Együnk kevesebbet, együnk rosszabbat! – vajon valóban csak ez marad?

Kevesebb vagy rosszabb minőségű legyen az étel?

Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint az előirányzotthoz képest magas forgalmiadó-bevételnél három elemet rögtön érdemes megemlíteni,

• a költségvetési „tervet” 2021 közepén, még érdemben alacsonyabb inflációs környezetben készítették;
• a magas 2022-es infláció sokat dobott a forgalmiadó-bevételeken;
• ráadásul 2022-ben, bár pontos teljes éves adatot még nem közölt a KSH, a fogyasztás volumene is 6-7 százalékkal nőhetett.

Adat az első három negyedévről van, ott még 7,9 százalék volt a háztartások fogyasztásának bővülése. (Később bemutatjuk, hogy a kiskereskedelmi forgalomról már van éves adat, de az csak az áruk fogyasztását mutatja, emellett a lakosság energiáért, szolgáltatásokért is fizet, vagyis az egy szélesebb kategória.)

Aki pénzt keres, az alapvetően két dolgot tehet a jövedelmével: felélheti, vagy megtakaríthatja.

„Aki gazdagabb, az arányaiban többet tud megtakarítani (erre magasabb infláció idején magasabb kamatot is kap), aki azonban szegényebb, ő legnagyobbrészt elfogyasztja a jövedelmét”

– magyarázza Török Lajos, az Equilor vezető elemzője. Vagyis minél nagyobb valakinek a vagyona és a jövedelme, annál kevésbé vágja földhöz az infláció. Ha például valakinek kiadható lakása van, ilyenkor bérleti díjat tud emelni, ha pedig pénze van, az államtól inflációkövető kamatot kaphat. De a szegényeknél külön gondot okozott, hogy a fogyasztásukban kiemelkedő élelmiszerek esetében fokozott, éves szinten 44,5 százalékos áremelkedés volt tapasztalható.

Egyél kevesebbet, egyél rosszabbat!

Mit reagálhat erre a fogyasztó? Sajnos nem sok jót: tud kevesebbet enni, vagy tud rosszabbakat enni. Profánul hangzik, de tényleg ez történik. Ezt mutatják a számok is, hiszen az évet már rendkívül gyenge teljesítménnyel zárta a kiskereskedelmi szektor, a KSH szerint decemberben az élelmiszer-kiskereskedelem éves bázison 8,3 százalékos visszaesést mutatott.

Az extrém inflációs környezetben a háztartások egyre jelentősebb mértékben fogják vissza az élelmiszerre fordított kiadásaikat

– véli Virovácz Péter, az ING szenior elemzője. Az emberek tehát értékben (és volumenben is) kevesebbet esznek, hat szelet rántott hús helyett néggyel lakik jól a család, és az élelmiszerek összetételén is sokan változtatnak. Itt külön érdekességképpen érdemes bemutatni a Giffen-javak közgazdasági fogalmát. Ennek a lényege, hogy miközben amikor valami drágul, aziránt általában csökken a kereslet, ezzel egyidejűleg vannak olyan termékek, amelyek iránt éppen akkor nő a kereslet, ha emelkedik az áruk.

Ha például a Kovács családnak havonta 60 ezer forintja van arra, hogy vacsorázzon, a zsíros deszkás vacsora 1000 forintba kerül, a pizzás vacsora 4000 forintba. Ha 60 ezer forintjuk van egy 30 napos hónapban, akkor megtehetik, hogy 20-szor esznek kenyeret, 10-szer pizzát. Ám, ha váratlanul kétszeresére drágul a kenyér, és már csak 2000 forintból jön ki a szendvicsvacsora, akkor már csak úgy tudnak mindennap vacsorázni, ha mind a 30 nap kenyeret esznek.

Vagyis hiába drágult a kenyér jobban, mint a pizza, a család mégis a kenyérfogyasztását növelte.