Business Dinner: terítéken a gazdaságpolitika és a versenyképesség

– Nagy volt a várakozás akkoriban, hogy az addig a kormányzásban érintetlen Fidesz és szövetségesei miként állják majd meg a helyüket – elevenítette fel emlékeit az egykori tárcavezető. Arra a felvetésre, hogyha most megkeresték volna, akkor is igent mondott volna-e, Chikán Attila azt az ironikus választ adta, hogy ennek nagyjából annyi az esélye, minthogy felkérik a római pápa tisztségére.

Illiberális demokrácia helyett kereszténydemokrácia

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint az illiberális jelző kereszténydemokratára cserélése első körben a kommunikációs mezőben értelmezhető.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője,
politikai elemző

– Én tudom, hogyha a New York Timest böngésszük, akkor azt naponta kétszer olvashatjuk, hogy Orbán Viktor a patás ördög, aminek az udvarias megnevezése az illiberális. 2014 nyarán abban a híres tusnádfürdői beszédben beszélt a miniszterelnök először az illiberalizmusról.Akkor ő csak azt mondta, hogy vannak illiberális államok, amelyek a nemzetközi elemzések sztárjai – Szingapúrtól Indián keresztül Oroszországig –, és meg kell érteni, hogy mit tudnak jól ezek az államok – emlékeztetett a politikai szakértő, aki szerint a kormányfő önmagára ezt a jelzőt soha nem használta. Szerinte Orbán Viktor a 2018. májusi kormányfővé választásakor tett egy kísérletet arra, hogy egy pozitív jelzőt adjon, vagyis, hogy ő nem illiberális, hanem kereszténydemokrata. Ez az első olyan jelző, amit felvállal, korábban – még 2014 nyarán, amikor a támadások kereszttüzébe került – azzal védekezett, hogy ő egy jelző nélküli demokrata.

– Most viszont ezt egy jelzős szerkezetbe rakta, kiforrott fogalmat használt, ami nagyon alkalmas lesz arra, hogy vitákat generáljon, ami régóta célja is – hangsúlyozta Mráz Ágoston Sámuel. – A kormányfő azt a politikai ravaszságot is elkövette, hogy a beszédében lényegében magát nevezte valódi liberálisnak is, hiszen az ő modern kereszténydemokráciája védi a szólásszabadságot a politikai korrektséggel, a vallásszabadságot az antiszemitizmussal szemben, tehát a szabadságjogok védelmezőjeként tüntette fel magát a 21. század kereszténydemokrata kifejezése alatt. A fő célja ezzel a kommunikációs térben a pozitív önkép megadása és a viták generálása volt, ami elősegíti azt, hogy fontos tényező maradjon az európai politikában.

A kormányfő már az EP-választásra hangol

Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai
igazgatója, politikai elemző

– A miniszterelnök és a Fidesz mindig szeret úgy küzdeni és politizálni – legalábbis retorikai szinten –, hogy legyen valamiféle ellenfél. Miután a hazai küzdő partnerek egy része megsemmisült, vagy éppen most semmisíti meg önmagát – itt elsősorban a parlamenti ellenzékre érdemes gondolni –, akkor azt követően az új ellenfél a kormányzati kommunikációban az európai térben jelenik meg. A miniszterelnök már most úgy kezeli a 2019-es európai parlamenti választást, mint ennek a modern kereszténydemokráciának a küzdelmét a liberalizmussal és – attól függően, hogy ki milyen kommunikációs mezőben van – mindenféle multikulturalizmussal, globalizmussal – mutatott rá Tóth Csaba politikai szakértő. Emlékeztetett a miniszterelnöknek arra a régóta dédelgetett ambíciójára, hogy egyszer európai szinten is ő határozza meg és vezesse a vitákat. E cél megvalósulásának az elmúlt néhány évben történt választás – elsősorban a francia és a holland – keresztbe tett, ezért nem tudta ezt megtenni. Most viszont tesz egy újabb kísérletet arra, hogy ne egyszerűen csak egy harcos, de kisebbségben lévő ország képviselője, hanem Európa folyamatait valóban – nemcsak retorikai szinten, hanem tartalmilag is – alakító tényező legyen.

– Ezt nem lehet illiberális alapon, hiszen ez most sem elfogadható Európában, a kereszténydemokrata azonban már megfelelő, és ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy a legfontosabb szövetségese a német Kereszténydemokrata Unió (CDU), akkor érthető ez a fogalmazás és közeledés. Hogy ez tartalmilag mit is jelent, azt persze nem tudjuk – jegyezte meg a Republikon Intézet stratégiai igazgatója.

Kormányalakítás: folytatás vagy újítás?

A Nézőpont Intézet vezetője emlékeztetett, Orbán Viktor egy korábbi beszédében megemlítette, hogy ötvennyolc miniszter szolgált eddig az Orbán-kormányokban, tehát egyrészt kontinuitás, másrészt pedig újítás van, ami a hatalmi struktúrában érhető tetten.

– Ez egy közvetlenül a miniszterelnök által irányított kormányzati struktúra lesz – mondta Mráz Ágoston Sámuel. Megjegyezte, hogy most legalább három hatalmi centruma van a kormánynak: van egy stratégiai ügyekért felelős Gulyás Gergely, az ellenőrzésért, a feladatok kiszabásáért felelős kormányiroda, amit az eddig kevésbé ismert Bíró Marcell vezet, és van még egy kommunikációs koordinációért felelős Rogán Antal.

– Három hatalmi centrum lett, közben pedig csak egy – reagált némi iróniával Tóth Csaba. Szerinte 2018 előtt Lázár János még akkor is, ha nem volt nevezhető valódi ellensúlynak vagy önálló hatalmi szereplőnek – mert az Orbán-kormányban nehéz önálló hatalmi szereplőről beszélni –, de a közigazgatási munkavégzés miatt olyan autonómiára tett szert, amiről azt gondolhatta a miniszterelnök, vagy akár maga Lázár János is, hogy neki adott esetben több jár, mint más fideszes politikusnak, több, mint a másik 132 képviselőnek, akik szintén nélkülözhetetlenek.

_{Meghívott vendégeink a politika gazdaságra gyakorolt hatását elemezték
a közelmúltban lezajlott országgyűlési választások apropóján}

– Ezzel az új struktúrával ezt a helyzetet számolta fel a miniszterelnök. Én nem számítok arra, hogy Gulyás Gergely hasonló hatalmi szerepet fog betölteni, mint Lázár János, még akkor sem, ha a politikai pozicionálása szerint ő a mérsékeltebb, elfogadhatóbb, centristább arca a Fidesznek – tette hozzá. A politikai elemző szerint sehol nincs tökéletes kormányzati struktúra. Minden kormányzati struktúrában van egy bürokratikus tehetetlenség, és minden miniszterelnök törekszik arra, hogy ezt valahogyan felszámolja.

– Eddig az volt a modell, hogy van egy stratégiai célokat kijelölő, a nagy kérdésekkel foglalkozó miniszterelnök és egy nagy munkabírású, a közigazgatáson ezt végigvinni törekvő vezető. Most úgy tűnik, hogy a kormányfő ezt is közelebb viszi magához, mert így egészen biztosan megtörténnek azok dolgok, amelyeket közvetlenül ő kér. Tökéletes struktúra ez sem lesz, olyan nem létezik – foglalta össze Tóth Csaba.

Hiányzó gazdasági minisztérium

– Nekem van némi fenntartásom ennek az új kormányzati struktúrának a természetével kapcsolatban – kezdte a válaszadást Chikán Attila arra a kérdésre, hogy a negyedik Orbán-kormány eddigiektől eltérő kormányzati szerkezete mit árul el a gazdaságpolitikára vonatkozóan. Az egykori miniszter úgy fogalmazott, hogy nagyon jól hangzik ez a megosztott hatalmi struktúra, csak már a triumvirátusok sem működtek a régi Rómában. Szerinte teljesen nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök idejének jelentős hányadát fogja majd kitölteni ennek a három hatalmi centrumnak a koordinálása.

Dr. Chikán Attila közgazdász

– Hogy ez miként fog sikerülni, azt nem tudom, különösképpen azért, mert nem látom az összefüggéseket. A kialakult minisztériumi és a miniszterelnök mellett működő hatalmi struktúra számomra több ponton is nehezen követhető. Egy olyan szervezet nehézkesen működik, ahol egymással formailag azonos szinten nagyon különböző erejű intézmények vannak. Ott van például az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ami az egész társadalomért felelős – benne az oktatással, az egészségüggyel, a szociális rendszerrel és a kultúrával –, és létezik egy pár miniminisztérium, amelynek a szervezeti struktúrán belül nincs súlya – hívta fel a figyelmet Chikán Attila, aki hiányol néhány elemet ebből a szerkezetből, például a gazdasági minisztériumot.

– Annak örülök, hogy visszaállt a pénzügyminisztérium, mert arra eddig is nagy szükség lett volna, de a gazdasági minisztérium helyét nem pótolja az újonnan létrejött innovációs és kutatásfejlesztési minisztérium. Hiányzik ebből a struktúrából a környezetvédelem kérdése is, aminek nem véletlenül volt korábban több kormányban is tárcaszintű képviselete. Hatalmi szempontból persze érthető ez, de egy nagyon nehezen irányítható rendszer – összegzett a volt gazdasági miniszter.

A feladat a fenntarthatóság biztosítása

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke úgy véli, hogy érdemes egy kicsit vállalatvezetői szemszögből megközelíteni az egész kérdéskört, és abból kiindulni, hogy a feladathoz kell rendelni az egész struktúrát.

Dr. Parragh László, a MKIK elnöke

– Én úgy látom, hogy most erre zajlik egyfajta törekvés. 2006-ban a gyurcsányi gazdaságpolitika egy demagóg alapokra épülő gazdaságpolitika volt, aminél lehetett látni, hogy a falnak viszi az országot. Ezt akkor sokan meg is mondtuk. 2010-re olyan helyzetbe került az ország, amikor kezelni kellett a válságot, hogy ne jussunk a görögök sorsára. Akkor logikus és természetes lépés volt a pénzügyminisztérium és a nemzetgazdasági minisztérium összevonása. 2014-ben azonban az elsődleges feladat már a válságkezelés konszolidációja volt, aminek eredményeként a gazdaság egy növekedési pályára került.

Véleménye szerint 2018 feladata a fenntarthatóság biztosítása és annak a megteremtése, hogy az a növekedés ténylegesen fenn is maradjon és jelen legyen a társadalom valamennyi szintjén. Ne csak a gazdaságban legyen fenntartható növekedés, hanem az oktatásban és az egészségügyben is. Ezekhez próbál most a kormányzati struktúra igazodni.

– Pusztán fiskális és monetáris eszközökkel mindezt biztosítani nem lehet. A kormányzatból külön kiemelném a Palkovics-féle minisztériumot, hiszen ez a kulcsa a fenntarthatóságnak. Az, hogy miként tudjuk a tudást integrálni a gazdaságba, hogyan tudjuk az innovációt tényleg innovációvá tenni. Legyenek olyan valódi kutatások, amit be tudnak építeni a vállalatok, és a végén termék lesz belőle. Összességében a gazdaság körüli alrendszerek és azok átalakítása lesznek a nagy kérdések, mindenhol egy kis finomításra vagy lépésváltásra lesz szükség – foglalta össze megállapítását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.

Lassuló, de további növekedés várható

Samu János, a Concorde elemzési üzletágvezetője szerint nagyon úgy tűnik, hogy rövid távon a további növekedés tartható, hiszen nehéz azzal kalkulálni, hogy a mozgásban lévő világgazdaság megáll és recesszióba fordul.

Samu János, a Concorde vezető elemzője

– Nagyon ritka, hogy a gazdasági válságokat előre lássák az elemzők, szóval általában ez egy váratlan esemény szokott lenni. Most azt lehet mondani, hogy vélhetően a következő időszakban egy lassuló, de három-négy százalék körüli növekedés az, amivel mindenki számol. Azért lassuló, mert az a feltételezés, hogy tartósan ennél magasabb pályára a magyar gazdaság önmagától nem tud ráállni. Ennek egyik oka az, hogy demográfiailag nem vagyunk felkészülve a magas növekedésre – fejtette ki álláspontját az elemző.

A hazai szakképzés anomáliájára utalva Parragh László megemlítette, hogy ezen a területen folyamatos kézitusában vannak, és szüntelen érdekellentétekkel találkoznak nap mint nap.

– Egy konferencián megkérdezték tőlem, hogy mire kellene megtanítani egy szakácsot, amire én azt feleltem, hogy főzni. Kinevettek, mert szerintük sokkal inkább arra, hogy húsz év múlva is alkalmas legyen a munkaerőpiacon. Ezen pedig én nevetek, mert nem tudom megmondani, hogy miként fog kinézni két évtized múlva a munkaerőpiac – mondta Parragh László, majd felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt öt évben a középiskolai rendszerből összesen mintegy százezer diák esett ki, ami leginkább demográfiai okokra vezethető vissza, kevesebb a gyerek.

– Ez a szám úgy oszlik meg, hogy 84 ezer esett ki a szakképzésből és 16 ezer a gimnáziumokból. Magyarul a gimnáziumok lejjebb vitték a mércét, hogy megtarthassák a kapacitásukat. Lassan ott tartunk, hogy a további növekedés korlátja a szakképzés lesz – jegyezte meg.

Az MKIK elnöke emlékeztetett rá, hogy a kormány nyolc évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki, hogy a bankszektornak legalább a fele magyar kézben kell hogy legyen, de ugyanez igaz az energiaszektorra is – ezek meg is a valósultak.

– A kereskedelemben viszont ugyanez nem sikerült. A nagy magyar hálózatok folyamatosan a túlélésért küzdenek, és veszik át a pozícióikat azok a nagy, Nyugat-Európából érkezett vállalatok, amelyek számára a hazai piac kicsi, de olyan erővel bírnak, hogy meg tudják venni a telket, meg tudják építeni a legmodernebb üzleteket és fel tudják szerelni a legkorszerűbb technológiákkal. Akié a polc, azé a piac. A német feldolgozott élelmiszerexport a csatlakozásunk után mintegy negyven százalékkal nőtt. Sajnos még csak lehetőséget sem látok arra, hogy miként tudnánk felerősíteni a CBA-t vagy a Coop-okat olyan szintre, hogy egyáltalán versenyképesek legyenek ezekkel a nyugati hálózatokkal – osztotta meg aggályait Parragh László.

Elmulasztott lehetőségek évtizede?

A beszélgetést vezető Krizsó Szilvia felidézte Chikán Attilának egy februárban elhangzott nyilatkozatát, ahol a közgazdász arról beszélt, hogy a magyar versenyképesség helyzete szomorú, ne tessenek elhinni, hogy a gazdaság hasít, politikamentesen is látszanak a komoly problémák.

– Én a probléma gyökerét ott látom, hogy a magyar gazdaság teljesítményét a korábbi saját teljesítményünkhöz mérjük. Ezzel az a baj, hogyha megnézzük a térség országait, vagy akár a balti államokat, akkor azt látjuk, hogy szinte mind előttünk járnak, tehát valamit nem jól csinálunk. Mindenki más – aki alapvetően ugyanebben a gazdasági környezetben mozog – többet ér el, mint mi. Ez akkor is igaz, ha az egy főre jutó GDP-t, vagy úgy általában a bruttó hazai termék növekedését, vagy a termelékenységet nézzük, tehát itt nemcsak egyetlen mutatóról van szó. Nem a sokat vitatott versenyképességi indexről beszélek, hanem egy átfogó teljesítményről. Attól félek, hogy ötven-száz év múlva majd a történészek erre az időszakra az elmulasztott lehetőségek évtizedeként fognak hivatkozni és visszatekinteni. Pedig a világ legkedvezőbb gazdasági környezete volt körülöttünk, ez egy áldásos állapot. Arról nem is beszélve, hogy mindez a magyar társadalomnak egy igen jelentős kettészakadása mellett megy végbe – reagált Chikán Attila.

_{Ez alkalommal is sok FMCG-cégvezető és tulajdonos volt résztvevője az estének}

A középszintű jövedelem csapdája

A versenyképességről beszélt Samu János, a Concorde elemzési üzletágvezetője is, aki szerint sok különböző mutatót vagy felmérést lehet tanulmányozni, melyek között a legnépszerűbb és a leghíresebb talán a Világgazdasági Fórum felmérése.

– Ezen a listán az országok rangsorában valahol a középtájék alatt helyezkedünk el. Szeretném megjegyezni, hogy van egy érdekes területe ennek a versenyképességi indikátornak, ahol sok-sok szférát súlyoznak össze: vizsgálják az intézményrendszert, az infrastruktúrát, az oktatást, tehát összességében azokat a területeket, amelyek szerintük a hosszú távú növekedést vagy a termelékenységet leginkább befolyásoló tényezők. Azonban fontos megemlíteni, hogy vannak olyan területek is, amelyek nehezen mérhetőek. Ezek viszonylag szubjektívek, és éppen a nehéz mérhetőség miatt nem szeretik sokan – mondta el Samu János. Emlékeztetett, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kidolgozott egy alternatív versenyképességi mutatót, amely tavalyelőtt jelent meg először. Itt csak az objektív kritériumokat vizsgálták, és ebből az látszik, hogy a két mutató között jelentős eltérés van.

– Az MNB-s sokkal jobb helyzetbe hoz bennünket, mint a Világgazdasági Fórum mutatója. Nyilván ízlések és pofonok, hogy ki melyiket szereti jobban, de ezek a szubjektív területek nagyon lerontják a versenyképességi mutatónkat. Ha szemügyre vesszük egy gazdaság fejlődését, különböző fejlődési fázisait, akkor az látszik, hogy van a közép és a magas fejlettségi szint között egy nagyon nehezen áttörhető szféra. Ezt a szakemberek a „középszintű jövedelem csapdájának” nevezik, amit talán egy sporthasonlattal tudok a legjobban szemléltetni: egészen más dolog kell ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen, mint egyszerűen csak ahhoz, hogy egy jó sportoló. Például Kína nagyon könnyedén meg tudja tenni azt, hogy a piacainak a védelmével, bizonyos ipari szektorok támogatásával, a külföldön létrejött technológia, innováció importálásával javítja a gazdasága hatékonyságát. De onnan a következő lépcsőfokra továbblépni – hogy fejlett gazdaság legyen –, ahhoz már az kell, hogy az ilyen ország önmagában érezzen képességet az innovációra – jegyezte meg. Az elemzési üzletágvezető úgy látja, hogy Magyarország most éppen ebben a középjövedelmi kategóriában van, és az iparosító politika nem fog minket felemelni a fejlettebb kategóriába.

– Valamennyit javíthat ugyan a jelenlegi helyzetünkön, de az intézményrendszerbe, tehát az oktatásba, egészségügybe történő befektetés, illetve kiemelten a korrupciós érzékelés és a közügyek vitelébe vetett hit javítása lenne a legfontosabb – vonta le a konklúziót Samu János.

Ladó B.