Egy falat Dali

Kincset osztunk meg az olvasóval, nem is kicsit: íme néhány Dali gasztronómiai idézet:

Amikor hat éves voltam, szakácsné akartam lenni. Hétévesen pedig napóleon. De amikor benőtt a fejem lágya, megértettem, hogy nem törhetek magasabbra, minthogy Dali legyek.

Tudom, mit eszem. Azt nem tudom, mit csinálok.

Valójában csak olyasmit szeretek enni, aminek áttekinthető a formája és az értelem számára világos. Undorodom a spenóttól, mert alaktalan, akár a szabadság. A spenót ellentéte a fegyverzet.

Szájpadlásom szent tabernákulumában lakozó értelmem arra csábít, hogy nagy figyelmet fordítsak a táplálékomra. Egyébként is mindenre figyelmet fordítok. Elsősorban a figyelemre.

Tényleg igaz, hogy most festett képet a feleségéről roston sült karajokkal a vállán?
– Igen, így van, de nincsenek megsütve.
– Miért?
– Mert Gala is nyers.
– És miért kellenek a karajok a feleségére?
– Szeretem a karajt és a feleségemet is, semmi okom nincs rá, hogy ne fessem meg őket együtt.

Sem az angolok, sem az amerikaiak nem tudnak enni. Márpedig bizonyítva vagyon, aki nem tud enni, az nem tud festeni.

A szépség vagy ehetővé válik vagy nem.

Ha a csigának saját íze lenne, szerezhetne-e az emberi szájpadlás valaha is olyan pitagoraszi ismeretet arról, ami a Földközi tenger környéki kultúrát képviseli, arról az ólomszürke, holdas és eufórikus elragadtatásban haldokló holdsarlóról, ami a fokhagymagerezd? A fokhagyma az ízetlen csiga mindennemű zamata nélkül a könnyekig megvilágítja felhőtlen eget.