Egy ajánlás csapdái

Táplálkozás-egészségügyi ajánlás készült 2011. augusztus 1-ei dátummal a közétkeztetők számára dr. Paller Judit mb. országos tisztifőorvos aláírásával. Az ajánlás kidolgozása az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) feladata volt, amit az intézet el is végzett, ám mindeközben újabb problémák előtt tárta szélesre a kaput.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 50. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy „a közétkeztetésben – különös tekintettel az egészségügyi, szociális és gyermekintézményekben nyújtott közétkeztetésre – az élettani szükségletnek megfelelő minőségű és tápértékű étkezést kell biztosítani”.

Mindehhez a szakmai hátteret a legkompetensebbnek tekinthető hazai intézet, az OÉTI nyújtja. Az OÉTI pedig „a jogszabályi felhatalmazásnak eleget téve saját vizsgálati eredményeire építve és a legújabb szakirodalmi adatokat figyelembe véve elkészítette a táplálkozástudomány mai állásának megfelelő, a rendszeres étkezést biztosító, szervezett élelmezési ellátásra vonatkozó táplálkozás-egészségügyi ajánlást”.

A szándék felelősségteljesnek és problémamentesnek tűnik, ám az elmúlt fél évszázad táplálkozástudományi irányelveinek súlyos következményekkel járó baklövései már fokozott óvatosságra kellene, hogy intsenek.

A zsírok mítosza

1988 júliusában az Egyesült Államok akkori egészségügyi minisztere, Dr. Everett Koop kijelenti, hogy a jégkrém legalább akkora közegészségügyi fenyegetést jelent, mint a dohányzás. Az országot sújtó koszorúér- és számos más halálos betegségért a magas zsírtartalmú ételeket okolja. Azt állítja, hogy az erre vonatkozó tudományos háttér meggyőzőbb, mint ami a dohányzás káros egészségügyi hatásait bemutató 1964-es hivatalos beszámolóban szerepel. Az állítás több szempontból is túlzó, egyes elemeiben nevetséges, azonban tovább erősítette a zsírszegény diéták pozícióit.

A hivatalos véleménnyel egyidejűleg a statisztikák meggyőzően és makacsul ellentmondani látszanak a zsírszegény, „light” élelmiszerek melletti érveknek. Az 1960-as években az amerikaiak kalóriabevitelének még legalább 45 százaléka származott a zsírokból, olajokból. Ezzel együtt alig 13 százalékot tett ki az elhízottak aránya és 1 százalék alatt maradt az elhízással összefüggésbe hozható 2-es típusú cukorbetegség (diabetes mellitus) előfordulása. Az ötvenes évek végétől induló zsírellenes propaganda eredményeként az amerikaiak kalóriabevitelének ma már csupán alig egyharmada (33%) származik a zsírokból, olajokból, miközben az elhízottak aránya 34 százalékra nőtt és folyamatosan emelkedik, és a lakosság 8 százaléka cukorbeteg.

Az elmúlt évek széles körű és részletes vizsgálatai, többek között a Harvard School of Public Health 100 millió dolláros költséggel, közel 300 000 személy adatainak feldolgozásával végzett kutatásai ugyancsak ellentmondanak a hazánkban is továbbélő „zsírszegény táplálkozás = jó egészség” dogmának.

A zsírokat elutasító évtizedek után mára bizonyítottá vált, hogy az elfogyasztott zsírok, olajok mennyisége, legyen az sok vagy kevés, nincs valódi összefüggésben a betegségekkel és az elhízással. Ami igazán számít, az a zsírok és olajok összetétele. A rossz zsírok növelik, a jók csökkentik egyes betegségek kockázatát.

Az ÁNTSZ ajánlás már megjelenésétől minden irányú kritikák tárgya, számos ponton tételesen is túlhaladott, elemeiben és szemléletében is ellentmondásos. Ez a dokumentum több, mint a könyvtáraknak és egy szűk körnek szánt irodalom. Hatással lesz a közétkeztetés minden érintettjére, a társadalom széles körére. Kiemelkedő felelőssége éppen ebben rejlik.