Digitális jólét – szerkesztői véleménysarok

Alig több mint két évtizeddel ezelőtt már vígan fütyörésztek a modemek, már nem kellett vezeték a telefonáláshoz, és kezdték élvezni a vásárlók, hogy a végtelen hosszú polcokon bármit megkaphatnak a hiperekben. És már annak is több mint tíz éve, hogy megtanultunk kijelzőt tapizni, manapság pedig naponta átlagosan két órán át bámuljuk leszegett fejjel a digitális tartalmat.

Nagy Sándor
online üzletágvezető, G-Roby
elnök, Ecommerce Hungary

És mindeközben jólét van. Jólesik, hogy minden egy kattintásra van, kapcsolatot teremthetünk, üzenhetünk, informálódhatunk, vásárolhatunk, tájékozódhatunk, egy eszközzel a zsebünkben, pillanatokon belül. Jó így létezni, hogy a technológia nagyon sok terhet levesz a vállunkról. Amit eddig napokig tartott elintézni, most megtehetjük pár perc vagy pár óra alatt, ráadásul bárhol. Így rengeteg időnk marad – de mire is? Többnyire arra, hogy ugyanezt a technológiát felesleges időtöltésre használjuk. Arra, hogy a személyes emberi kapcsolatokat felületes érintkezésekre cseréljük. Arra, hogy a digitalizálódás adta végtelen univerzumban teljesen szétaprózódjunk, és a megtakarított rengeteg idő ellenére is soha véget nem érő rohanásba, kapkodásba kergessük magunkat.

„Mit tetszik parancsolni?” – kérdezte a hentes a pult mögött. „Ez megfelelő? Inkább ezt? Jó, akkor becsomagolom. És hogy tetszik lenni? Gyerkőcök bírják a sulit?” – igen, ez volt a dialógusos kereskedelem, ami egyaránt jót tett kereskedőnek és eladónak. Manapság erre alig van esély: a húst előre csomagolják, a megrendelt terméket pedig kiszállítják – gyakran úgy, hogy ott sem vagyunk, hogy átvegyük.

Nyolc osztály. Ez pont arra elég, hogy egy kisgyerekből kiskamasz váljon, megtanuljon alkalmazkodni, tanulni, elkezdje érteni a világot. Mindenhez idő kell: befogadni az új tudást, megszokni a változást, kitapasztalni az új lehetőségeket. Ez az idő pedig manapság nem létezik. A technológiai innováció sebessége nem egyeztethető össze az ember alkalmazkodóképességével. Észvesztve loholunk önnön fejlődésünk után, az időspirál pedig egyre végtelenebbnek tűnik.

De hamarosan rájövünk: a jólét lehet digitális, de a jóllét kulcsa maga az ember. //