Egyre népszerűbbek a hulladékmentes üzletek

A fiatal Békés megyei vállalkozó története előtt azonban lássuk részleteiben, mit is kell érteni ezek alatt az „újhullámos” boltok alatt! Az első és legszembetűnőbb különbség, hogy a termékek a színes, dizájnos csomagolással ellentétben pucér valójukban tárulnak a vevők elé gravitációs és kanalas adagolótartályokban, üvegekben, így az oda betérők rögtön meggusztálhatják a tésztákat, édességeket, fűszereket ahelyett, hogy a photoshoppal feltuningolt illusztráció köszönne vissza rájuk. Az itt kapható termékek ráadásul nem más európai, netán ázsiai országból, hanem helyi és környékbeli termelőktől származnak, amiknek minőségükkel ki kell vívniuk maguknak, hogy helyt kaphassanak a felhozatalban. Sokszor, habár a tulajdonos ad egy esélyt a terméknek, végső soron a vásárlók döntik el, hogy bennmarad-e a kínálatban, vagy érdeklődés hiányában lekerül a polcról.

Éppen a környezettudatos és fenntartható vásárlási kultúra kialakítása és terjesztése okán az üzletben nem kapható nejlonszatyor vagy bármi egyéb egyszer használatos, eldobható tároló. Az oda betérő vásárlónak érdemes előre gondoskodnia saját edényekről, amiben az árut magával viheti, de a feledékenyebbek is válogathatnak az ott megvásárolható üvegekből, dobozokból és szatyrokból, amibe a mennyiséget ők maguk mérik ki.

Fontos építőköve ez a pazarlás kiiktatásának, hiszen a megszokott kilós, dekás, grammos kiszerelés helyett mindenki annyit visz az adott termékből, amennyire szüksége van.

Ha valaki csak 10 dkg rizst szeretne vinni próbaként, megteheti, de ugyanúgy lehet nagyobb, kilós tételben is vásárolni. Természetesen az élelmiszerek mellett – hús- és tejtermékek kivételével – ugyanúgy kaphatóak szépészeti, higiéniás termékek, tisztítószerek, mint egy hagyományos üzletben, csak környezetbarátabb összetevőkkel, a helyi termelők és kézművesek keze munkájának köszönhetően.

Az első Békés megyei csomagolásmentes bolt
A békéscsabai Pocsaji Csilla egy lótenyésztői és természetgyógyászi végzettséggel, értékesítési és pénzügyi tanácsadói tapasztalattal a háta mögött huszonéves korában döbbent rá, hogy nem munkavállalóként szeretné leélni az életét, ezért 2016-ban búcsút is mondott az alkalmazotti státuszának. „Mindig is tudtam, hogy alkalmazottként nem fogok tudni kiteljesedni. Teljes állásban egyetlen helyen voltam alkalmazott, és igazából imádtam, viszonylag jól kerestem, de nem voltam szabad. Szeretem az időmet magamnak beosztani, szeretek a problémákra a magam módján megoldást találni, és ha valami félresiklik, nem hibáztathatok senkit, és ez nekem fontos” – magyarázta a fiatal vállalkozó, miért ugrott fejest a most oly’ divatos cégalapításba.

Csilla korábban is felelősségének érezte, hogy tegyen a környezete megóvásáért, azonban a végső lökést a hulladékmentes élet felé párja betegsége szolgáltatta. Az életmódváltás jegyében a feldolgozott élelmiszerektől átpártoltak a termelőknél vásárolható termékekre, ami valósággal arcul csapta, már így mennyivel képes egy háztartás lecsökkenteni a megtermelt szemét mennyiségét. Innentől már csak némi fantázia kellett hozzá, hogy megszülessen az ötlet, ő fogja megnyitni Békéscsaba és Békés megye első csomagolásmentes boltját. Habár a fiatal vállalkozó rendelkezett korábbról pénzügyi ismeretekkel, beismerte, hogy egy külső szemlélőnek biztos őrültségnek tűnhetett a cégalapítás, mert semmilyen ezzel kapcsolatos előzetes tapasztalattal nem rendelkezett. A kihívás őt inkább izgalommal töltötte el, ezért a gondolat nem váratott magára sokat, 2018-ban megalapította cégét, a Tebe Reform Kft.-t.

A vállalkozás már nevében is tükrözi az elkötelezettséget a környezettudatosság irányába, hiszen a palócságban a tebe az életfát jelképezi, ami néprajzi elemként a természet és az ember közötti kapcsolódást szimbolizálja, ami még az üzlet logójában is visszaköszön. A hivatalos bejegyeztetés azonban csak az első és talán legkönnyebb lépés volt a boltnyitás felé, amit hosszú, egyéves megfeszített munka követett, miközben Csillának megszületett a kislánya. A feladatok azonban nem maradhattak elvégezetlenül, így egy hónap kivételével a békéscsabai vállalkozó éjt nappallá téve dolgozott, aminek így a gyermekágyi időszak is mondhatni „áldozatául esett”.

Sodródtam az árral. A teljes kép érdekében szeretném kihangsúlyozni, hogy ez az áldozat nem azt jelenti, hogy egy percet is „lepasszoltam” vagy mellőztem a kisbabámat. A dolog nehézsége igazán abban rejlett, hogy anyaként még szigorúbb vagyok magamhoz, mint vállalkozóként. Az áldozat így az alvás, a pihenés, a kikapcsolódás volt. Minden pillanatban, amikor csak a babám aludt, dolgoztam. Igen, éjszakai is, nappal is. Amikor pedig a bébi ébren volt, övé volt a teljes figyelmem, így aztán naponta maximum 3-4 órát aludtam. A túlélés és a problémamegoldás időszaka volt. Sokszor altattam és babáztam úgy, hogy magamra kötöttem a kislányomat, miközben Ani, a jobb kezem, ült a nappalinkban a gép előtt, és diktáltam az e-maileket és a teendőket, olykor még közben a házimunkát is csináltam. De megérte – emlékezett vissza az előkészületi és tervezési időszakra Pocsaji Csilla.

Csilla elárulta, végzett előzetes piackutatást, ahol azt tapasztalta, a környékbeli lakosság hozzáállása abszolút nyitott egy csomagolásmentes üzlet irányába, ellenérvek leginkább csak a divatosságából adódó magasabb árak kapcsán fogalmazódott meg, így nem volt racionális ok, miért ne érte volna meg belevágni, ha egyértelműen volt iránta kereslet. Az üzletet végül 2019 novemberében nyitották meg, és szkeptikus hozzáállás ide vagy oda, az üzleti terv jött, látott és győzött. A szimpla bevásárlás azonban csak a végcél a Tebe esetében.

A békéscsabai vállalkozó szerint szeretnének közösséget létrehozni azáltal, hogy egy olyan légkört teremtenek, ami arra ösztönzi az embereket, hogy a folyamatos rohanás közepette legyen idejük lelassulni, meginni egy helyben készült kávét, vagy akár csak beszélgetni, tanácsot kérni, ami jóval túlmutat a megszokott, hagyományos üzletpolitikán. Mivel a célközönséget az egyetemisták és az anyukák alkotják, a hosszú távú cél az, hogy minél szélesebb korcsoportot legyenek képesek megmozgatni, akár helyben tartott workshopok formájában, akár a tudatos közösségi médiaoldalakon való jelenléttel, ahol még a tizenéveseket is képesek megszólítani.

Habár a bolt kezdeti sikere megkérdőjelezhetetlen, hiszen hónapról hónapra hozza a profitot, ráadásul Csilla egy kereskedelmi csatorna műsorában még egy befolyásos befektetőt is talált maga mellé, hogy a boltja országos hálózattá bővülhessen, a fiatal vállalkozó szerint a családját még mindig nem sikerült teljesen meggyőznie. „Édesapám az első vállalkozó a családban, noha teljesen más területen, így vállalkozóként ő taposta ki az utat. Az én dolgomat illetően a családom nagyon büszke rám, de szerintem továbbra is szkeptikusak. A hulladékmentesség senkinél nem pálya, egy-egy apróságot leszámítva nem kifejezetten törekszik rá senki, a vállalkozásunkat illetően pedig nem hiszem, hogy nagy jövőt látnak a dologban. De ettől függetlenül teljes mértékben mellettem állnak, mindig támogatnak és büszkék arra, amit eddig elértünk.”

A hulladékmentes életmód divatossága folytán sokak számára szimpatikus, azonban sokakban hamar alábbhagy a kezdeti lelkesedés, mivel, nincs mit tagadni, sok esetben egyáltalán nem kényelmes követni, a lustaság, a régi rossz szokások pedig erős visszatartó erők. Hogy ne szegje senki kedvét egy totális életmódreform, a legfőbb tanács, hogy mindenki apránként igyekezzen változtatni az életén, például a bolti csomagolás helyett vigyen saját tárolót a kimérve kapható termékekhez, amikor pedig ez már megszokássá válik, jöhet a következő lépés. Az úgynevezett örök szkeptikusok viszont nem kevés kihívást jelentenek, bármely is legyen szó, hiszen élből elutasítják az újat, az ismeretlent. Hogy mit lehet tenni az érdekében, hogy a legnehezebb társadalmi réteget is képesek legyünk megszólítani, Pocsaji Csilla a következőket javasolta:

Egyetlen „fegyver” van, a példamutatás. Mondhatom én, alátámaszthatom ész érvekkel, sőt be is bizonyíthatom az igazam, a legtöbbeknek ez vajmi kevés. Szavakkal nem lehet változtatni. Hosszú távon két dolgot kell tennünk, egyrészt minél többet beszélni arról, hogy igenis baj van, nemcsak hippi hóbort, hogy a világunk pusztulófélben van miattunk, hanem tudományos tény, másrészről pedig „sepregessünk a saját házunk táján”. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, törekedjünk a környezetvédelemre, a hulladékmentességre, lassuljunk le, figyeljünk oda és vállaljunk felelősséget. Ha ez megvan, meg fogjuk látni, hatással leszünk másokra is. (Steiner Petra, hellovidek.hu)