Davos 2026: a kockázat felára megjelent a polcon

A cikk a Trade magazin 2026/02-03. lapszámában olvasható.

A fórumhoz időzítve több, a vállalati döntéshozatalt közvetlenül támogató WEF-anyag is megjelent – többek között a Global Cooperation Barometer, kockázati kitekintések és kiberbiztonsági összefoglalók –, amelyek 2026 üzleti napirendjét a kereskedelemtől a technológián és munkaerőn át az erőforráskorlátokig keretezték.

Helyszíni bejelentkezés a davosi Annual Meeting 2026-ról: a fórum idei fókuszában a kereskedelmi kockázatok és az ellátási láncok „üzemi” szintű kezelése állt

A vám visszatért

Davos 2026 egyik legvilágosabb kereskedelmi üzenete az volt, hogy a vám és a kereskedelmi nyomásgyakorlás egyre gyakrabban politikai eszköz – és ettől a kiszámíthatóság önmagában üzleti érték lett. Az esemény előtt közvetlenül Donald Trump nyolc európai országot fenyegetett új vámokkal a grönlandi vita miatt, majd a csomagot végül visszavonta egy Mark Rutte NATO-főtitkárral tartott találkozó után. A hirtelen fordulat jól mutatta, hogy a kereskedelmi „fegyvertár” gyorsan előkerülhet, de ugyanilyen gyorsan át is rajzolódhat a szabálypálya.

François-Philippe Champagne kanadai pénzügyminiszter szerint a cégvezetők éppen ezért most leginkább stabilitást, kiszámíthatóságot és jogállamiságot kérnek – de ritkán kapják ezt meg. Beszerzési oldalon ez azt jelenti: a döntésben már nemcsak az ár és a kapacitás számít, hanem a kitettség is – vagyis az, hogy mennyire „széljárásfüggő” az adott ország, útvonal vagy épp beszállítói kör.

Reziliencia üzemi szinten

A Davosra időzített WEF–Kearney Global Value Chains Outlook 2026 üzenete szerint a beszállítói láncok zavarai nem ciklikus kitérők, hanem a rendszer részei lettek – ezért a versenyelőny az, ki mennyire tudja a fizikai áramlást újrarendezni, ha baj van. A jelentés szerint a vállalati vezetők 74%-a rezilienciaberuházásokat priorizál. A WEF két nagyságrenddel érzékelteti a nyomást: 2025-ben a nagy gazdaságok közötti tarifalépések több mint 400 milliárd dollárnyi kereskedelmi áramlást rendeztek át, a fő hajózási útvonalakat érő zavarok pedig 40%-os éves drágulást okoztak a konténerfuvardíjakban.

Az FMCG-láncoknál és a gyártóknál ez három nagyon konkrét kérdésre fordul le: miből mennyit érdemes pufferelni, hol kell előre kapacitást lekötni, és milyen útvonalat lehet gyorsan megnyitni, ha a megszokott csatorna drágul vagy szűkül. A Davoshoz kapcsolódó WEF-kommunikáció Katar országos példáját emelte ki: egy állami irányítópult valós időben követi az alapvető élelmiszertételek elérhetőségét, hogy a hiány és az árugrás előtt lehessen beavatkozni.

Vállalati léptékben ugyanez a gondolkodás a kulcstételek és kritikus alapanyagok korai jelzésére épül. A készlet, a beszállítói teljesítés és a szállítási idők változásai alapján előre rögzített lépések indulnak el – például pufferkészlet megnyitása, útvonalváltás vagy alternatív beszerzés –, hogy a polckép és a szolgáltatási szint ne kényszerből, hanem kontrolláltan alakuljon.

Árnyomás a polcon

Davos egyik leginkább kézzelfogható retail-pillanata Andy Jassyhoz, az Amazon vezérigazgatójához kötődik. A CNBC-nek azt mondta: a vámok kezdenek „beszivárogni” az árakba, mert a korábban felhalmozott készletek kifutottak. A piactéri eladók egy része már továbbhárítja a költséget, mások próbálják lenyelni, és vannak, akik a kettő között egyensúlyoznak.

Innen a megfizethetőség kezelése nem üzenet, hanem portfólió- és kiszerelésdöntés. El kell dönteni, melyik terméknél érdemes belépő árszintet tartani, hol működik a kisebb kiszerelés, és mely kategóriákban kell a saját márkás alternatívát úgy felépíteni, hogy valódi „menekülő útvonal” legyen a vevőnek.

A vámköltség ugyanis nem egyenletesen terül szét: ott okoz törést, ahol magas az árérzékenység, és ahol nincs közeli helyettesítő. Ezért 2026-ban a beszerzés-készlet-árpont hármasát kategóriánként szükséges összerakni – nem elvi szinten, hanem termékszinten és csatornánként.

Több mint 200 davosi programot közvetített élőben a World Economic Forum; a fórum digitális csatornáit világszerte többmilliós közönség követi (X-en 4 millió, Facebookon 8 millió, WhatsAppon több mint 1 millió feliratkozó)

AI: hozam vagy zaj

Az AI a davosi héten látványosan üzleti köntöst kapott: a Reuters szerint a nagyvállalati szereplők a munkahelyek és a termelékenység oldaláról beszéltek róla, miközben a szakszervezeti oldal azt jelezte, hogy sok helyen az AI a leépítések igazolásában is megjelenik. A vita súlypontja ugyanakkor nem az volt, hogy „jön-e az ember helyett AI”, hanem az, hogyan lesz belőle gyorsan mérhető eredmény úgy, hogy közben ne váljon belső konfliktusforrássá.

Davosban Julie Teigland, az EY globális alelnöke ezt kifejezetten szerepátalakításhoz és képzéshez kötötte: az EY saját mérése szerint nagyjából 81 óra képzés és munkakör-átalakítás együtt akár 14%-kal is növelheti a heti produktivitást. Retail-FMCG-ben a gyors hozam tipikusan ott csapódik le, ahol a pontatlanság drága: készlet, rendelés, polchiány és beragadás.

Versenyben az összetevők

A Food @ the Edge a WEF davosi programjának egyik nyilvános élelmiszer-innovációs szekciója volt, ahol Jasmin Hume, a Shiru alapítója és vezérigazgatója arról beszélt: egy új élelmiszer-összetevő hagyományos fejlesztése tipikusan 10-15 év, több tízmillió dollár és akár 50 fős kutatócsapat. A Shiru bioinformatikát használ egy óriási fehérje-adatbázis szűrésére: a rendszer először megjósolja, mely természetes fehérjék tudják a keresett technológiai funkciót, majd a legjobb jelölteket laborban validálják, és csak azután mennek tovább az ipari léptékű gyárthatóság felé. A modell lényege, hogy a korábban „vaktában” induló kutatást egy célzott keresés váltja fel – és így a fejlesztési körök száma csökken.

A lánc elején ugyanezt a kényszert – gyors átállás, de stabil hozammal – a WEF a Yara-PepsiCo példán mutatta be. A partnerség logikája, hogy a műtrágya és a tápanyag-kijuttatás a termelés egyik legnagyobb kibocsátási csomópontja, ezért alacsonyabb karbonlábnyomú műtrágyával és célzottabb tápanyag-gazdálkodással akarnak emissziót csökkenteni úgy, hogy közben a termésbiztonság ne sérüljön. A PepsiCo korábbi közlése szerint európai fókuszban ez nagy léptékű program: kb. 1000 farmon és 128 ezer hektáron dolgoznak a gyakorlatok kiterjesztésén.

„On air” Davosban: a WEF stúdióiból és podcasttereiből a helyszíni beszélgetések és interjúk a fórum ideje alatt valós időben mentek ki a globális közönségnek

ESG: kitettség térképen

Davosban az ESG leginkább ott lett konkrét, ahol természethez kötődő kitettségeket kellett kezelni. A WEF szerint a Forest Future Alliance célja, hogy erdőmegőrzési, helyreállítási és felelős gazdálkodási projekteket gyorsabban lehessen indítani és skálázni magánszektori és filantróp együttműködéssel. FMCG-nyelvre fordítva ez erdőkhöz kötődő alapanyagok (kakaó, kávé, pálmaolaj) és a papíralapú csomagolás kitettsége: ezek azok a területek, ahol az átvilágítás és az elvárások gyorsan szigorodhatnak.

A Blue Davos / 2026 a víz éve narratíva pedig azt tette egyértelművé, hogy a vízrendszerek nem „környezeti lábjegyzetek”: a terméshozam és minőség vízfüggősége, illetve az ital-, élelmiszer- és higiéniai gyártás vízigénye egyszerre ellátási és költségkérdés.

Megfelelés felárral

A WEF–McKinsey Global Cooperation Barometer 2026 41 mutatóból rakja össze a képet, és öt területen vizsgálja az együttműködést (kereskedelem és tőke, technológia, klíma, egészség, béke és biztonság). Davosban azt a következtetést vonták le, hogy a kooperáció nem omlik össze, inkább átalakul: összességében stabil, de a nagy, egységes csatornák helyett egyre több kisebb, rugalmasabb – gyakran régiós – megoldás viszi előre a gyakorlati együttműködést.

A kereskedelemben ennek ára a párhuzamos megfelelés: ugyanarra a termékre és beszállítóra piacról piacra más „bizonyító csomag” kell – eltérő adatok, nyomon követés és auditkövetelmények –, ami átfutási időben és költségben is megjelenik. A Reuters davosi összképe erre rímelt: a bizonytalanság miatt a cégek diverzifikálnak, és felértékelődik a stabil, jogbiztos környezet – mert ez gyorsítja a döntést és csökkenti a meglepetéskockázatot.