Deutschland, Deutschland über alles!

A németek hangolnak, hogy himnuszukat énekeljék a labdarúgó-kontinensviadal meccseinek elején. De jó nekik! De nemcsak a futballisták készülnek az ünnepre. A német kereskedelem is kitesz magáért. Érthető is, hiszen a két évvel ezelőtti németországi világbajnokság marketingsikere minden álmot felülmúlt. Itt van mindjárt a Rewe, amely már a bejáratnál büszkén hirdeti, hogy a német futballválogatott „udvari szállítója”. Egy éve sincs, hogy boltjait átnevezte. Ami eddig MiniMal volt: Rewe lett. Miért jobb ez a csúnya betűszó a játékos névnél, azt csak a marketingtudósok mondhatják meg.
A németországi boltokban májusi látogatásomkor lépten-nyomon utalnak a júniusi nagy eseményre: hol egy halom sörrel, ropival, a hiperekben plazmatévével, válogatott mezekkel, labdákkal. Higgyék el, hogy a német kereskedelem jobban drukkol az aranylábú német fiúknak, mint bárki más: minél tovább jut a csapat, annál több ropi és sör fogy… Az eset nem is tűnik reménytelennek, hiszen Kurányiék ügyes focisták! (Persze, mire ez a lap Önökhöz eljut, mindez már múlt idő.)
A német kereskedelem hatalmas erőt képvisel, hiszen 82 millió nagyon magas átlagjövedelemmel rendelkező polgárt szolgál ki. Ha csak azt mondom, hogy Németországban 16 ezer diszkont és 2500 hipermarket van: magyar ésszel aligha foghatjuk fel. Az 5 legnagyobb lánc adja a kereskedelem 70 százalékát. Viszonylagos egyensúlyban vannak, hiszen mindegyik 11 és 17 százalék közötti piacrésszel rendelkezik. A nálunk is ismert Metro, Rewe, Lidl és Aldi mellett az Edeka a legnagyobb, 25 és 35 milliárd euró közötti forgalommal.

A fogyasztó sokszínű
A német kereskedelemben a hard diszkontok 40 százalék piacrészt képviselnek. Szűk a választékuk annak ellenére, hogy mostanában különösen a Lidl nyit a márkás termékek felé. A szűk választék és a saját márkás termékek azonban ne tévesszenek meg senkit. A termékeken nem a Lidl neve szerepel márkaként, hanem a sörön például Fink Brau, amit csak a Lidlben lehet kapni. Régi sörösként ráadásul el kell ismernem, hogy egész jó sör. A fogyasztóvédelmi lapokban publikált összehasonlításokban a Lidl és Aldi termékei nemcsak megállják a helyüket, hanem gyakran dobogós, sőt győztes pozíciókba kerülnek a márkás termékekkel szemben. A diszkontok parkolója nem a szegény török bevándorlók autóival vannak tele. A németek az utolsó évek nehéz gazdasági helyzetében hozzászoktak, hogy takarékoskodjanak a hasukon, ha a nyári vakációt és a 2-3 évente új autót tartani akarják.
A diszkontok sikerében még két fontos faktor van. Nincs sok lehetőség az impulzus vásárlásokra. „Amit előre elhatároztunk, csak azt vesszük meg” – és ezt be is tartják a németek. Ezzel ellentétben áll a hipermarketek 70 ezres termékválasztéka, amiből a németek sem tudnak kikeveredni anélkül, hogy haszontalanabbnál haszontalanabb árukat meg ne vegyenek.
A másik faktor az idő. A 16 ezer diszkont egyike feltétlenül még a legkisebb faluban is megtalálható, s nem kell 2 órát eltölteni ahhoz, hogy mindent megvegyen a német háziasszony.

Édességmentes kassza
A németek hatalmas lépéseket tesznek a bevásárlók, fogyasztók igényeinek tökéletes kielégítése felé. Hat-hét évvel ezelőtt Németországban még a hipermarketben sem lehetett kártyával fizetni, mogorva eladók szűk választékot árultak a diszkontokban. Mára mindez a múlté. A Lidl már árulja a vezető márkákat: ezért is nő gyorsan.
Az első, ami a saarbrückeni hipermarket parkolójában megfogott, az a mozgássérült helyek táblái: németül és franciául tudatták, mi történik azzal az autóval, amelyik jogosulatlanul áll oda. (A francia nem véletlen: az igazi németek soha nem állnának be egy mozgássérült helyére.) Ugyanebben a Globusban láttam még egy jó ötletet: néhány kasszára ki van írva, hogy édességmentes kassza. Zseniális! Az anyukák megelégelték a gyerekeket ért csoki- és rágóimpulzusokat.

Italpiac a boltban
A másik tipikus német specialitás, immár a Realban (ami a Metro-csoport hipermarketje): az italpiac. Hála Istennek és a környezetvédelmi törvényeknek, a németek rengeteg többutas sört, vizet, gyümölcslevet vásárolnak. Ezért külön részleg foglalkozik a göngyöleggel, és itt meg lehet kapni a tele üvegeket is. Ez praktikus, hiszen nem kell félni, hogy a többi élelmiszert, tojást, gyümölcsöt tönkretesszük a rekeszekkel.
A Real bejáratánál egy másik érdekesség, a helyi termékek bemutatása egy kis vitrinben. Itt nem csak a kis manufaktúrák termékeiről van szó. A Rajna-vidéki német óriásmárkára, a graninire is büszkék a helyiek, a nagy konkurens Punicának esélye sincs a környéken. Nálunk a helyi gyártás támogatásának marketingje még gyerekcipőben jár.
Nagyon tetszett az automata kassza. A vásárlót folyamatosan figyelte az alkalmazott, ami ugye kicsit vicces: az ellenőrzés a bizalom alapja. A másik érdekesség viszont az, hogy amikor a vásárló a vonalkódot leolvastatta, akkor a gép hangosan bemondta a termék nevét.

Vesszen a gumigyümölcs!
A néhány évvel ezelőtti német boltokhoz képest hatalmas fejlődést láthatunk. Régen is szépek, sőt tökéletesek voltak a gyümölcsök. (Ugye ezt a magyar hiperekben közel sem mondhatjuk el.) A különbség az, hogy most már a gyümölcsök finomak is. Vesszen a holland gumieper, gumiparadicsom!
Szembeötlő az is, hogy rengeteg külföldi, főleg prémium márkát árulnak a boltok. Ezt láttam például az alkoholpolcon. A német közepes brandyk kora lejárt, eddigi helyüket megosztják a francia konyakkal.
Lehet, hogy a német vásárlónak csak a futballban Németország „über alles: mindenekfelett”, az élelmiszerekben megoszlanak a vélemények?