Clean Industrial Deal: mindent a finanszírozható zöld átállásról

A cikk a Trade magazin 2025/8-9. lapszámában olvasható.

A Clean Industrial Deal a 2019-ben elindított Green Deal továbbfejlesztése, de már új névvel és új fókuszokkal. A hangsúly elmozdult: a „zöld” helyett most a „tiszta” került előtérbe – ezzel is jelezve, hogy a fenntarthatósági célokat ezentúl a gazdasági versenyképesség szigorúbb keretei között kívánja érvényesíteni az Európai Unió. A cél változatlan: 2050-re karbonsemleges gazdaságot teremteni – de az eszköztár és a megközelítés immár az energiaintenzív iparágak realitásaihoz igazodik.

A Clean Industrial Deal célja az energiaigényes iparágak és a tiszta technológiák reformja

Energiapiaci rugalmasság és stabil árak

Az egyik kiemelt cél az energiapiac hatékonyabb működtetése. Szoboszlai Beáta hangsúlyozta, hogy az EU-s villamosenergia-árakat továbbra is nagymértékben a földgáz ára határozza meg, ezért a Bizottság célja, hogy hosszú távon csökkentse ennek hatását az áramárakra – a merit order energiapiaci logika, illetve marginal pricing árazási mechanizmusok megváltoztatása nélkül.

A megoldási irányok közé tartozik egyrészt a fogyasztás időbeli átterelése (demand shift) az olcsóbb, napközbeni időszakokra. Elhangzott, hogy ha sikerül elérni a fogyasztás időbeli átterelését, és a cégek nem a legdrágább csúcsidőszakban fogyasztanak, akkor nemcsak az energiaköltségeik csökkennek, hanem a hálózatfejlesztések szükséges mértéke is mérsékelhető. Ez költségoldalról is fontos, különösen a növekvő elektrifikáció és megújulók miatt.

Fontos megoldás ugyanakkor a hosszú távú áramvásárlási szerződések (Power Purchase Agreement – PPA) elterjesztése is. A PPA-k akár 10-15 évre is kiszámítható energiaárakat biztosíthatnak, és egyre több nagyfogyasztó alkalmazza őket – a cél ezek szélesebb körben történő elérhetővé tétele, akár kkv-k számára is.

Források és rugalmasság – a finanszírozhatóság kulcsa

Benedek Gábor hangsúlyozta, hogy a stratégia megvalósítása csak akkor lehet sikeres, ha az ipari szereplők hozzáférnek a szükséges forrásokhoz. A programban megjelölt 100 milliárd eurós beruházási csomag az első lépés, de ez valószínűleg nem lesz elég a célok eléréséhez.

A finanszírozási mix három pilléren nyugszik: EU-s alapok (pl. Innovációs Alap, Horizon Europe), nemzeti támogatások (pl. kedvezményes hitelek), valamint a magántőke mozgósítását célzó eszközök. Faragó János szerint ehhez szükség van az állami támogatási szabályok egyszerűsítésére is. „Az állami támogatások egyszerűsítése különösen fontos a dekarbonizáció és a tiszta ipar szempontjából, ezért az Európai Bizottság ajánlásokat fog megfogalmazni a forrásokhoz való gyorsabb és rugalmasabb hozzáférés elősegítésére” – fogalmazott.

A fejlesztéspolitikának követnie kell az uniós irányokat, hogy a hazai cégek hozzáférjenek az új forrásokhoz

Adókedvezmények: jó szándék, nehéz gyakorlat

Faragó János arra is felhívta a figyelmet, hogy az adóösztönzők gyakorlati alkalmazása sok esetben nehézségekbe ütközik. Magyarországon pl. a társasági adótörvényben szereplő kedvezmény csak a „kizárólag energiahatékonysági célt szolgáló” beruházásokra vehető igénybe – a hatósági gyakorlat pedig ezt szigorúan értelmezi, így több, részben energiahatékonysági célt szolgáló projekt elesik a támogatástól.

„Az, hogy mennyire lesz majd az adókedvezmény érvényesíthető a gyakorlatban, az nem csak a tagállam jogalkotásán, hanem a hatósági jogalkalmazáson is fog múlni” – fejtette ki. Így aztán hosszú távon nemcsak a szabályokat kell frissíteni, hanem azok alkalmazását is.

CBAM: enyhítések a kisebb szereplőknek

Szoboszlai Beáta a szén-dioxid-vámról (CBAM – Carbon Border Adjustment Mechanism) szólva elmondta: a rendszer célja, hogy az EU megvédje iparát az olyan importárukkal szemben, amelyek gyártása nem viseli a karbonköltségeket. A szabályozás ugyanakkor adminisztratív terheket is ró a cégekre – főként a kisebb volumenű importőrökre. Ezért a Bizottság több könnyítést is bevezet: mentesség az 50 tonna alatti CBAM-köteles import esetén, határidő-hosszabbítás, csökkentett kötelezettségek. Ez különösen fontos lehet az FMCG-szektor kisebb, importáló szereplői számára.

A stratégia kiemelten támogatja az alacsony kibocsátású, innovatív technológiákat. Szoboszlai Beáta szerint a tiszta és megújuló energiaforrások integráció­ja, a rugalmasság és a technológiák kombinálása alapvető lesz az energetikai átállásban. A jövő az okos rendszerintegrációé, amelyben különböző technológiák (pl. hidrogén, CCS – karbonleválasztás és -tárolás, SMR – kis moduláris reaktorok) összehangoltan működnek. Az energiatárolás szintén kulcskérdés: az időjárásfüggő megújulók stabil rendszerekbe való illesztéséhez megfelelő tárolási megoldásokra van szükség.

Körforgásos gazdaság: új szabályok és „zöld áfa”

Zalai Péter szerint az EU célja, hogy stratégiai nyersanyagait hosszabb ideig a gazdaság körforgásában tartsa. Ennek érdekében várhatóan 2026-tól életbe lép egy új uniós szabályozás, a Circular Econ­omy Act, amely szigorítja a hulladékgazdálkodási előírásokat, és a kritikus nyersanyagok újrahasznosítását helyezi előtérbe. Ez különösen fontos lehet a magyar hulladékgazdálkodás számára is.

Faragó János két további innovatív javaslatra is felhívta a figyelmet: az egyik a „zöld áfa” koncepciójára. Ennek lényege, hogy a használt, felújított vagy újrahasznosított termékek alacsonyabb áfakulccsal kerülhetnének forgalomba – ösztönözve ezzel a fenntartható fogyasztást, a másodlagos piacokat és hosszabb termékéletciklusokat. A másik fontos fejlesztési terület a virtuális PPA-k (vPPA – virtual Power Purchase Agreement) egységes jogi kereteinek kialakítása. Ezek a szerződések lehetővé teszik, hogy a vállalatok fizikailag más helyen termelt energiát is zöldként könyvelhessenek el – ha ezt megfelelő garanciák kísérik. A vPPA-k térnyerése új lehetőségeket kínál a nem helyhez kötött fogyasztók számára is.

Iparpolitika a versenyképesség szolgálatában

A finanszírozási eszközök kapcsán Benedek Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalatoknak egyre fontosabb lesz megérteni, hogyan illeszkedhetnek be az európai együttműködési hálózatokba, és miként használhatják ki a közvetlen brüsszeli forrásokat. A nemzeti és uniós szintű programok – pl. a Horizon Europe vagy az Innovációs Alap – mellett a cégeknek proaktívan kell kapcsolódniuk a nemzetközi partnerekhez is, hogy sikeresen pályázhassanak. Mint mondta, „a szakpolitikai kereteknek és a finanszírozási rendszereknek igazodniuk kell a valós gazdasági igényekhez – ebben pedig a kormányzati oldalnak és a piac szereplőinek is együtt kell működniük”.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a Clean Industrial Deal túlmutat a fenntarthatóságon: ez már nemcsak környezetpolitika, hanem tudatos iparpolitika is. A cél, hogy a zöld átállás ne csökkentse, hanem növelje Európa versenyképességét. Ennek feltétele a finanszírozás biztosítása, a szabályozási környezet rugalmasabbá tétele, valamint a technológiai megoldások célzott támogatása.

Benedek Gábor szerint a vállalkozásoknak most kell felkészülniük: „A pontos tervezés és a nemzetközi értékláncokba való bekapcsolódás fontosabb lesz, mint valaha.” A cégeknek érteniük kell, hogyan férhetnek hozzá a forrásokhoz, és hogyan illeszkedhetnek be az uniós támogatási logikába.