Coface: a magyar cégek a régiós átlagnál kevésbé kockázatosak

Tovább romlott a közép-kelet-európai kockázatos cégek aránya, ellenben egyes országokban némi pozitív elmozdulás mutatkozik – derül ki a Coface Hungary nemzetközi hitelbiztosító legfrissebb adatai alapján. Változatlanul minden második magyar cég számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek, azonban a hazai arány már alacsonyabb, mint a régiós átlag.

„Az elmúlt években folyamatosan növekedett azoknak a közép-kelet-európai cégeknek a száma, amelyek üzleti szempontból kockázatosabb besorolást kaptak a hitelbiztosítóktól” – állítja Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője. Az elmúlt hónapban a céges pénzügyi kockázati tényezők miatt közép-kelet-európai országok cégeinek átlagosan 54,17 százalékát közepesen kockázatosnak vagy kockázatosnak minősítette a Coface, ez az arány 2009 hasonló időszakában alacsonyabb (46,25 százalék) volt. Közép-kelet-európai cégeket vizsgálva a cégek 38 százalékának romlott a megítélése, míg javulást csak 28,5 százalék esetben tapasztaltak. Míg a régiós átlag 54,17 százalék körüli értéket mutat, leginkább a román, szlovák cégek megítélése romlott az elmúlt 12 hónapban.

A hazai cégek esetében a mostani arány szinte megegyezik az elmúlt három hónap értékével (50,3% százalék), helyesebben a tavalyi évben némi kilengéssel szinte folyamatosan ötven százalék körüli értéket ért el a kockázatosnak minősített magyar cégek aránya. Szeptemberben (53,41%) tetőztek az értékek – teszi hozzá Kárpáti. „A legfrissebb értékek nem érik el a régiós átlagot, és a közép-kelet-európai régióban Románia, Szlovákia és most már Csehország is megelőzi Magyarországot, azonban ez egyfelől pillanatnyi kép, másfelől nem kumulált számokról van szó, hiszen minden hónapban más cégeket vizsgálnak, ezért a vizsgálat sajátosságai is okozhatják az eltérést.”

A tavalyi évhez képest 48,94 % ról 50,34 százalékra nőtt a hazai kockázatos vállalatok aránya. Azonban a kockázati szinteket is kibontva – a Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti – az látszik, hogy az 1 és 5 közé eső besorolásokban a hazai cégek aránya megnőtt, ezek a cégek évek óta gyenge likviditással bírnak, többnyire alultőkésítettek. Azonban, ha ezen belül az 1 és 3 értékek közötti, tehát a legrosszabb kockázati kategóriát vizsgáljuk, akkor az látható, hogy ebbe a kategóriába sorolt magyar cégek aránya csökkent. A várt, de be nem következett piaci tisztulás leginkább itt fejtette ki a hatását, hiszen a korábban kedvező megítélés alá tartozó cégek közül kevesebb került ide, mint amennyi cég ezekből a legrosszabb kategóriákból eltűnt. Itthon nem volt olyan sokkoló, s nem is hozott olyan megtisztulást a finanszírozási válság, mint ami akár be is következhetett volna egy elhúzódó válság esetén. A hazai cégeket a globális válság már egy „válságos” időszakban kapta el, így rosszabb képre számítottunk – teszi hozzá Kárpáti.

„A fókusz a középmezőnyön van azaz a vízválasztó 4-es és 5-ös besorolásban lévőkön. Ezeknek a cégeknek a megítélésének alakulása két szempontból is lényeges: egyrészt nagyon fontos lenne, hogy ne romoljanak tömegesen tovább. Itt azonban kérdés, hogy mit fog hozni 2011. Most lassú növekedésre lehet számítani, és ebben kérdés, hogy azok a vállalkozások, amelyek a válságban eddig valamilyen megoldást találtak a túlélésre, idén kivéreznek-e vagy továbbra is talpon tudnak-e maradni. Másfelől égető lenne ezen cégkör megítélésének későbbi javulása, amihez szükséges a gazdasági környezet pozitív irányú változása, a belső kerestet növekedése, illetve az export lehetőségek bővülése is. Lényeges lenne a kilábalás szempontjából, hogy a hazai cégek bátrabban merjenek exportálni, új nemzetközi üzleti lehetőségeket keressenek és találjanak, minél hatékonyabban állják meg a helyüket a nemzetközi versenymezőben, és így magasabb árbevételt és profitabilitást érjenek el. Szükség volna olyan cégekre a – magyar gazdaság tartós növekedése miatt is-, amelyek „multivá” képesek válni a régióban, exportpiacokat nyernek, amelyek a külföldön megtermelt jövedelmeket vissza tudják forgatni a magyar gazdaságba, s hosszú távon gondolkodnak” – fejti ki a Coface Hungary ügyvezetője.

Ugyancsak negatív fejlemény, hogy az elmúlt években a lecsökkent banki hitelek miatt megnőtt a szállítói hitelek aránya, jelentősen megugrottak a vevők tartozásai a szállítók felé, és ez a mai napig jellemző. Idén továbbra is nagy a cégek bedőlési és nem fizetési kockázata. Lánc- és körbetartozás jellemző, a csődtörvény gyakorlatilag használhatatlan a szállítói hitelezők védelemének szempontjából. „A Coface 2004 óta vizsgálja a fizetésképtelen cégeket, drasztikusan nő a nem fizetők százalékos aránya – van, aki önhibáján kívül kerül ebbe a helyzetbe, és van, aki rossz szándékkal dönti be a cégét -, ezeket megpróbáljuk kiszűrni, de nagy elmozdulást idén nem várunk”- hívja fel a figyelmet Kárpáti.

A kockázat természetes velejárója az üzleti életnek, ugyanakkor minimalizálására ma már számtalan módszer, eszköz, szolgáltatás létezik. Egy sor kockázat elég jól becsülhető előre, többek között ide sorolható a partnerek nemfizetése, a kialakuló fizetésképtelenségek, a gazdasági és a piaci problémák, amelyek bajba sodorhatják a szállítót.

Kárpáti úgy véli, hogy a hazai kockázatosság növekedésének az egyik oka, hogy Magyarországon túl sok a cég a piac méretéhez képest, ebből következően alultőkésítettek. Ezek a cégek csak, úgy tudnak felül emelkedni, ha nem csak külső állami segítségben reménykednek, hanem a kockázatvállalási képesség növelésével képesek életben maradni. „Azonban a helyzet ennél sokkal összetettebb” – állítja Kárpáti. Úgy látja, egy olyan új törvényre lenne szükség, amely képes kezelni, hogy valósan csökkenjen a szándékosan bedöntött cégek száma, a jelenlegi csődtörvényt szerinte már nem érdemes módosítani. Szükség lenne továbbá a gyenge likviditással bíró cégek összefogására is, hogy közös tőke háttérrel és stabilitással rendelkezzenek – közli a vallalkozoinegyed.hu.