Magazin: Csányi Vilmos: „Én nagyon jó öregember vagyok”

Folytatódik a Trade magazin Business Podcastja, a Future Talks Krizsó Szilviával

Szerző: Gyarmati Orsolya

– Vajon van még jövője az emberiségnek? Vagy ki fogunk halni?

– Biológiai szempontból az ember egy  fiatal faj, mivel a fajok átlagideje 10-12 millió év. A probléma az, hogy az evolúcióban, ha úgy tetszik, emeletek vannak – egysejtűek, többsejtűek, növények, állatok. Csakhogy az ember más, mert ő a kulturális evolúcióval teljesen új teret nyitott magának.

– Ez mit jelent?

– Létezik egy rendkívül hasznos tulajdonság: a képzelődés. Egy kis ragadozó előre elképzeli, hogy amikor jön a préda, azt hogyan kell megtámadni. A képzelődés nagy segítség neki, mert ott fog támadni, ahol a leghatékonyabb. Az agy egyik tulajdonsága az, hogy előre elképzel dolgokat, és reméli, hogy azok úgy fognak történni, ahogy az agy „lelki szemeivel” látta. Az állatoknál ebből nincs probléma, és az embereknél sem volt, egészen addig, amíg el nem kezdtek együttműködni, azaz beszélni egymással. Ettől kezdve a gondolataikat nyelvi formában közölték, aminek hatására gondolatok képződtek egymás agyában. Az elképzelt és közölt dolgokat a csoportban már válogatják az alapján, hogy jónak vagy hülyeségnek tartják őket, azaz mit érdemes megcsinálni.

Amíg az emberek kis csoportokban éltek, ez működött is sok százezer évig, de aztán meglódult a populáció, és a képzelődés–megvalósítás már nyolcmilliárd ember között zajlott ötmilliárd mobiltelefonon és négymilliárd számítógépen. Eljutottunk oda, hogy mindenki beengedheti a képzelődését a médiába bármiféle kontroll nélkül: minden belekerül ebbe a nagy térbe, ahol csak nagyon lassan derül ki, hogy mit fogadunk el és mit nem. Ez tehát már nem biológiai evolúció, hanem kulturális.

„Egyszemélyes közösségek populációjává váltunk”

– Mik a fő veszélyei ennek az új jelenségnek?

– Vegyük például a drónt. Az úton átmenni tilos, de drónokkal levadászni embereket szabad. Itt valami nem stimmel! Miért nem mondta valaki annak, aki elképzelte a drónt, hogy ez nem jó? Az ember biológiai adottságai olyanok, hogy rövid távon adnak jó ötleteket. Feltaláljuk az autómotort, ami jó. De közben ott vannak a káros gázok, az iszonyú úthálózatok, a balesetek… Közben megszűnt a lassú életmód. Átálltunk egy nagyobb sebességre anélkül, hogy meg tudnánk mondani, ez miért jó?

– Tehát jobb lenne, ha megmaradnánk az ősemberek szintjén? Mégiscsak haladás van…

– Valóban haladás az, amit annak nevezünk? Egyre több ember napi szükségletét, megélhetését, problémáját kell megoldani. Az én gyerekkoromban még sok erdő és állat volt, autó alig járt, telefon meg egyáltalán nem létezett. És nagyon jól éltünk akkor is, nem éreztük ezek hiányát! Éppen ezért nem látom az értékkülönbséget. Most rengeteg eszközzel kell foglalkoznom, meg azzal, hogy elmegy a wifi… de milyen új értékeket kaptam?

„Nem hiszek a jövő jóslásának lehetőségében

– Azért valamiben előbbre léptünk: a gyógymódokkal most sokkal több ember tud egészségesen élni.

– Ezt nagyon vitatnám! Az emberek mindig ugyanannyi boldogságot tudtak a maguk számára elképzelni, akár barlangban, akár betonkuckóban laktak. Az agy kapacitása nem változott. Amit örömnek fogunk fel, az ugyanaz, mint százezer éve. Elindult egy olyan folyamat, aminek nem látjuk a végét. Szakemberek szerint másfél-kétmilliárd ember elég lett volna, mert akkor nem kellene a klímaváltozástól félni. Lehet, hogy erre tartunk…

– Hogy lehet a túlnépesedést visszafordítani?

– Már visszafordult! Az átlagéletkor eléri ugyan a 70 évet, de a születésszám családonként 3-4-ről 1,2-re esik vissza. Valószínűleg van egy belső szabályozás, ami megoldás lehet hosszú távon.

– Ehhez képest nálunk is, meg most már Kínában is arra biztatnak mindenkit, hogy legyen minél több gyerek egy családban…

– Kínában sokkal több fiú lett, mert a lányok kárára szabályozták a populációt. Az egykerendszer nagyon sok öreget fog eredményezni, márpedig valakinek dolgoznia is kell, hogy őket eltartsa, s az ettől való félelem miatt engedélyezték most a több gyereket. Úgy kell szabályozni ezeket a dolgokat, hogy száz év múlva is lehetővé tegye az életet. A kérdés az, hogy vajon melyik kormány vállal el egy olyan feladatot, ami 20, 50, 100 év múlva fog eredményhez vezetni?

– Ön írt egy könyvet egy kollégájával Fékevesztett evolúció címmel. Ebben szerepel az úgynevezett megszaladási jelenség. Ezt párhuzamba állították olyan problémákkal, mint a drogfüggőség vagy a túlzott elhízás.

– Az élő rendszerek biológiailag szabályozottak. A megszaladás olyan jelenség, amikor a szabályozórendszerek valamilyen ok miatt nem működnek tökéletesen, és olyan folyamat meglódul, amit egyébként szabályozni kellene. Annak idején az óriásszarvasoknak nagy agancsai nőttek, amit a szarvashölgyek preferáltak, és ezért egyre nagyobb agancsú szarvasbikák jelentek meg, mert azoknak lett utóda. De a nagyobb agancs miatt a ragadozóknak egyre könnyebb dolga lett, mert a nagy agancs mindenbe beleakadt, óriási súlya van, így az óriás agancsú szarvasok kihaltak.

– És ez hogyan állítható párhuzamba a drogozással, elhízással?

– Úgy, hogy az ember természetes biológiai közege a közösség. Az ősközösségekben ez 100-150 emberből tevődött össze. Együtt vadásztak, gyűjtögettek, terveztek, beszélgettek. Itt minden szabályozva volt. Az, hogy bárki droghoz jusson és kiiktassa magát a közösségből, nem működhetett, mert a szabályok nem engedték meg. A modern társadalom viszont mindenkit véd, mindenkit ellát, és mindent lehet csinálni. Ha valaki nem kezdi el gyújtogatni a házakat, vagy nem dobál mérges bombákat, nem nagyon szólnak bele, mit csinál. De jó az, ha azt csinálok, amit akarok? Ez baj! Nincs olyan kontroll, amihez az egész biológiai szervezetünk alkalmazkodott eredetileg – hogy a közösség eldönti, mi a jó, mi a rossz, mit érdemes hosszú távon csinálni. Ha ez megszűnik, mindent lehet. Ez a megszaladás.

Azzal kellene foglalkozni, hogy mitől érzi jól magát az ember. Ha betegre eheti magát, és elhízhat, és nem szól érte senki, vagy ha egy kis közösségben azt mondják már két kilónál, hogy kezdesz hízni, és ez nem jó… persze ez korlátozással jár, de enélkül nincsenek szervezetek!

– Ezzel Ön elégedetlen?

– Nekem ez nem tetszik. Olyan kapcsolatra lenne szükség az emberek között, ami nem az egyént helyezi az értékek csúcsára, hanem a közösséget. A biológia kialakított az emberben egy olyan igényt, hogy legyen egy közösen megfogalmazható értelmes cél a közösségben, például, hogy elhozzuk a mamutot, és legyen egy saját feladat is mellette. Ma persze van kórház, szervátültetés, ennél már nem lehet szociálisabb egy faj, de mit csinálunk a másikkal, hogy viselkedünk az utcán, hogy vezetjük az autót? Lekopik rólunk az érzés, hogy része voltunk egy közösségnek, amely felé elszámolással tartoztunk…

– 86 éves. Nem feltételezhető, hogy lesz 186 is. Nem szeretné tudni, mi lesz száz év múlva?

– Az ember a regény végére kíváncsi, persze, de felnőttként már tudjuk, hogy nem a vége az érdekes, hanem az oda vezető folyamat. Ha most jönne egy csodálatos lény, aki elmondaná, mi lesz 100 év múlva, érdekelne, de nem hiszem, hogy el lehet mondani. Nem hiszek a jövő jóslásának lehetőségében. Most még azok a szavak sem léteznek, amelyek mondjuk ötven év múlva lesznek használatban!

– Lenne most gyerek?

– Nem! Én nagyon jó öregember vagyok! //

A fenti cikk a Trade magazin 2021/11. számában is megjelent.