Cukorgyár építésére szövetkeznek a rábaközi gazdák

A hazai piacra és az unión kívüli országokba akarnak cukorrépát termelni a rábaközi gazdák, akik egy gyár megépítését is fontolgatják. Az EU-csatlakozás előtt tucatnyi gyárban félmillió tonna cukor készült évente, ma egyetlen gyár működik, 105 ezer tonnás termeléssel.

– A szaktárcánál azt mondták, hogy a kiosztott kvóták miatt 2014-ig kevés mozgástere van a kormánynak, az agrárközgazdász Raskó György meg azt üzente, felejtsük el az ötletet – számolt be Csornán a minap a gazdáknak Szarvas Béla, a Korona Vagyonkezelő Szövetkezet koordinációs igazgatója arról: lobbizásuk során mire jutottak eddig azzal az elképzeléssel, hogy Kapuváron a répatermelők felépítenének egy új cukorgyárat. Ennek ellenére arra biztatta az egybegyűlteket: szövetkezzenek. A Rábaközben jó a termőterület, van termelési tapasztalat, az ország meg 200 ezer tonna cukrot importál évente, volna tehát belső piac is. A kvótát pedig az erős, átgondolt akarat és összefogás láttán a kormány segítene visszavásárolni. Ha pedig nem most, akkor alapos előkészítést követően 2014 után megvalósulhatna a szándék – magyarázta a közgazdász.

A zöldmezős gyárépítés ötlete Kiss M. Vince gazdálkodótól származik. Tulajdonosai ugyanis rábízták az egykori kapuvári lengyár 35 hektáros területének a gondozását. Ott gondolta felépíteni az új üzemet, melyben a környéken termelt répát dolgoznák fel. Ehhez persze fel kellene éleszteni a petőházi cukorgyár megszűnése után haldokló répatermelést a Rábaközben.

Az összejövetel szervezője a győrsövényházi Németh Zoltán volt, aki szerint többről van itt szó, mint egy cukorgyárról. – Két évtizeddel a rendszerváltás után a magyar gazdáknak el kell sajátítaniuk a szövetkezés képességét és saját érdekeik határozott védelmét – jelentette ki. Szerinte remek példa az élelmiszerpiac magyar szereplőinek az összefogására, hogy olyan étkezési jegyeket bocsátottak ki a térségben, melyeket a kis boltokban, nem pedig a nemzetközi hálózatok üzleteiben lehet beváltani, ahol egyébként is elenyészően kevés a magyar termék.

A Magyarok Szövetségének vezetője, Benis Miklós pedig harmadik országos gyűlésük jelszavával a nemzeti önellátást szorgalmazta az egész Kárpát-medencében. A gazdák elsősorban a hazai piacra termelnének, illetve az uniós kvóták miatt az európai közösségen kívüli országokba szállítanák a cukrot.

Még a fórum előtt beszélt a Népszabadság tudósítója Mádl Antallal, a kétezer hektáron gazdálkodó szanyi Dózsa Zrt. elnök-vezérigazgatójával, aki szintén részt vett az összejövetelen. – Az a nagy baj, hogy a földterületeket szétszabdalták, az eszközeinket eladtuk, vagy elavultak – magyarázta. – Márpedig legalább 10-12 ezer hektár répaföld termése kellene ahhoz, hogy gazdaságosan üzemeljen egy gyár, melyet állami támogatás nélkül képtelenség megépíteni. Esélyünk csak akkor van, ha az állam úgy gondolja, hogy érdemben segít a tönkretett magyar élelmiszeripar újraélesztésében Magyarországon.

A résztvevők hétfő este eldöntötték, hogy megalakítják a szövetkezetet, ennek előkészítésére létrehoztak egy bizottságot.

A térségben korábban két cukorgyár működött: a Győrhöz közeli, de már Komárom-Esztergom megyei Ácson, valamint a Sopron melletti Petőházán. Utóbbi településen 2007-ben szűnt meg a termelés. A 128 éven át működő gyár épületét lebontották. Ácson áll az épület, különböző kft.-k irodáit, helyiségeit alakították ki benne.

Korántsem biztos, hogy csak a termelők akaratán múlik, nyílik-e cukorgyár egy-két éven belül Magyarországon. A cukorpiac ugyanis változatlanul szigorúan kvótákhoz kötött. Fischer Béla, a Cukor Terméktanács elnöke úgy véli, a mostani cukorszabályozás ideje alatt, vagyis 2013-ig nem jöhet szóba egy újabb termelőkapacitás megnyitása. Azonban 2014 után minden lehetséges, hiszen változik a közösség agrárpolitikája és arra is van esély, hogy a termelés kvótákhoz kötését eltörlik. De ha sikerül is megszerezni Brüsszel áldását, még mindig kérdés, honnan lesz százmilliárd forint, amennyibe nagyjából kerülne egy zöldmezős cukorgyár. Ahogy arra is választ kell találni, miként tudnak a magyar termelők versenyezni a nyugat-európai gazdálkodókkal, akik a Kárpát-medenceinél hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedvelő növényt sokkal hatékonyabban tudják előállítani.

A közelmúltban megduplázódott a kristálycukor bolti ára, ami nem csak Magyarországra volt jellemző, szerte Európában többet kell fizetni a cukorért, mint egy éve. A kialakult árak megütötték a cukorból megélők ingerküszöbét: Kapuváron és Mezőhegyesen is felmerült egy új gyár építése, míg az egyetlen hazai gyárunkban, a kaposváriban fejlesztésbe fognak.

A cukordrágulást az uniós cukorreform okozza. Öt éve Brüsszel a cukorárak miatt elégedetlen fogyasztók és a WTO nyomására a termelés támogatása helyett a répatermelők védelmében működtetett cukorrezsim szakaszos felszámolása mellett döntött. A Magyarországra is kötelező direktívák nyomán sorra zártak be a gyárak – emlékezett a fél évtizede történtekre Fischer Béla, a Cukor Terméktanács elnöke.

Az uniós csatlakozásunk előtt még félmillió tonna körüli cukor készült a tucatnyi magyar gyárban. Az itthon maradó cukor fele zacskókban, zsákokban a lakossághoz került, a másik felét az élelmiszeripar dolgozta fel. Az akkori időszakban nagy felvásárló volt a bor-, üdítő-, konzervipar. A maradékot exportálták. A csatlakozás egyik nyertesének a cukorágazatot tartották, hiszen a hazai 300-320 ezer tonnás fogyasztásnál jóval több, 400 ezer tonnás termelési kvótát sikerült szerezni.

Az 1996-ig tartó privatizáció során a gyárakat egy francia, egy angol–francia és egy osztrák vállalkozás vette meg. Aztán 2001-ig „racionalizálási okokból” öt gyárat bezártak. A kapacitás tovább csökkent, így 2003-ra öt gyár maradt, majd 2006 után következett a cukorrezsim reformja miatti utolsó gyárbezárási hullám.

A reform eredményeként aztán az összeurópai 18 millió tonnás kibocsátás 16 millió tonnás termelési kapacitásra és a kvótákkal szabályozott 11-12 millió tonnás kristálycukor-termelésre csökkent (nem számolva ide az ipari cukrot). Brüsszel tonnánként 520–730 euróval honorálta a kibocsátás csökkentését, amin a gyárak és a termelők osztoztak. Magyarországon a répatermelők egy része 2008-ban nem volt hajlandó szerződést kötni a gyárakkal, inkább választották az egyszeri, a kvóta visszaadása után járó pénzt – írja a Népszabadság Online.