Dolce vita az üzletekben is

Az olaszokról sztereotípiák jutnak eszünkbe: lezserek, szeretnek énekelni, gyorsan vezetni, tésztát enni és futballozni. Ebben van is némi igazság, bár írásom az olaszok felett aratott „történelmi” 3:1 utáni héten született, így olasz ismerőseim hirtelen azt mutatták, hogy hidegen hagyja őket a futball. Az élelmiszerbolt, a spagetti-, sonka- és parmezánpolcok azonban nem cáfolják meg hitünket.Az olaszok szeretnek jól élni, jókat enni. A gazdasági növekedés lendületes, 3-4 százalékos, az infláció 2 százalék körüli, az olaszok növelik élelmiszer-kiadásaikat. A saját márkás termékek sokkal kisebb súlyúak, mint más fejlett nyugat-európai országban, ugyanis az olaszok a márkákban bíznak. Ez csak az utóbbi időben módosult némileg, amikor a saját márkák néhány területen, mint a például a bioélelmiszerek között tért nyertek.

Észak és dél
Az 58 millió lakosú Olaszország az Európai Unió egyik legnagyobb, és gazdaságilag legerősebb állama. A hosszan elnyúló olasz csizma két vége között azonban a felzárkóztató erőfeszítések ellenére is nagy különbségek vannak. Milánó és környéke, a maga 4 millió lakójával nemcsak népességével utasítja maga mögé Rómát és Nápolyt, hanem gazdasági erejével is. (Nem is beszélve a milánói futballról.)
Olaszországról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas ország. Kultúrája, hagyományai, történelme, híres termékei, autói mind különlegessé teszik. Az olaszok tisztában is vannak ezzel, s foggal-körömmel védik a nemzeti sajátosságaikat.
Ez igaz az élelmiszer-kereskedelemre is. Bár jelen vannak az Auchan, a Carrefour, egy kicsit a németek, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de azért az olasz élelmiszer-kereskedelmet még mindig a nem integrált boltok uralják. Délen például a franciák nem is tudták megvetni a lábukat. Ennek oka az, hogy a boltnyitási engedély a helyi hatóságok kompetenciája. Könnyen kiolvasható, hogy ki irányítja a déli hatóságok véleményét…

Alacsony koncentráció
Az 5 legnagyobb lánc az élelmiszer-kereskedelem 35 százalékát adja, ami messze lemarad a francia vagy a német koncentráció mögött.
A piacvezető a Coop Italia is csak 11 százalékot mondhat magáénak, így is maga mögé utasítva a 7 százalékos Carrefourt.
Bár 2007-ben a diszkontboltok száma 2000 körül alakul, a Lidl mégsem mondhatja sikeresnek magát. Főleg ha azt vesszük, hogy 15 éve van jelen Olaszországban. Az utóbbi 5 évben 50 százalékkal több hipermarket épült, számuk már 400 körüli, ami azt mutatja, hogy az adminisztratív, piacvédő akadályok leküzdhetők. A GS szupermarketlánc Carrefourhoz csatlakozása egy hosszú, keserves procedúra eredménye, de bizonyítja, hogy bár lassabban, de a nagy halak itt is eszik a kicsiket.
A hétezres szupermarketszám nem nő, de nem is csökken. Számunkra nem ismeretlen a franchise konstrukció, amiben nagy részük működik. A bolt magánszemély birtokában van, de csatlakozik egy beszerzési társasághoz.

Káosz és bőség
2007 szeptemberében a szupermarketek és hipermarketek homlokzatán hatalmas felirat hirdette, hogy „vasárnap is nyitva”. Újdonság nekik, lassan természetes nekünk. Az ügy pikantériája az, hogy Olaszország a „legkatolikusabb” ország. Hogyan engedheti meg azt, hogy a mise helyett a hívek bevásárolni menjenek, tehetném fel a kérdést. De én személy szerint nem hiszek a direkt kapcsolatban a két dolog között.
Az olaszok bájosan kaotikusak, s erre az imázsukra az élelmiszerboltokban sem cáfolnak rá. Hihetetlen kupi a polcokon, készlethiány, rendetlenség. A nyolcvanas évek magyar sajátosságát idéző fejetlenség a kategóriák között, amiben a csúcs az egyik fotón is látható írószerrészleg a gyümölcslevek felett.
Mielőtt azonban hibásan általánosítanánk, meg kell jegyeznem, hogy a Comói-tó partján lévő Ipercoop viszont minden igényt kielégít. A képen is látható, piacot utánzó sonka- és sajtrészlege, hússütödéje kísértésbe ejt minden vásárlót. A dekoráció, az illat, a kínálat, az eladók piacot utánzó kedvessége miatt érdemes ide betérni.
A több százféle tészta még mindig olcsó (bár az olaszok tiltakoznak a gyorsan növő árak miatt). Szívesen lecserélném egy-egy főváros környéki hipermarket zöldségrészlegét az Ipercoopéval. Itt minden gyümölcs szép, nem látni selejtet.
A tengeri gyümölcsök kínálata nem olyan széles, mint Franciaországban, de azért így is irigylésre méltó.
Sajnos semmilyen magyar terméket nem láttam, ami nem is csoda: borunkra, szaláminkra, gyümölcsünkre nincs szükségük…