Magazin: Dr. Fábián Ágnes: „Az érvényesüléshez specializált tudás és egyéniség kell”

Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja, a Future Talks Krizsó Szilviával

– Emlékszel még az első találkozásunkra?

– Soha nem fogom elfelejteni. Amikor másfél évnyi babázás után visszamentem dolgozni, és a Henkel ügyvezetőjévé választottak, azonnal részt kellett vennem egy médiatréningen, ahol te nyüstöltél engem egy egész álló nap. Viszont rengeteg dologra emlékszem ebből még ma is, tíz év elmúltával is.

Dr. Fábián Ágnes, a Henkel Magyarország ügyvezető igazgatója, a Magyar Márkaszövetség és a Joint Venture Szövetség elnöke

– Egyszerre vagy a Henkel ügyvezető igazgatója, a Joint Venture Szövetség elnöke, a Márkaszövetség elnöke, a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja, emellett két fiú anyukája… Hogy tudod összeegyeztetni ezt a rengeteg szerepet és feladatot?

– Sokat segít, hogy amit csinálok, azt nagyon szeretem, és mindenki munkáját nagyon értékesnek tartom. Az embert szerintem három dolog viszi előre: a szeretet, az alázat és a tudás. A szerencsés személyiség, extrovertáltság, pozitív kisugárzás már extra. Szerintem emiatt lehet, hogy egyre több szervezet szeretné, ha adnám az arcomat és tudásomat ahhoz, amit képvisel. Én mindig mindenben 200%-kal benne vagyok.

– A nap neked is 24 órából áll. Hogy csinálod?

– Jól tudok priorizálni, és szerintem nagyon hatékonyan dolgozom, mindig tudom, mit akarok. Valahogy jól tudom kiválasztani a legfontosabb pontokat, felhőfújásra nem érek rá, és másoktól is ezt várom el. Persze nem 8 órát dolgozom, de például azt is beírom a naptáramba, amikor a gyereknek úszásedzése vagy -versenye van, mert anyaként ott is jelen kell lennem. A munka és a család között a hangsúlyok néha eltolódnak, és van, hogy az egyik 90%-ot, a másik 110%-ot kap.

– Akkor elégedett vagy a 90%-kal is?

– Ezt meg kellett tanulnom. A munkámban, a szakmámban és anyaként is 100%-ot akarok teljesíteni. Ez nem megy, és ez sokáig frusztrált. A 200%-ot hozom, csak az arányokat tologatom időről időre.

– Hogy lehet nőként elérni ilyen pozíciókat?

– Ezzel a kérdéssel sok bajom van. A legfőbb, hogy a változtathatatlan dolgokra nem tudok mit mondani – nőnek születtem, nyilván így is élek. A kérdés helyesen szerintem úgy hangozna, hogy „hogyan tud egy ember első számú vezetővé válni?”

– A kérdésnek mégis van némi relevanciája, hiszen a média a nőként való érvényesülés témájától hangos állandóan.

– Ez igaz. Arról mindenképpen kell beszélni, hogy mit érdemes megtenni, hogy odaérj. Nekünk másképp kell csinálni dolgokat, mint a férfiaknak, bár a szakmai tudás mindkét nem számára alap. Segítenünk kell egymásnak, ezért vállalok el a témában beszélgetéseket is egyetemeken, szervezetekben. És bár én azt hittem, hogy ez senkit nem érdekel, meglepő módon a fiatal menedzserek kifejezett érdeklődéssel hallgatják, hogyan képeztem magam és raktam össze a saját idővonalamat. Ha segítek valakinek 5 évvel korábban vezetői pozícióba kerülni, vagy annyi pénzt kérni, amennyit kapnia kell adott esetben, akkor úgy gondolom, jó dolgot tettem.

– Mennyire tervezel előre? A minap Porkoláb Imre elmondta, hogy a technológiai fejlődés okán például a NATO is legfeljebb hét évre tekint előre.

– Én már a hét évet is soknak gondolom. A vállalatnál nálunk maximum négyéves tervek vannak, és én sem szeretnék előrébb tekinteni. Nem tudjuk, milyen munkahelyek-munkakörök lesznek, mit fog jelenteni a content marketing stb… ezt az élet hozza majd magával. Szerintem a 3-4 év reális.

– Ez a négy év azért is jó időtáv lehet, mert ott azért nem kell annyira félnie az embernek, nem kérdés, hogy van-e még értelme csinálni azt, amit csinálok.

– Mindig azt mondom, ha nem járnék a munkámban a csapatom előtt legalább 2 évvel, akkor valamit nagyon rosszul csinálnék. Döntést mindig annak alapján hozok, hogy hol szeretném látni a vállalatomat két, három, maximum 4 éven belül. Azt, ahol most tartunk, én már két éve kigondoltam és tudom.
Amikor 10 évnyi ausztriai és régiós munka után visszakerültem a magyar Henkel élére, akkor végignézve a számokat az akkori teljesítményről, jeleztem, hogy van egy vízióm, és addig nem is megyek nyugdíjba, amíg ezt nem érjük el. Szerencsére nem kell nyugdíjba mennem.
Azon azonban elgondolkodtam, hogy ha már nem én leszek a „ház anyja”, mi lehet a B-terv. De nem tudom rávenni magam, hogy B-tervben gondolkodjak, legalábbis szakmailag.

Dr. Fábián Ágnes: „Döntést mindig annak alapján hozok, hogy hol szeretném látni a vállalatomat két, három, maximum 4 éven belül”

– A vállalatnál hányféle tervetek van?

– Nekem mindig minimum kettő, de gyakran inkább három tervem van. A csapatnak mindig úgy fogalmazom ezt meg, hogy van egy terv, amit elvárnak tőlünk; van az, amit én várok el, mert én tudom, mi van bennünk; és van egy nagy jutalmazással járó harmadik extra terv, mert mindig a jó és a nagyon jó között akarok landolni. Ehhez persze kell egy jó csapat, tudás, az, hogy én támogassam, képviseljem a csapatot.

– Hogyan változtatta meg a pandémia a tervezési szokásaidat?

– Azon túl, hogy van egy 2-3 éves tervem, a köztes időt sokkal rövidebb időtávokra osztottam fel, több kisebb lépést tervezek. A pandémia során fontos volt, hogy biztos pont maradjak az embereknek, ezért rengeteget kommunikáltam. Ilyenkor előtérbe kerül egy vezetőnek a személyisége is, és fontos volt tudnom kimondani, hogy „nem tudom”. Menő az, ha egy vezető autentikus, és meg meri mutatni, hogy ő is emberből van.

– Ezek szerint Te azért teret is kapsz egy ekkora nagyvállalatnál, ami azért nem nagyon jellemző.

– Igen. A kiválasztásomban több szempont is közrejátszott, és ebből az egyik legfontosabb maga a személyiségem, az általam képviselt értékrend volt.

– Akkor mégiscsak kimondatott, hogy számít az, hogy nő vagy!

– Igen, de az összképet érdemes nézni. Fontos látni, hogy azoknak a vállalatoknak a részvényértéke és vállalati értéke magasabb, amelyeknek a menedzsmentje diverzifikált. Méghozzá azért, mert nem vagyunk egyformák, és bár a cél ugyanaz – a profitért jár be mindenki dolgozni –, ám az ehhez vezető utak sokfélék lehetnek. Kell hozzá az összes képesség: férfi-nő, szenioritás, kulturális különbség. Nagy valószínűség szerint itt már be kellett hozni a cég életébe ezt a diverzifikációt.

– Mit tanácsolnál a mai fiataloknak, milyen tudással vértezzék fel magukat ahhoz, hogy akár 8, 12 év múlva sikeresek lehessenek?

– A legértékesebb az, ha sok specializált témában, több területen kipróbáltad magad és szereztél tudást – legyen az még két idegen nyelv az angolon kívül, egy karitatív szervezetnek végzett munka, esetleg, hogy gyerekekkel foglalkozik valaki. Nekem is az a döntési kritérium, hogy adott jelentkező miben más, miben több, mint a másik 22. Nagyon fontos az egyéniség!

– Hogy látod a kereskedelem jövőjét?

– Izgalmas kérdés. Szerintem a piac elmozdul a kisebb boltméretek felé, és a hipermarketeket ez meg fogja kicsit tépázni. Részben az online kereskedelem előretörése miatt, mert a nagy boltméretek fenntartása nagyon drága. A prémium kínálat és a személyre szabottság lesz a menő. Az élmény fontossága pedig nem is kérdés. //