Dr. Szvetelszky Zsuzsanna: „A középvezetők megnyerésével pozitívan lehet befolyásolni a vállalati informális kommunikációt” – Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja

A cikk a Trade magazin 2024/8-9. lapszámában olvasható.

– A pletyka egy alapvetően pejoratív tartalmú szó, hiszen valami rosszindulatú híresztelés továbbadását jelöli. Én már tudom, hogy a pletyka nem feltétlenül rosszindulatú híresztelés. Mit lehet ezen kutatni?

– Azért negatív, mert nem tudjuk, mi a pletyka, és gyakran összetévesztjük a rágalommal, a rémhírrel, a mobbinggal, a bullyinggal. A modern értelemben vett európai pletyka körülbelül fél évezreddel ezelőtt született meg, a nyomtatással egy időben. Mivel a Biblia volt az első, amit nagy mennyiségben kinyomtattak, ami nyomtatásban volt, azt már szentírásnak gondolták az emberek, ennek ellentéte pletykaként definiálódott. A pletykákból lehetett megtudni, hogy mennyi lápi farkas van két falu között útközben, vagy azt, hogy közel jött-e a sereg. Akkoriban a pletyka és a hír még nem vált annyira szét, mint ma. Az elmúlt ötszáz év az, ami a pletykát szóbeszéddé vagy fecsegéssé változtatta egy kicsit. Illetve erről gondoljuk azt, hogy negatív, holott erről szó nincsen, hiszen az egymásról szóló információkat adjuk tovább, és erre nagy szüksége van a közösségnek.

Dr. Szvetelszky Zsuzsanna, kommunikációs szakértő, kutató, egyetemi tanár

– Jót tesznek egy közösségnek a pletykák?

– Az biztos, hogy szükség van rá, mert nincs közösség pletyka nélkül. A pletyka terjedése alapvetően azt szabályozza, hogy kivel érdemes együttműködni. Ha valakiről elterjed, hogy ő késős vagy összecsapja a dolgait, akkor ezzel kalkulálok, ha közös munkára kerül sor.

Az együttműködés mellett a következő dimenzió a rangsor. Kiderülhet az asszisztensről, hogy jobban ért a dolgokhoz, mint a főnöke, de egy új kollégáról is kitudódhat, hogy sokkal jártasabb szakmai kérdésekben, mint az idősebbek. Az, amit a pletyka mutat, felülírhatja a hivatalos hierarchiát.

A pletykának a csoportra nincsen negatív hatása, csak arra, aki úgy érzi, hogy őt valamiféleképpen hátrébb sorolta.

– A Katalin hercegnével történteknek van valamilyen köze a pletykákhoz?

– Katalin személye azért fontos, mert ő egy archetípus is, ősi szerepet testesít meg. Vele kapcsolatban főleg a különleges dolgok – az élet nagy eseményei, tehát akár a normális események, mint a gyermek születése, vagy az esküvő, de akár a rendkívüli, akcidentális események is, például egy betegség – foglalkoztatnak nagyon sok embert. Valójában az ő megnyilvánulása volt az, ami végül is a sok verziót összerendezgette, és csinált belőle egyet. Ez pedig az volt, amit ő mondott saját magáról.

– De kell, hogy mondjon valaki saját magáról valamit ahhoz, hogy elüljenek a hullámok?

– Oscar Wilde író szerint annál, hogyha beszélnek rólunk, csak az a rosszabb, ha nem beszélnek rólunk. Erre érdemes vigyázni. Ha valaki azt akarja, hogy sokáig közszájon forogjon a neve, akkor nem érdemes semmire rácáfolni, mert a különböző verziók életben tarthatják a hiedelmeket. De ha szeretné valaki, hogy a saját verziója is megjelenjen, akkor érdemes megszólalni, állást foglalni. Nem gyakran, mert abban biztos lesz különbség, és akkor azt fogják összehasonlítgatni, és az eltérések újabb szóbeszédnek adnak alapot.

– Ha valakire azt mondják, hogy pletykás, akkor azzal jót vagy rosszat mondanak róla?

– Attól függ, hogy ki az. Van, aki büszke erre, és számos szervezeti kutatásban találkoztam azzal, hogy valaki örült annak, hogy sokan tartják pletykafészeknek és a szervezeten belüli információáramlásban meghatározónak. Kiközösíteni azt szokták, aki árt a közösségnek. Ha valaki semleges, kiegyensúlyozott módon hozza-viszi az információkat, az nem árt a csoportnak.

– Hogyan tudja egy vezető azt befolyásolni, hogy egy szervezetben a hangadók olyan információkat, „pletykákat” terjesszenek, ami pozitívan hat a cég működésére?

– Úgy kell viselkedni, hogy ha bármi is kiderül, abból ne legyen baj. A pletyka terjedését nagyon nehéz befolyásolni, arra lehet hatni, hogy milyen tartalmak kerülnek be a kommunikáció terébe. A pletykával kapcsolatos helyzetről pillanatkép készülhet csoportos beszélgetéssel, mélyinterjúkkal, résztvevő megfigyeléssel, amikor jelen lehet lenni.

Számos kutatás bizonyítja világszerte, hogy a vállalatok nagy részét valójában a középvezetők irányítják, akik két nyelvet beszélnek: fordítanak lentről fel és fentről le, és kulcsszerepük van abban, hogy a föntről kapott információt hogyan fogják kódolni a beosztottak. Nevezhetjük őket akár közvetlen vezetőknek is. Az ő stratégiai megnyerésük az, amivel a vállalati informális kommunikációt pozitívan lehet befolyásolni.

Olyan világban élünk, ahol a munkatársak a korábbiaktól eltérő csatornákat használnak. Arra kell figyelni, hogy ők ne használjanak más csatornákat, mint a vezetés. Probléma mindig abból adódik, ha mond valamit egy vezető és egészen mást hall egy beosztott. Ezért érdemes rendre elkészíteni ezeket a pillanatképeket a pletykáról.

– Az új csatornák használata eredményeképp olyan, mintha elfelejtettük volna, hogy van egy magánéletünk és egy munkahelyi létünk. Ebbe a 24 órás szolgálatba bele lehet őrülni beosztottként és vezetőként egyaránt.

– Ez így van. A 20. század végén kezdődött az éjszaka gyarmatosítása, és már lehetett olvasni olyan mérésekről, hogy a napi 24 órában úgy 25-26 órányi dolgot végzünk el. Előállt egy telítődés, egy túlcsordulás, hiszen az ember nem töltheti azzal az összes idejét, hogy folyamatosan üzeneteket nézeget. Sokan azt gondolják a munkavállalók nagy részéről, hogy a munkaköri feladatuk az, hogy e-maileket olvasgatnak. Nem. Az e-maileket akkor olvassák, amikor nem a munkájukat végzik – egy építész vagy egy orvos nem teheti meg, hogy folyamatosan az e-mailjeit olvasgatja.

Sajnos a túlkommunikáció korát éljük, bár ma már van egy szabályozottság. A fiatalabb generáció szinte mindig lehalkítja a telefonját, folyamatosan néma üzemmódban tartják azt. Emellett már főleg nem telefonon tartják a kapcsolatot. De ezeknek a változásoknak ismerni kell a hátterét, mert különben nem tud a vezető megfelelően kommunikálni. Nem az a lényeg, hogy sokat, hanem hogy konzekvensen kommunikáljon. Ez az, amire leginkább igényt tartanak a munkatársak.

„Úgy kell viselkedni, hogy ha bármi is kiderül, abból ne legyen baj” – Krizsó Szilvia és dr. Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációs trénerek egyetértésben a Future Talks stúdiójában

– Mi az, amit a legjobban szeretsz kutatni a saját területeden belül? Mi az, amiről úgy gondolod, hogy 5-10 év múlva nagyon fontos lehet?

– Az, hogy mi befolyásolja a döntéseinket, a becsléseinket annak a súlyozásában, hogy kiről mit hallgatunk meg. Valójában csak arra figyelünk, ami valóban érdekel bennünket, és nagyon izgat, hogy tudjuk-e szabályozni azt az információtömeget, ami ránk zuhan, illetve, hogy mennyiben vesszük igénybe ehhez a mesterséges intelligenciát.

Sok a változás, és engem az érdekel, ami ugyanaz. Ez pedig az ember, aki átalakítja az információt, ami terjed. Ami igazán érdekes, hogy mennyiben lesznek mások azok az emberek, akik 10 vagy 20 év múlva a saját közösségeikben pletykálnak, hiszen ma is tudatosabbak vagyunk, mint évtizedekkel ezelőtt, mert több információ jut el hozzánk.

– Folyamatosan azt halljuk, hogy a vezetőnek az első számú feladata az, hogy a csapat szerves része legyen, és a korábbi hierarchia tudatosan változni akar azért, hogy jobban áramoljanak az információk, és jobb legyen az együttműködés.

– Sokféle szervezet van, és azok is gyakran változnak. Ahány vállalat, annyi pletyka. Nincs örök érvényű igazság, inkább az éberség fontos. Sok vezető ringatja magát abban a hiedelemben, hogy elég, ha egyszer-egyszer kiáll a munkavállalók elé. Ám az élet negyedévekből, hónapokból, hetekből és órákból áll össze, és ezalatt mind áramlik az információ. Ezt kell monitoroznia, „letapogatnia” és szükség esetén energetizálnia a vezetőnek, mert ez az, amivel legtöbbet tehet azért, amit te is említettél.

– Te hogy töltődsz fel?

– Többféle módszer van. Jelzem előre, hogy mikor nem olvasok e-mailt. A COVID miatt sok megbeszélést át lehetett tenni sétálóra, ez is egy lehetőség. Munka közben pedig kérdezek, ami lehetővé teszi, hogy én csöndben maradjak és kinyissam az ajtót a másik előtt, aki boldog lesz, hogy válaszolhat. Így van pár percem megpihenni amellett, hogy róla is sok mindent megtudok. //