Magazin: Ebből is megélnek

Az összetéveszthetőség elkerülése, közvetett vagy közvetlen üzleti érdekek, bizonyos szinergiák kihasználása – mindegy, hogy mi miatt, de éttermeknek, szakácsoknak mindig érdemes új ötletekkel, koncepciókkal próbálkozniuk. Időnként jelentkező, a „szükséges plusz” témakörével foglalkozó sorozatunkban ilyen ötleteket, elgondolásokat mutatunk be olvasóinknak.

Többször írtunk már koncepciókról, amelyeknek alapja az étterem szolgáltatása a háziasszonynak: helyben vásárláshoz vagy házhoz szállítva kínálják az alapanyagokat. Azokat otthon kell elkészíteni – a vevő időt takarít meg, és ha akarná, sem tudná elrontani a hozzávalók arányát. A budapesti Baldaszti’s mindezt egy kreatív ötlettel is megfejeli: ők olyan „készletet” ajánlanak, amelynek hozzávalói az étteremhez tartozó gourmet üzletből kerülnek ki, ezzel is kedvet ébresztve a finomságokhoz. A német Kochhaus újdonsága ebben a „kategóriában” az, hogy partnereik 20-féle étel alapanyagai közül is választhatnak, a húszból hetente csak kettőt cserélnek. A rendszer németes alapossággal működik: a képes recepten a lehető legdidaktikusabban mutatják be a hozzávalókat és magyarázzák el az elkészítés módját. Ahogy azt az étterem marketingese megálmodta, egyik fogás sem kerül többe 10 eurónál, 12 lépésnél nem áll többől a főzés folyamata, és a munkaidő nem hosszabb egy óránál. A legtöbb hozzávaló bioélelmiszer; ez Németországban már nem is olyan különleges, azt viszont a vállalkozás akár pr-célokkal is kommunikálhatja, hogy a csomagolóanyagot mozgáskorlátozottak gyártják.

Meglehet, új kávézóboomot élünk meg mostanában, ám a független üzletek némelyike csak akkor érezheti magát igazán biztonságban, ha nem csak kávét kínál. Akad, ahol ezt a tételt úgy értelmezik, hogy a fekete ital élvezetét vendéglátáson kívüli tevékenységgel is összekötik – cd-t, ruhát meg ki tudja, mi mindent árulnak még üzletükben. Nos, ha elfogadtuk, hogy a világ nyugati felén sikeresek például a mosodával összekötött bárok, nem csodálkozhatunk a párizsi Sweet Shop ötletén sem, ahol egy, a divattémákat amúgy is imidzsébe integráló kávézóban tíz varrógéppel felszerelt kis „munkaállomást” létesítettek a tulajdonosok. Ennek az öszvérmegoldásnak a kigondolásához persze feltehetően kellett a 21. században reneszánszát élő csináld magad mozgalom hatása is, de bárhonnan nézzük, az elképzelés jól működik. A hölgyek kávéznak, varrnak, ráadásul az „egyeztetésekhez” rendelkezésükre áll egy, a vendéglátóhelyeken most oly divatos közös asztal is. Nyugodt hangulat, funky bútorok, forró italok – akinek ehhez van kedve, óránként 6 euróért, vagy egész napra 25-ért, igénybe veheti a modern Singer varrógépeket –, utóbbi árba már a kávé, tea is beletartozik. Az üzlet különböző szintű varrástanfolyamokat szervez, és persze minden olyasmit is árulnak, ami egy-egy ruhadarab „véglegesítéséhez” szükséges.

Gyakran hallunk olyanról, hogy egy séf nyugdíjba vonulása után saját házában fogad nagyon korlátozott számban vendégeket. Így tesz például az ezredforduló egyik legjobb magyar szakácsának tartott Kalla Kálmán is. Más szakácsok szabadidejükben „házi kosztot” készítenek és szállítanak ki magánembereknek – nem egyszer éttermi konyhák szabad kapacitását használva fel a főzéshez. Ezt a két ötletet ötvözte a hazájában jól ismert angol Frank Hannon, aki Friday Night Takeout néven indított szolgáltatást. A névből is jól látszik: mindössze egyszer egy héten főz London két-három, közeli kerületéből kikerülő vendégeinek, méghozzá mindig tűzálló tálban szállítható és melegíthető fogásokat, egy- vagy kétfélét. Hannon szinte kizárólag helyi forrásokból szerzi be a szezonális alapanyagokat, nemcsak ennek divatja miatt, hanem mert így tudja árait 8-10 angol font között tartani. Kérésre vegetáriánus ételeket is készít, ezek ára 7 font. Blogján egy héttel előbb jelzi, mi lesz a következő pénteki ajánlat, s a melegítéshez előkészített ételeket rendelés szerint 17.00 és 19.30 között szállítja ki.

Nem is bonyolult, mondhatnánk! Nem is kell sok egy ilyen vállalkozáshoz, csak egy szakács, aki tud annyira főzni, hogy volt vendégei később is vágyjanak főztjére…