mit kell tudni a stratégiai dolgokról? Mindenekelőtt azt, hogy kitüntetett figyelem illeti a vele foglalkozó keveseket. Mert nyilvánvaló az is, hogy kevesebben tudják előállítani, mint ahányan használják, esetünkben fogyasztják. Az élelmiszerbiznisz dolgai iránt érdeklődők már 2002-ben érzékelték, hogy valami változik. A szélesebb információs hátterű szakértőknek az első jelek, hogy a világkereskedelmi központokban a nyersanyagok árai emelkedni kezdtek, még önmagukban nem sokat jelentettek. Mára azonban – ha valamilyen grafikus ábrázolásra pillantunk – a laikus számára is szembeötlő, hogy a különböző fémek, energia-alapanyagok mellett az élelmiszerek termelői és fogyasztó árai az elmúlt fél évtizedben nekilendültek. Általános devizában számolva – erre azért van szükség, mert a dollárban mért mutatók kissé csalnak, a világvaluta időszakos gyengélkedése miatt – az olaj háromszorosára, az ipari fémek 2,5-szeresére, az arany 70 százalékkal drágult a nemzetközi tőzsdéken. Ezzel együtt, ami korábban példátlan volt, az élelmiszerek, kvázi tapadva a stratégiai termékekhez, (le)követik az árváltozást.
Már nem kérdéses, hogy nem egy alkalmi nekilendülésről volt szó, hanem a folyamat tartósnak ígérkezik. A különböző élelmiszerek árai általában régiónként eltérő módon, de megállíthatatlanul emelkednek, bár a szakértők eltérően magyarázzák az okokat. De ez nem változtat azon, hogy a lendületesen növekvő fejlődő gazdaságokban az életszínvonal folyamatos emelkedése jelentősen megváltoztatta a fogyasztói szokásokat, többek között étrendi változásokat is okozva. A fehérjedúsabb táplálkozás nyomán rohamosan növekszik a takarmányfelhasználás, aminek hatására több fejlődő országban, így Ázsiában is egyre több búzát és kukoricát fogyasztanak. A fejlődő piacokon tapasztalható népesség- és gabonaétvágy-növekedés azonban csak az egyik oka annak, hogy az élelmiszerek, különösen a nyersanyagok iránt világszerte egyre nagyobb kereslet tapasztalható. Egyelőre úgy tűnik, hogy az élelmiszer-ágazaton belül a mezőgazdaság kedvezőbb helyzetben van, ugyanis főként az alapanyagokat keresik, mert a késztermékek iránti igénynövekedést a regionális feldolgozók képesek kielégíteni.
A másik jelentős árnövelő tényező, hogy a magas kőolajárak gazdaságossá teszik a bioüzemanyag előállítását. Amerikában ugrásszerűen növekszik a „zöld” üzemanyag felhasználása. Ennek használatát az Európai Unió is támogatja, ezért világszerte nő az ezzel hajtott járművek száma is. Az ipari felhasználás igénye tehát tovább növeli a gabona keresletét. A kínálati oldalon viszont a termőterületek korlátozott növelhetősége okán, illetve az egyre szélsőségesebb időjárás terméscsökkentő hatásaként egyre kevesebb gabona kerül a világpiacra. Így a gabona iránti (étkezési és ipari) kereslet drasztikus növekedése és a termelés csökkenése növekvő pályára állítja a termesztett növények világpiaci árát. Az élelmiszerek kivételes helyzetben vannak, hiszen az árak emelkedése közvetlenül is érinti a fogyasztókat, a magas és elkerülhetetlen kiadásokon keresztül veszteséget okozva.
Hazai viszonyok között az élelmiszerek magasabb pályára kerülésének fontos jele, hogy a pénzintézetek újból felfedezték az ágazatot, ebből egyelőre a mezőgazdaság profitál, az élelmiszeripar még nem tartozik az általánosságban kedvelt partnerek közé.
A biztos piac, a növekvő kereslet és nyilván a kiszámítható támogatási rendszer miatt jelentősen csökkent a mezőgazdaság banki hitelezési kockázata. A szektorba áramló uniós támogatásoknak köszönhetően, valamint a világpiaci élelmiszerárak növekedésének hatására az elmúlt két évben az agrárszektor csökkenő kötelezettségvállalás mellett könyvelt el növekvő bevételeket. A tartósnak ígérkező élelmiszerár-növekedés ugyanakkor nem csak az egyes agrárvállalkozásoknak kedvez, az ágazat a magánbefektetők és nem csak az árutőzsdei szereplők keresett célpiaca lett. A banki szakemberek szerint a tartós drágulás ugyanakkor kiváló pénzkereseti lehetőséget, befektetési célpiacot is jelent. Megjelentek már Magyarországon is az élelmiszerekhez köthető banki befektetési lehetőségek. Az egyik pénzintézet befektetési igazgatója szerint a jelenlegi helyzetben az árupiaci befektetések – ezen belül is az élelmiszerek – jelentik a legígéretesebb befektetési megoldást az infláció ellen. A középtávon tartósnak ígérkező áremelkedés kiváló hozamokkal kecsegtető befektetési célterületet jelent a magánszemélyek számára is. A világgazdaságban az elmúlt két évben végbement változások hatására a mezőgazdaság megélhetési ágazatból befektetési célterületté vált.