Csemege: egy korszak íze és kirakata

A cikk a Trade magazin 2025/12-2026.01. lapszámában olvasható.

A Csemege története az 1950-es évek elején indult, amikor az államosított élelmiszer-kereskedelem a puszta mennyiségi ellátásról a minőségi igények szervezettebb kiszolgálása felé mozdult el. A jegyrendszer megszűnése, a hálózatok átszervezése és a minisztériumon belül létrehozott Csemege Igazgatóság készítette elő az 1953. január 1-jén induló vállalatokat.

A bolthálózat alapját többek között a korábbi Hangya-, Stühmer-, Pick-, Győri Keksz-, Szerencsi-, Meinl- és Fiumei-üzletek adták, köztük a Rákóczi út–Nagykörút sarkán működő, ikonikus 1300-as számú Közért. A „csemege” fogalom így a különleges élelmiszerek jelölőjéből a modern városi kereskedelem szimbólumává vált: az egységes arculat, az elegáns pultok és a szakszerű, udvarias kiszolgálás országosan ismertté tették a márkát.

Csemege-üzlet enteriőrje 1953-ból – katonás rendben sorakozó palackok és pultok egy korai egységben

Az 1956-os forradalom idején a budapesti boltok többsége – a fegyverropogás, kijárási tilalom és közlekedési zavarok ellenére – nyitva tartott, igyekezett ellátni a lakosságot. Sok dolgozó a lakóhelyéhez legközelebbi üzletben állt munkába, a forgalmasabb egységek rövidített nyitvatartással, de folyamatos kiszolgálással működtek. A Rákóczi úti, József körúti és Boráros téri boltok súlyos károk mellett is mindaddig üzemeltek, amíg fizikailag lehetséges volt, a központból pedig kerékpárral oldották meg az árumozgatást. Ha egy bolt hivatalosan zárva maradt, a helyiek közösségi alapon kinyitották, a vevők többsége pedig így is rendben fizetett az áruért – ekkor vált a Csemege a kereskedelmi helytállás és szakmai presztízs szimbólumává.

Boltok közötti áruforgalom

A Csemege már az indulás utáni években tudatosan épített saját termelőkapacitásokra, amelyek lehetővé tették a minőségi kínálat bővítését és az akkor újdonságnak számító „csemege jellegű” termékek megjelenését. Francia hidegkonyhai áruk, illetve többféle fagylalt és az ikonikus Zizi cukorkák készültek a vállalat üzemeiben, miközben a Csemege a hazai élelmiszeripart is új termékek fejlesztésére ösztönözte.

Házi Zoltán felidézte, hogy a korszak egész kiskereskedelme területi elvek szerint szerveződött, a boltok közötti áruellátás mindennapos gyakorlat volt. A Csemege hálózata ehhez igazodott, miközben az importtal és a nagykereskedelemmel külön vállalatok – például a Délker – foglalkoztak, többek között a Vegeta vagy az Olympos termékek behozatalával. Régiónként eltért, honnan érkeztek a hiánycikkek: Jászberény történetesen „a libamájasok paradicsomaként” volt ismert, a készletek bolt és bolt közötti átcsoportosítása pedig természetes része volt a hálózat működésének.

Csemege-áruház belső tere 1963-ban: díszcsomagolt csemegék, ajándékkosarak és rendezett polcok mutatják a hálózat kirakat- és választékkultúráját

Innováció a kezdetektől

A korszerűsítés egyik pillére a teljes önkiszolgálásra való átállás volt 1958-tól – bár az infrastruktúra kezdetben hiányos volt, a vállalat innovatív megoldásokat vezetett be: elsőként csomagolta a tőkehúst lélegző fóliába, majd ugyanezt alkalmazta a vágott sajtok és saláták esetében is. Később a hazai kiskereskedelem első parfétortája is a Csemege pultjain jelent meg: saját cukrászatuk gyümölcsmassza lefagyasztásával készítette ezt a különlegességet.

Az innovációk közül külön fejezetet érdemel az Intertourist, a külföldi turisták számára létrehozott üzletág – a „legjobb dollárkitermelő”, hiszen a fizetés valutában történt. Így jutott el sok helyre a világban a Herendi-porcelán, a téliszalámi, libamáj, a hazai népművészeti termékek, és számos esetben külföldi állampolgár nevén a magyar vásárlókhoz a nyugati turisták által megszokott cigaretták, édességek és italok, valamint kozmetikumok és híradástechnikai cikkek. Ebben az időszakban az áru nagy része hatósági áras volt, az importnál viszont szabadáras termékekkel lehetett magasabb árrést elérni.

Működtek ún. idényboltok is: a Balatonnál a szezon alatt budapesti boltok adták a személyzetet a kempingekben, üdülőövezetekben, a dolgozók pedig lejártak segíteni a feltöltésben és a díszítésben. Kevesen tudják, de a Csemege a házhoz szállításban is úttörő volt: 1967–68-tól már négy budapesti bolt is díjtalan házhoz szállítást kínált, az Anker közben működő ügyfélszolgálaton vették fel a rendeléseket, az árut pedig nagy fonott kosarakban vitték ki a vevőknek, idézte fel Házi Zoltán.

Húsáru-bemutató egy Csemege-pultnál 1981-ben – felvágottak, hidegkonyhai készítmények és a hálózat jellegzetes arculata egy képkockán

Kirakatoktól a tanulóboltig

A Csemege vizuális kultúrája a vállalat erős öröksége: a pultokat az esztétikusan tálalt friss áruk, a sajttornyok, a hidegkonyhai készítmények és az ünnepi installációk tették emlékezetessé. A díszcsomagolt áruk, a szezonális csemegekosarak és a mezőgazdasági vásárokon, iparági kiállításokon működtetett, presszórészlegekkel és kóstoltatásokkal kiegészülő pavilonok népszerűek voltak.

A szakmaiság az utánpótlás-nevelésben is kiemelt szerepet kapott. A háború utáni képzési hiányokra reagálva már 1954-ben önálló Csemege-osztály indult az élelmiszer-kereskedelmi eladóképzésben, majd 1962 és 1976 között emelt szintű szakképzést vezetett be a vállalat, 3 nap gyakorlattal a tanulóboltban, majd 3 nap elmélettel. A vezetők számára szervezett szabadakadémiák a vállalaton belüli tudásmegosztást erősítették, 1985-re a 6600 fős létszámból 582-en szakmunkásként vagy szakközépiskolásként dolgoztak – ez a belső képzési rendszer eredményességét jelezte.

Ünnepi ajándékpult egy Csemegeüzletben a 80-as évek elején: díszcsomagolt csemegekosarak, italok és édességek sora

Csemege a rendszerváltás után

A rendszerváltás után fokozatosan lebomlott az egykori állami nagyvállalati struktúra: a Csemege 1991-ben a Julius Meinlhez került, akik számos bővítés után 1999-ben a belga Delhaize Csoportnak adták el a céget, majd végül a 2010-es években sorra szűntek meg a boltok, míg végül a Delhaize felszámolta a vállalatot.

A Csemege szellemisége azonban nem tűnt el: azok a szakemberek, akik a Csemegénél szerezték első tapasztalataikat, más vállalatoknál vitték tovább a szakmai fegyelmet, az empatikus kiszolgálást és a vevőközpontúságot – és velük együtt azt az alapelvet is, hogy „jó kereskedő csak olyan emberből válhat, aki szereti az embertársait”. Nem véletlen, hogy 2001–2002 óta minden karácsonykor újra találkozik a régi vezetők és dolgozók egy része: Csemege Baráti Kör néven máig őrzik a márka szellemiségét.

Karácsonyi díszben egy Csemegebolt a 80-as évek közepén: díszcsomagolt ajándékkosarakí pezsgők és ikonikus magyar csokoládék sora idézi fel a csemegepult ünnepi világát

Csemege – újra a kirakatban

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki kiállítása a Csemege közel négy évtizedes történetét idézi fel. A december 11-én 18 órakor nyíló, 9 hónapon át látogatható tárlat azt a kereskedelmi kultúrát mutatja be, amely az 1950-es évektől a hazai élelmiszer-kiskereskedelem egyik legerősebb márkájává tette a Csemegét. A megnyitót Pindroch Csaba színművész vezeti, akinek édesanyja maga is Csemege-boltvezető volt, így személyes élményekkel is kötődik a márkához.

A kiállítás létrejötte nagy részben Baldauf László áldozatos munkájának és anyagi támogatásának köszönhető; az egykori értékesítési osztályon dolgozó Szőllős Lajos és több kollégája pedig Házi Zoltánnal együtt lelkesen gyűjtötte azokat a tárgyakat – a réz kávétartótól a Csemege-híradó példányain át a korabeli mérlegekig –, amelyek ma a tárlat gerincét adják.