Cinkos vevő

Aki mostanában vásárolt Olaszországban a feketepiacon valamilyen márkás divatcuccot, tudja, micsoda kockázatot vállal egy cuki, 20 eurós, teljesen valódinak tűnő olyan Gucci retikülért, amelyet a boltban ennek tízszereséért sem kap meg. Régebben nyugodtan lehetett seftelni, most ha jön a csendőr, akkor bizony futni kell, mert nem csak az olcsó portékát árusítót igazoltatják. A hatósági emberek a szétrebbenő vevőket igyekeznek elkapni, mert az olasz törvények szerint nemcsak a profi feketéző rövidíti meg az államot az adóval, hanem cinkosa a vásárló is. Ha elkapják, s be is bizonyosodik, hogy fekete forgalomban vásárolt, fizetheti a tekintélyes büntetést.Elképzelhető, hogy jövőre ládákról zöldséget, gyümölcsöt, édességet, mosószert, kölnit – hogy csak néhány termékkört említsünk – vásárlónak is menekülnie kell az olcsósággal megpakolt szatyrával az adóellenőr elől. A jövőben ugyanis – egy napvilágra került tervezet szerint – a magánszemélyeknek a vásárlások után meg kellene őrizniük az igazoló számlát, mert a boltból kilépve elkérheti és ellenőrizheti az APEH. Azt még nem tudni, hogy mi történik akkor, ha nincs meg a számla, eldobta a vevő, vagy nem adott a kereskedő.
A gazdaság kifehérítését célzó intézkedéssorozat egyik elemeként vizsgálták meg az úgynevezett számlatartási kötelezettség bevezetését. A Pénzügyminisztériumnak az ellenőrzés szabályozására a részleteket ki kell dolgoznia. De el kell dönteni azt is, hogy milyen termékkörök vásárlása esetén lenne kötelessége a vevőnek megőrizni a nyugtát, milyen értékhatár felett mennyi ideig; ennek elmulasztása milyen szankciókkal járhat, illetve milyen törvényeket kellene ehhez módosítani. A drágább, valamilyen garanciaszolgáltatással érintett áruféleség számlagyűjtetésével bizonyára nem lesz gond, mert ezt automatikusan elteszik.
A hús-, baromfi- és a boripar prominensei szerint a kereskedelmi forgalomba kerülő áru 20-30 százaléka fekete csatornákon jut a vevőhöz. Az áfa megfizetését elkerülő különböző trükkök sokaságát ismerik a zavarosban gazdagodók. Évekkel ezelőtt, amikor két számjegyű volt az infláció, akkor bocsánatos bűnnek is számított egy kis áfacsalás, ha ez a fogyasztás több mint harmadát jelentő napi fogyasztásicikk-üzletágban negatív árspirált indított. A legális kereskedőnek ugyanis csökkenteni kell az árait, ha versenyben akar maradni azzal, aki nem rója le a húszszázalékos adót.
Kérdés, a vevők mekkora toleranciával viselik majd el a zaklatásnak is minősíthető akciót. Mert egészen más a dinnyeföld felett helikopterrel körözve keresni a román feketemunkásokat és a tábla szélén álló járőrkocsiból igazoltatni a gazdát, mint a Louis Vuiton-üzlet előtt – a gazdagabbak miért lennének kivételes helyzetben – elkérni a 250 000 forintos számlát. Ráadásul a vásárlókban joggal merül föl: nem a boltost, hanem őket akarják igazoltatni, honnét is volt pénzük egy-két ilyen csekélységre.
Ugyancsak nehezen modellezhető a kép mondjuk a helybéli hentes előtt, az APEH néhány látogatása után valószínűleg lehúzhatja a redőnyt, fél kiló karaj mellé senki sem akar majd APEH-ellenőrzést ajándékként kapni.
Egyébként hasonló, rajtaütéses akciókkal már a bor jövedéki törvényének változásakor kísérleteztek a magyar adóhatóságok, akkor a világörökség részét képező Hajós pincefalu adócsalónak vélt gazdáin ütöttek rajta, és egyetlen üveg félig nyitott, ám nem könyvelt bor elegendő volt az ötvenezer forintos büntetéshez. Hajós bezárta a kapuit a korábban bőven ömlő turisták előtt, nincs az a német csoport, amelynek árából „ki lehetne termelni” a jövedéki bírság árát.
Vagyis az ellenőrzés még oly jogos indokkal végezve is megölheti magát az üzleti tevékenységet, és akárhogy is vesszük, bevétel nincs forgalom nélkül, de akkor adó sem kerül az államkasszába.
Azt biztosan tudni, hogy a legálisan működő vállalkozások nyerhetnek a változástól, s végső soron a fogyasztó sem jár rosszul, mert nem árthat az élelmiszerláncnak, ha kiiktatják azokat, akik a gyümölcsös szélén vásárolt, kilónként 40 forintos szilvára a városi zöldséges standon 320 forintos árcédulát helyeznek.