Dr. Tilesch György: Beléptünk az AI-korszakba – Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja

A cikk a Trade magazin 2024/4. lapszámában olvasható.

– Bárhol vagy, te mindenhol a mesterséges intelligenciával foglalkozol. Hogy jutott neked ez a sors?

Tilesch György,
mesterségesintelligencia-szakértő,
a PHI Institute of Augmented
Intelligence alapító elnöke; a
Neumann Társaság MI-nagykövete

– Egész szakmai életemet a technológiai szektorban töltöttem – főleg a kormányzati oldalon, de nagy technológiai cégeknek és start-upoknak is dolgoztam. 2010-ben költöztem Kaliforniába, a Szilícium-völgybe, ahol kifejlesztettem az őslakos indiánok azon képességét, miszerint, ha leteszem a fülem a földre, meghallom, amikor jön a vonat. Én 2015 környékén hallottam meg, hogy jön a mesterséges intelligencia vonata, és az akkori nagyvállalati és kormányzati technológiai vezetőkből álló ismeretségi köröm meggyőzött arról, hogy a számtalan akkor feltűnő technológia közül a mesterséges intelligencia lesz minden mögött az agy. 2015-ben felültem az AI vonatára, és azóta buzdítok másokat is ugyanerre. Az látszik ugyanis, hogy azok, akik már nemcsak gondolkodnak az AI bevezetésén, hanem invesztáltak is bele, azok exponenciális versenyelőnyöket szereztek azokkal szemben, akik nem.

– Ha egyáltalán nem értek hozzá, akkor mit csináljak? Hol tudom ezt megtanulni, és egyáltalán, mit kell tanulni?

– A rövid válaszom az, hogy meg kell érteni, mi hozható ki ezekből a rendszerekből, mik a kockázataik és a limitációik, és meg kell tanulni úgymond a nyelvezetüket. De, ami talán még ennél is fontosabb, hogy fel kell tudnunk ismerni azt, milyen hasznot hajthatnak a saját életünkben, saját munkakörünkben, tehát egyfajta imaginációs képességre kell szert tennünk. A teljes igazság az, hogy az AI gyakorlatilag „csapolt” intelligencia – nem mint emberre kell gondolnunk rá, nem is pusztán mint technológiai eszközre, hanem úgy, mint egy segítőtársra, amely képes a mi emberi teljesítményünket javítani.

– Ahhoz képest, hogy elég megtanulni azt a nyelvezetet, egyre több hirdetést látok, ahol tanítják, milyen kérdéseket tegyünk fel mondjuk a chatGPT-nek ahhoz, hogy a lehető legjobb válaszokat kapjuk.

– Az ún. alapmodellek, vagy nyelvi modellek vagy generatív AI kezelésének, a promptingnak az elsajátítása hosszú távon értékelhető tudást ad. Ám már most vannak olyan rendszerek, és a jövőben az összes ilyen lesz, hogy nem mi promptoljuk az AI-t, hanem az AI promptol minket természetes nyelven. Maga a promopting viszonylag rövid életű dolog lesz, de annyiban rendkívül hasznosak ezek a kurzusok, hogy a munkaerőpiac el fogja várni, hogy képes legyél ezeket az eszközöket használni és teljesen kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket.

A legjobb megoldást a prompting és annak az imaginációs képességnek az elegye adja, amellyel el tudom képzelni, hogy milyen szolgáltatást tudok vele létrehozni, hogyan tudom a munkafolyamatokat a legjobban ellátni.

– Hogyan alakítja át az orvostudományt? Ott azért nagyon nem mindegy, hogy mit hoz a jövő.

– Az orvostudomány két okból is jó példa. Egyrészt az AI terjedésének a legnagyobb problémája jelen pillanatban a társadalmi bizalom hiánya. A technológiai cégek és a törvényhozók is azon dolgoznak, hogy a társadalmi bizalmat megteremtő – biztonságos technológiai és szabályozási – előfeltételeket kialakítsák. Ám ez még mindig nem elég. Másrészt a bizalmatlanság abból fakad, hogy az AI a maga komplexitásában meglehetősen értelmezhetetlen sokaknak, főleg úgy, ha csak a technológia síkján tárgyaljuk akkor, amikor még a Facebook világát se értjük, az irodai szoftvereket sem tudjuk úgy használni, ahogy kellene.

A társadalmi bizalom megteremtésének egyik fontos, rövid távon hatásos eszköze lehet, ha az orvosi területen a páciensek számára látható a mesterséges intelligencia jótékony hatása a betegirányítási rendszerben, az ügyfélélmény kezelésében, vagy az orvos adminisztrációs terheinek jelentős csökkenésében, ami révén több idő jut a páciensekre, de a diagnózis felállításában is segíthet.

– Szerinted mit lehet ezzel kezdeni szabályozási szinten?

– Két évvel ezelőtt, ha megkérdezed egy szilícium-völgyi technológiai cégnek a főnökét, hogy kell-e nekünk szabályozás vagy sem, akkor kinevettek volna. Ám azóta, hogy a generatív AI megszületett, és nagyon mélyen benyomult az életünkbe, már ők követelik a szabályozást. Egyrészt, mert most alapvetően az az érdekük, hogy ez akadály nélkül legyen képes terjedni a társadalomban. Ehhez kell a bizalom, aminek egy rendkívül fontos komponense a szabályozás megléte. Ha nincs szabályozás, akkor lassabban fog terjedni az AI, mint ahogy azt az üzleti érdekeik megkívánnák. Másrészt a generatív AI-val mindenki – a politikusok is – először családi, baráti közegben találkozik, és csak ezután indul diskurzus a parlament padjaiban.

Jelenleg szabályozási verseny van, azaz a nagy geopolitikai blokkok egymással versengenek abban, hogy ki jön ki először azzal a nagy, mindent megoldó keretszabályozással, amely az ő blokkján belül megoldja a problémát és hatással lehet a világ más részeire.

„Ha nincs szabályozás, akkor lassabban fog terjedni az AI, mint ahogy azt az üzleti érdekek megkívánnák”

– Nemrégiben egy Salesforce tanulmányból kiderült, hogy sokan használják munkájuk során az AI-t, de erről nem tájékoztatják a főnökeiket, és ha készítenek valami anyagot, akkor elfelejtik közölni, hogy az igazából nem az ő saját szellemi termékük. Ez szerintem nagyon sok kockázatot rejt egy cég vezetése számára.

– Ez egy borzasztóan nagy veszély. Nagyon sajátos a generatív AI helyzete, ugyanis előállt egy új technológiai paradigma. Korábban egy új technológia vállalati bevezetése tipikusan úgy történt, hogy a vezetőség elhatározása után azt beszerezték, és közölték a munkavállalókkal, hogy ezt kell használni minden körülmények között. Most ez megfordult: egy alulról jövő folyamat indult el, a munkavállalók megtalálták benne az értéket, de nem mindig hagyják nekik, hogy ők ezeket használják.

Annak, hogy miért nem tájékoztatják a használatról a főnöküket, egyszerű az oka, miszerint mindenkiben benne van egy atavisztikus lecserélhetőségtől való félelem. Kár lenne eltagadni, hogy ennek van alapja, de nem gondolom, hogy annak a hullámnak az elején vagy közepén lennénk éppen, amely tömeges elbocsátásokat hoz. Most inkább abban a hasznossági hullámban vagyunk és a technológiai cégek is arra igyekeznek rávenni minket, hogy az AI-ra egy minket kiegészítő asszisztensként gondoljunk.

– A Deloitte 2023-as magyarországi körképe szerint a vállalatok negyede rendelkezik valamilyen mesterséges intelligenciára elkülönített forrással. De az is kiderült, hogy számos cég bevezette az AI-t anélkül, hogy bármilyen stratégiát vagy jogi megfelelőséget rendelt volna hozzá.

– Abban közel 100%-os a vállalati vezetők egyetértése, hogy ez valami olyan, ami meghatározó, és foglalkozniuk kell vele, és tizenvalahány százalék érzi úgy, hogy ők már érettek arra, hogy ezzel foglalkozzanak. Tehát itt van egy hatalmas nagy szakadék, az „ez nagyon fontos, csináljunk rá egy innovációs napot” attitűd és a konkrét érettség elérése között. Az AI-readiness azt jelenti, hogy minden vállalatnak azon a szinten, ahol éppen áll, van mozgástere. Viszont nagyon tudatos építkezésre van szükség, a cégnek látnia kell, honnan, mennyi idő alatt, hová akar eljutni.

Tapasztalatom szerint most az üzleti oldal lépett az AI-bevezetés élére a technológiai oldal helyett, és szerintem alapvetően ennek a két vonalnak a fej-fej melletti mozgása a legnagyobb kihívás, de rövid távon ez hozza a legnagyobb eredményeket is.

– Te hány évre látsz előre? Hogy látod, mennyi időre lehet egyáltalán látni azt, hogy mi fog történni?

– Én mindig nagyon óvatos vagyok, megpróbálok mindig a jelenből vagy a közeljövőből elindulni. Úgy gondolom, szigorúan a saját szakmámra vonatkoztatva, hogy elértük azt a kritikus tömeget egymással versengő AI-megoldásokban, társadalmi és gazdasági felismerésekben, hogy ez már nem egy nice-to-have történet. Beléptünk az AI-korszakba, ahol alapvetően az egyén és a gép egyensúlyának a megteremtése lesz a legnagyobb kihívásunk. //