Cheflaszlo

Tartják fenegyereknek és bohócnak, az embereket szélsőséges megnyilvánulásokra készteti, a többséget idegesíti, mégis, szürkébb lenne nélküle a szakma internetes kommunikációja. A hírhedt Cheflaszloval beszélgettünk.

Vendéglátásunk és gasztronómiánk ön- és közértékelési formái feltehetően egyedülállóak Európában: a kommunikációs háború, az adok-kapok meghatározó része mindenki számára látható terepen zajlik, sokszor abszurd helyzeteket szülve.

Az internetes szakmai portálokon Cheflaszlo néven blogoló, hozzászóló, vitatkozó, recepteket közzétevő 38 éves Szűcs Lászlóban – a legenyhébb kifejezéssel élve is – óriási a kompetenciakényszer. Mindenről van véleménye, kissé részrehajlóan tiszteli a szakma néhány ismertebb képviselőjét, rajtuk kívül azonban gondolkodás nélkül tüzel mindenre, ami mozog. Számos jelentős, szakmailag fontos blogról „kitiltották”, sőt, még az őt védelmezőket is kimoderálták, és korábban nyugodt, web2-es közszereplőket sikerült olyan megnyilvánulásokra késztetnie, amiket azok bizonyára szégyellnek azóta. Időnként mosdatlan stílusa ellenére van benne valami Robin Hood-os: sokszor a megtámadottak mellé áll. Szinte bárki kipanaszkodhatja magát a blogján, ami mostanában egyébként színesedni látszik – összehasonlítva különböző írásainak stílusát és nyelvhelyességét, itt-ott fel is vetődik a kérdés, vajon egyedül írja-e a cheflaszlohun.blogspot.com-ot.

Egyesek szerint nem is rossz szakács, vannak, akik kinevetik, főleg azután, hogy Molnár B. Tamás azt írta róla: bemutatkozó levelében állította, hogy 5 Michelin-csillagos helyen dolgozott. Pedig az interneten ugyancsak közismert Hapci szerint Molnár B. Tamás és Cheflaszlo szövetségesek is lehetnének, mert fontos céljaik között sok a közös. Csak hát egyelőre a többség számára az a fő kérdés, mennyire kell Cheflaszlót komolyan venni! Talán ennél is fontosabb: a belőle web2-ős „celebet” formáló interneten hol találja meg a valódi helyét, lesznek-e követői, és végtelenül naivnak tűnő, néha már gyermekded szókimondása változtat-e valamit a szakmai kommunikáció általános hangvételén?

Néhányan nem tartják normálisnak a stílusát!

Sz. L.: – Nem vagyok őrült! Tuti aranyos, rendes ember vagyok. Gyógyszerfüggő sem vagyok, ahogy terjesztik rólam, nem iszom – egészséges életmódot folytatok. De hát egyszerű ember vagyok, szakács, milyen legyen a stílusom?

Mindenkinek hajlandó nekimenni?

Sz. L.: – Én még a Kreil Vilmost és a Prohászka Bélát is megkritizálom, ha kell. De azért vannak, akiket tisztelek, akiket semmiért nem bántanék. Szerintem például a sokat támadott Benke Laci bácsi nem ártott a légynek sem.

Hogyan került a mostani szerepébe?

Sz. L.: – Rossz tanuló voltam, de becsületes, a szakmai tárgyak pedig mindig jól mentek. Szakács lettem, a húgom cukrász, így hát apám azt tartotta a legcélszerűbbnek, dolgozzunk a családnak. Fekete Híd fogadó néven nyitottunk vendéglőt és néhány fizetővendégszobát. Azt mondták, ügyes kezem van. ’98-ban négy hónap alatt 11 ezer vendéget szolgáltunk ki. Ezután 11 évet külföldön töltöttem. Kaliforniában különböző éttermekben dolgoztam, de voltam Hollywood legjobban fizetett privát séfje is egy időben. Ott kezdtem el magyar nyelvű honlapoknak írni, a végén már két tucatnál is többnek. Máltán is belefogtam egy vendéglátóhely működtetésébe – ott már elkezdtem jobban figyelni, mi történik itthon –, de a lányom miatt úgy döntöttünk, inkább hazajövünk.

Miért üt-vág sokszor maga körül?

Sz. L.: – Vannak dolgok, amiket nem fogad be az igazságérzetem. Teljesen mindegy, hogy az emberekkel való méltatlan bánásmódról van-e szó, vagy halak zsúfolt tartályokban való tenyésztéséről, esetleg genetikailag kezelt vetőmagról. Sokaknak átmegy, amit mondok, de van, aki pereskedik velem.

Gazdag ember? Mivel foglalkozik most?

Sz. L.: – Nem lenne most szerencsés, ha lenne valami a nevemen. Nem tartozom a fogyasztói társadalomhoz, a számláktól bekattanok. Csak a legszükségesebb dolgokra költök, és a Kaliforniából hozott ruháim sokáig kitartanak. Egyébként vidéken, ismerősöknél segítek birkákat nevelni, fát vágni.

Miért nem tanul meg helyesen írni?

Sz. L.: – Minek, mindenki helyesen olvas?

Mikor lesz nyugodt?

Sz. L.: – Nem tudom! Igazságtalanság mindig lesz.

Vannak tervei?

Sz. L.: – Nemsokára lesz éttermem Budapesten, halban, grillben jó vagyok!

Mit ad Ön a szakmának?

Sz. L.: – Független, nem fizetett kritikus vagyok, saját véleményt formálok: a megszokottól eltérő oldalról világítok meg összefüggéseket.